Csak szabadon

Próbálok társalogni a fiammal.

Hugo, tudod a kutya mondja?
Hugo:váu..váu
A cica mondja?
Hugo:máááúúúúú
A kismajmok mondják?
Hugo:hu..hu..hu..hu..húúúúú
A kakas mondja?
Hugo: Nááááááájn...

Ma is okosabb lettem!

"Színház az egész világ"

Mondta Shakespeare, Hugo pedig igencsak komolyan vette...
Már alig várom, hogy egymásbakarolva lépkedjünk végig a vörös szőnyegen...természetesen a premierje alkalmából.Vagy az "oszkár átadón":)))

Védőoltások helyett

Nem kívánnék állást foglalni, az újdonsült hisztéria ügyében, és tök jó, hogy semmiféle magyar tévéadónk sincs itt, sem újság. Blogokat olvasok, onnan értesültem mi folyik otthon, meg a világban. Elég is volt ennyi pro és kontra.
Hiszek a sorsban, és bár totál hipochonder vagyok, ettől a disznónyavajától mégsem félek. Talán mert jó messze élek a hazámtól?:)) Esélyeket latolgatni, hogy hány ember hal meg a vírusban, vagy a védőoltás mellékhatásában....
Naponta több százezren halnak meg. Az okok végtelenek. Ami fáj, az az, hogy minden 6.másodpercben egy gyermek hal meg, mert nincs mit ennie. Szerintem az éhezés az egyik legnagyobb járvány a világon. Bárcsak ezzel foglalkoznának annyit...
Na meg az emberi félelem már ősidőktől fogva egy meghatározó tényező a földön, ezt jól ki is lehet használni. Az, aki minden vakcinával beoltatja magát, de legfőképp gyermekét, a vírustól való félelem perspektívájából szemlélve, tökéletesen dönt, és ha ez egy anyát megnyugtat, vagy így érzi biztonságban gyermekét, tegye. Ez azonban még nem garancia. Aki nem oltatja be, hát azt is motiválhatja félelem(melléhatások), vagy annyira magabiztos, és hisz az isteni gondviselésben, vagy magában, és tudja, úgysem lesz beteg. Szóval mi félünk-nem félünk.
Nem oltatunk. Kétlem, hogy ebbe halnánk meg...(olyan abszurd lenne. disznóinfluenzába egy vega...)
Hugo egyébként megkapta eddig a kötelező oltásokat, egynaposan a BCG-t, és egy Hepatitis B-t(de minek?). Mást nem.

Amit mi teszünk, amiben hiszünk. Az a megelőzés.

1. pozitív gondolatok: ez áll az első helyen, nem véletlenül. az ember egy bioenergia halmaz, ami ha tökéletesen egyensúlyban van önmagával és a természettel, azt mondjuk egészséges. Az immunrendszer ideális esetben, véd minden betegségtől. azonban, ha túl sok stressz ér bennünket, milliónyi negatív gondolatunk van, amitől nem tudunk szabadulni, nem vagyunk elégedettek az életünkkel, nem tudjuk megoldani a problémáinkat, mindig harcban állunk, nem mozgunk eleget, nem étkezünk megfelelően, dohányzunk, és a többi...ez az egyensúly kibillen az optimális tartományból. az immunrendszer gyengül, és máris ki van téve a szervezet mindenféle kórokozók támadásának, lyukak, rések keletkeznek a "pajzson", akár a saját sejtek is magunk ellen fordulhatnak...szóval mindennapi mantránk legyen: elégedett vagyok az életemmel, szeretem magam, egészséges vagyok. testem, lelkem, szellemem, tökéletes összhangban van az univerzummal, immunrendszerem erős. én itt behunyom a szemem, és hozzágondolom, hogy a testemet egy fehér energiafényburok veszi körül, ezzel véd meg minden negatív támadástól.
2. c-vitamin. most nem taglalom mennyi mindenre jó, de szerintem ez a szer, csodaszer. én mindennap eszem 3ooo mg-ot(jól túladagolom haha), Hugo vizébe csepegtetek minden nap, elosztva.
   
3. colostrum, erről írtam már korábban
4. prenatal caps vitamin, majd' minden vitamin, ásványianyag, nyomelem megtalálható benne. elvileg szoptatós anyáknak és várandósoknak fejlesztették ki, de szerintem mindenkinek túl kéne adagolnia...
5. "tiszta"(bio) táplálékok, húsmentesség
6. szoptatás
   
7. savanyúkáposzta minden másnap
8. méz használata cukor helyett
9. orrmosás neti kannával
10. echinacia cseppek
    
11. "minden" ételbe fokhagyma, hagyma, de a legjobb nyersen
12. időtöltés a szabad levegőn
13. mindennapi mozgás, és a jógát választom, azon belül is az 5 tibeti gyakorlatot
14. negatív gondolatok, tudatos pozitívakra cserélése. sok mosoly, nevetés, önmagunkba vetett hit
15. most-ban levés
16. szeretetet befogadni, adni, megélni
    
17. meglátni és élvezni az apró örömöket az életben...

JÓ hosszú lista, és biztos pénzbe is kerül némely pontja, az erőfeszítésekről nem is beszélve. Biztos könnyebb egy szúrással nyugalmat teremteni...biztos könnyebb? "biztos nyugalmat"???

Ma rájöttem három dologra

1. hogy egyáltalán nem jó ötlet behozni az erkélyről a ruhaszárítót ruhaszárítás céljából, mert sosem fognak megszáradni a földre lehuzigált ruhák. Igaz kint se.
   
2. hogy a kutya nagyon hasznos állat, mert ha közvetlenül az etetőszék alá engedem miközben Hugóci eszik, lényegesen kevesebbet kell takarítanom. Szinte semmit.
3. hogy az újonnan beszerzett kedvenc drámaihatású volumen és végtelenhosszúranövesztő hipnózis szempillaspirálom nagyon is megéri az árát. Drámai hatást ér el vele Hugo, mikor pilláim hosszúságától hipnózisba esve, folyton folyvást megpróbálja kitépkedni azokat. Azért tudom ezt biztosra, mert maszkara nélkül csak a szemem kinyomkodásáig jut. Végre egy reklám, ami nem hazudik.
   

81 éves!

Az anyukám egyetlen Anyukája, Hugo egyetlen Dédnagymamája, az én egyetlen Nagymamám. Isten éltessen még soksok évig közöttünk!
Nagyon szeretünk!

Előjegyezhető!

Időpont randevúra egy 16 és fél hónapos(ez később változik),...centis, ...kilós(ez is), szóval egy állandóan változó paraméterű, vega, szőkés-ritkás, hátul erősen göndörödő, kékesszürkés mandulavágású szemekkel rendelkező, teliszájjal vigyorgó, 16 gyöngy-szabályos tejfogsorú(de később remélhetőleg 32. ezt nem ígérem), tánc-hip-hop- és R n' B rajongó, antialkoholista(csak víz és anyatej) porszívózó, fel is mosó, mosógépbe bepakoló, mosogatógépből kipakoló, virágot locsoló, igen házias, kisétkű, de főzni szerető, fantasztikus kézügyességgel-és saját akarattal rendelkező, ön- és céltudatos, kutya- és állatbarát, éjszaka is bulizó, sosemálmos, de sármos, bababőrű, csibész-huncut, 4 nyelven értő, és később beszélő, kifejezetten kedves és barátságos szülőkkel megáldott, Hugo Martin nevű
(nickneve: főnyeremény) fiúval. Ja és még az anyját is szereti. Hát még az apját...


Mivel lelki szemeim előtt tegnapi álmomban megjelent a végtelenül hosszú kígyózó sor, melyben lányok állnak sorban dulakodva egymást "ölve" fiamért, így gondoltam jobb, ha már most előjegyzést készítek a Hugót szívesen megkaparintókról. Addig, míg kiadom a kezeim közül, azért van kis haladék, ezalatt szeretném hasznosan eltölteni az időmet, nameg akkor már tuti nem lesz beleszólásom a választásba. Időm se lesz, ugyanis akkor már H.apával a Bahamákon töltjük "öreg" hátralevő éveinket. Vagy Bora Bora-n. Nem döntöttük még el.

Referenciaképek és film megtekinthető ITT:

HelloWien, vagyis inkább Salzburg, meg nagy képes beszámoló.Irtó sok képpel

A halloween-t mégsem Bécsben töltöttük, hanem Salzburgban. Szokásos eseménydús hétvégét tudhatunk magunk mögött, amibe minden belefért. Halloween estéjén, a hideg ellenére mégis szívmelengető sétát tettünk a kedvenc óvárosomban, ahol Hugo sínélkül-síelő-törpének öltözött, aki mindig az ellenkező irányba fut...úgyhogy felváltva futottunk utána, és közben szintén felváltva fotóztunk.(a bolt, amelyben egész évben kaphatók hímestojások)(a cukorkás-bonbonos kirakatot természetesen én fényképeztem)
Másnap, nagy örömünkre látogató(ka)t kaptunk, nem is egyet. Hugo igazán élvezte az együtt töltött időt testvérével, akinek kutyáját, és sálát is elcsente. Utóbbi esemény okán, mostmár tényleg nem tudjuk mi lesz belőle...(készülődés, a kulisszák mögött)...a fashionista(vagy fesöniszta?) mindenesetre joggal került fel a listára. Lisa az ebét is elhozta hozzánk, így Hugo semmiképpen sem érezte kutyá(tlan)ul magát. Helyette hatalmas volt az öröme, és árnyékként követte újdonsült négylábú barátját. Vagy Őt követték?
Halottak napján, H.apa és testvére kilátogattak az egymást sajnos drámai gyorsasággal követő szülőik sírjához. Hugo és én addig a sógornőmnél maradtunk és ott róttuk le kegyeletünket...és sétálni indultunk volna, ha Hugo sétálni akart volna, de inkább ahogy a mellékelt kép is mutatja, nem akart. Aztán kicsit felforgatta vendéglátóink lakását. Mint dióscsiga mindenhová szétmorzsálása,szőnyegbe tapicskolása, a dísztökök és gyertyák átrendezése, széttörése megrágcsálása, kenyérhéj és galacsinok bedobálása az iratok és könyvek közé stb...nem hinném, hogy látogatásunk motiválta a népszaporulat emelkedését Ausztriában, és hevesen hárították, mikor felajánlottam, hogy rendetrakok, és kiporszívózok...
Tegnap, pedig mindenkitől elbúcsúzva és ezredszerre is megígérve, hogy gyakrabban jövünk, visszarepültünk a csodás Varsóba. De előtte Hugo kicsit még a repteret is szétkapta...csak a virágokat gondozta halálra, meg a gyútifríben rámolta le az összes 8o centi magasságban található csokit, parfümöt, snapszot...jó volt. Persze jövünk újra, ha nem kerültünk feketelistára ....pedig Hugo félig azért mégiscsak hazafi. Aztán volt olyan is, hogy összebarátkozott egy olyan háromévesforma kisfiúval(ő is snapszot csórt a gyútiból), aki aztán az autóját is megosztotta vele. Majd mikor már beszállásra hívták őket megkérdezte az anyukáját, hogy magukkal vihetik e Hugót Londonba. Akkor nem, de voltam olyan közel a várakozás alatt, hogy igent mondjak:)))
Persze sosem adnám, semmi pénzért, mert azért mindent leszámítva, minden fölött szemet hunyva, túlcsorduló anyai szeretetemmel, és elfogultságommal kijelenthetem: Ő a legtökéletesebb gyermek a világon...nekünk...minden tekintetben.

Párbeszélünk

Én:Hugo gyere, vegyük fel a kabátod, menjünk sétálni!
Hugo:Nóóóóóó

Én:Hugo adsz Maminak egy puszit?
Hugo:Nááááááájn (közben a fejét is megrázza)

Én: Hugo mit mond a cica?
Hugo:Nee, Nee, Neeeeeeem (folyamatosan a fejét rázza)

Egyre jobban élvezem, hogy beszélgetünk.

Villás reggeli

Ami egyébként villásebéd volt.

Reggeli szertartás?

Vannak szertartásaink. Reggel, este és napközben is.

Miután ma kis reggeli buldózerünk letarolt bennünket, és alvást színlelő szemhéjaimat mesteri pontossággal nyomkodni kezdte(nem is értem ,hogy lehet ilyen kis okos, hogy erre biztos megmozdulok...pedig egy darabig ellenálltam), majd sikeresen fel is nyitotta őket, egymásramosolyogtunk, megpuszilt, kuncogott és azt mondta(bár inkább felszólítás volt):
Gyeje!- de hová?....sokáig nem időztem el a kérdésen, hiszen húzott is a fürdőszoba felé(ami felé 5 perccel később már nem kellett volna húznia)szóval éppen nem volt ellenemre. Kimentünk(én botorkáltam, ő futott) közösen a mellékhelységbe...majd drága kisfiam odanyújtotta a vécépapírt!!!
Ezen új szokás bevezetése nagyon kedves gesztus volna...ha már úgyis van egy nonstop kíséretem mindenhová...igen hasznos is:)))

Útravaló

Drága Hugo!

Biztos vagyok benne, hogy mire ezt olvasod, nagyon sok hasznát veszed majd.


" A megbántottság, a panaszkodást és az emberek címkézését kísérő olyan érzelem, ami mégtöbb energiát ad az egónak. A megbántottság azt jelenti, hogy a keserűséget, felháborodottságot, bosszúságot, vagy sértettséget érzel. Bánt az emberek kapzsisága, becstelensége, jellemtelensége, amit tesznek, amit a múltban tettek, amit mondtak, amit nem tettek meg, amit meg kellett volna tenniük, vagy amit nem kellett volna megtenniük.
Az ego imádja ezt! Ahelyett, hogy szemet hunynál a másokban lévő tudatlanság felett, azt identitásukká teszed. Ki teszi ezt? A benned lévő tudatlanság. Az ego. Az általad a másikban észlelt "hiba" nem is létezik. Az totális félreértelmezés, kivetítés azon elme részéről, amelyik ellenséglátásra kondícionálódott, s arra, hogy biztosítsa saját igazát és fölényét. Más alkalmakkor ugyan valóban létezik a hiba, de azáltal, hogy arra fókuszálsz -figyelmed köréből néha minden mást kirekesztve-, fölnagyítod azt. És amire a másik emberben reagálsz, azt magadban fölerősíted.
Nem reagálni a másokban lévő egóra, nem csupán a saját egódon való felülemelkedésnek, hanem a kollektív emberi ego felszámolásának is az egyik leghatékonyabb módja. Ám kizárólag a nem reagálás állapotában vagy képes felismerni, hogy valakinek a viselkedése az egójából származik, hogy az a kollektív emberi működészavar egyik megnyilvánulása. Amikor megérted, hogy ez nem személyes jellegű ügy, akkor többé már nem érzel kényszert a reagálásra. Azzal, hogy nem reagálsz az egóra, gyakran képes leszel másokból előhozni az épelméjűséget, ami a kondícionálatlan tudat, szemben a kondícionálttal. Olykor esetleg gyakorlati lépések megtételére is szükséged lehet, hogy megvédd magadat a rendkívüli mértékben tudattalan emberektől. Ezt anélkül is megteheted, hogy belőlük ellenséget kreálnál. A legerősebb védelmed mindazonáltal ez, ha tudatos vagy. Akkor válik valaki számodra ellenséggé, ha tudattalanságát-ami az ego- személyes ügynek tekinted. A nem reagálás nem a gyengeség, hanem az erő jele. A nem reagálásra egy másik szó: a megbocsátás. Megbocsátani annyi , mint szemet hunyni: vagy még inkább keresztülnézni. Keresztülnézel az egón, hogy lásd minden emberben-az ő esszenciájaként-ott lévő épelméjűséget."

"Bizonyos esetekben ugyan szükség lehet arra, hogy magadat megvédd, vagy valakit megvédj, nehogy egy másik ember kárt tegyen bennetek, ám őrizkedj attól, hogy küldetéseddé tedd a "gonosz kiirtását", mert akkor valószínűleg épp azzá válsz, ami ellen harcolsz! Ha harcolsz a tudattalansággal, az téged is tudattalanságba fog lehúzni. A tudattalanságot-a zavart működésű egós viselkedést- sohasem lehet annak megtámadásával legyőzni. Mégha le is győzöd az ellenfeled, a tudattalanság egyszerűen belédköltözik, vagy az ellenség- új jelmezben-ismét felbukkan. Bármi ellen is harcolsz, az erősebbé válik: és aminek ellenállsz, az fennmarad..."

"....a háború az egyfajta gondolkodásmód, és minden cselekedet, ami ilyen gondolkodásmód terméke, vagy megerősíti az ellenséget, az észlelt "gonoszt", vagy, ha a háborút megnyeri új ellenséget teremt, új gonoszt, ami ugyanolyan rossz, mint az előző, vagy még annál is rosszabb.
Tudati állapotod, és külső valóságod egymással szoros kölcsönhatásban működik. Amikor olyan gondolkodásmód tart a markában, mint "háború", akkor a látásod rendkívül szelektívvé, és torzzá válik. Másszóval, csak azt látod meg, amit látni akarsz, majd azt félreértelmezed. Elképzelheted milyen cselekvés lesz az eredménye az ilyen téveszmés rendszernek. Vagy annak elképzelése helyett: nézd meg a ma esti tévéhíradót!
Ismerd fel, hogy mi az ego: kollektív működészavar, az emberi elme őrültsége. Ha már a maga valójában ismered azt, akkor többé nem véled tévesen valaki identitásának. Ha már való voltában látod az egót sokkal könnyebbé válik nem reagálni rá. Többé már nem veszed személyes ügynek. Nincs panaszkodás, hibáztatás, vádaskodás, vagy a másik ember "téves", "rossz" pozícióba helyezése. Senki sem rossz. Az csupán a benne lévő ego. Együttérzés ébred benned, amint fölismered, hogy mindnyájan az elme ugyanazon betegségétől szenvednek, egyesek hevenyebben, mint a többiek. Többé már nem táplálod a drámát, ami minden egós kapcsolat része. Mi a "tápláléka"? A reaktivitás, tehát a reagálásra való hajlam. Az ego ugyanis azon virul.

Békességet akarsz. Nem létezik olyan ember, aki ne békességet akarna. Van azonban benned valami más is, ami drámát, ami konfliktust akar. Ebben a pillanatban talán nem érzed. Várnod kell egy helyzetre, vagy akár egy gondolatra, ami reakciót vált ki belőled: valaki ezzel-azzal megvádol,nem méltányol, betolakodik a területedre, megkérdőjelezi módszered helyességét, ahogy valamit teszel, pénzzel kapcsolatos vita támad...Érzed e a hatalmas erőhullámot, ami átvonul rajtad, félelmet, amit a harag és az ellenségesség álarca burkol be? Hallod -e, hogy a hangod keménnyé, vagy élessé, esetleg hangosabbá és néhány oktávval mélyebbé válik? Észre tudod-e venni elméd száguldását, aminek célja, hogy megvédje álláspontját, igazoljon, támadjon, hibáztasson? Más szóval: fel tudsz-e ébredni a tudattalanság eme pillanatában? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, ami háborúban áll, valami ami azt érzi, hogy a létét fenyegetik, s ő bármi áron életben akar maradni. Aminek drámára van szüksége ahhoz, hogy ily módon megerősítse ama "színházi produkcióban" játszott győzedelmes szereplői identitását? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, aminek fontosabb, hogy igaza legyen, mint hogy békesség legyen?
Amikor az ego háborúzik, tudd, hogy csupán egy illúzió harcol az életben maradásáért. Az illúzió azt gondolja, hogy ő, Te vagy..."


/könyvrészlet: Eckhart Tolle: Az új Föld/

A tudatos vásárló

Csakis papírzacskóval... ....vagy a többszörhasználatos mosogatógép-evőeszköztartóval megy bevásárolni.Mégha utóbbi oly nehéz is.

Fészekben

Szerencsés vagyok. Ha ezt annak hívják. Van otthonom. Több is. Élnek a szüleim, az ajtó, ott mindig nyitva áll, ott mindig szeretettel fogadnak, szeretnek. Feltétel nélkül. Pontosan olyannak, amilyen vagyok.

Nagyon vágytam már haza, abba az otthonomba, ahol a szüleim élnek. A kisfalumba. Ahol kicsit újra gyermek lehetek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy van családom. Hogy olyan családom van, amilyen.

Péntek hajnalban vágtunk neki a nyolcórás autóútnak, hogy délelőtt már otthon lehessünk a melegben, a családi fészekben. Csak három nap volt, és elszaladt, mégsem gondolkoztunk sokat, hogy érdemes e ennyit utazni ezért a kevés ott töltött időért. Hát persze, hogy az. Hugo is igazán otthon érezte magát, azonnal belekeveredett az unokatesók játékainak sűrűjébe, persze csak miután kibontakozott imádott nagyszülei szerető öleléséből. Mindannyian megmártóztunk a békében, a szeretetben, a közösen eltöltött idő okozta örömben. Kitart egy darabig. Ha pedig fogyóban, hát mélyebben merítünk belőle. Vagy újra. Nem számít milyen messze van. Most nagyon hiányoznak, mindannyiunknak.

Ami Hugót illeti. Már megintcsak azt kell írnom, sokat fejlődött.
Első beköszönő momentumként (nagggyon)csípőspaprikát csent el...észrevétlenül az asztalról, márcsak az tűnt fel, hogy harapdálja. Majd miután kikaptam a kezéből, megmostam őket, és jól megijedtem, rájött, hogy ez valójában csíííííp, és elkezdett sírni.
A babakonyháért( a szenvedély csak mélyült), de igazából mindenért, kőkeményen megküzdött. Persze a sikítását kevesen viselik el, ígyhát mindent megkapott. Majdnem mindent. A faliórát nem.
Megtanult az asztalnál felnőttvillával egyedül étkezni. Olyan jól megy neki, hogy mostmár a kenyeret is csak azzal hajlandó enni. Szívből gratulálunk!
Végtelen tehetséggel tüntette el a családi fürdőszobai piperecuccokat. Meg az almáspipét a pocakjában. Anyukámnak két tepsivel is sütnie kellett. Na jó bevallom, én is segítettem neki, tudniillik már nem voltam édességmentes diétán. Majd holnaptól.
Istenien játszott vnj fiaival(köszönjük a látogatást), és talán először most nem is Juditnak kellett többet fegyelmeznie:))
Dédnagyinál és a nagyon kedves régnemlátott rokonok látogatása alkalmából, megtanult hintaszékben hason hintázni, és csak kis híja volt, hogy le nem szakította vendéglátóink függönyét. Köszönjük a türelmet:)
Rajtam kívül mindenki el tudta altatni hétvégén, csak a visszaúton voltam bajban, mikor rajtam kívül senki sem volt ott.Vagyis H.apa, de Ő vezetett .Ennek az lett az eredménye, hogy a 7 és félórás út második felét, vagyis éjjel fél egytől fél négyig az apukájával szolidarított(berregett minden kamionnak, és kiabálta: Papa. de jó is volt, mert az apjának esélye sem volt elaludni a volánnál), és jusztse aludt el. A további pár órában környezetismereti oktatásban részesült...ma már az állatok nyelvén is beszél Hugo. Mi inkább meg se szólalunk:)))
De jó volt...itthon is az:)

Sztrip10, avagy a harisnyát magadon hagyhatod...

Figyelmeztetés: Kizárólag 18 éven felülieknek!



...és most...sztending ovésön!!!

Miért szeretek otthon lenni a fiammal?

• mert bármelyik reggel ehetek fokhagymáspirítóst, anélkül, hogy hallanom kéne milyen "büdös". senkit nem zavarok vele...vagy akit igen, még nem tudja szóvá tenni.
• mert nem kell azon sóhajtozva töprengenem a szekrény előtt állva, mit is vegyek fel már megint. a pizsama tulajdonképpen többnyire megteszi.
  
• ha lehánynak, leesznek, vagy összemancsolnak, egyszerűen pólót cserélek. vagy nem.
• mérhetően sem fogy annyi sminkcucc, ez évi több tízezer spórolás.
• amit megspóroltam sem fodrászra költöm, oda is csak kéthavonta tudok menni. további nyereség
• ha kedvem van, és épp nem zavar a kupi(nem szokott), bármikor aludhatok napközben. bármikor....ha Hugo is alszik.
• mert egy egész napom van rá, hogy főzzek, mossak, takarítsak. meg ott van az egész holnapom is.
• hivatalosan csak egyszer kell pakolnom totyogósom után naponta. totyogósom van olyan rendes, hogy naponta helyettem többször is megteszi.
  
• mert a rendetlenségre mindig van alibim.
  
• mindennap órákat töltök a frisslevegőn. haesik, hafúj, hasüt. egy irodában ülve nem is kerülnék ilyen közel a változó természethez. ma már élvezem. (kivétel: hóvihar. azt is élvezem. bentről.)
  
• mert bármikor megpuszilhatom. odajöhet hozzám, és bármikor átölelhetem, átölelhet. puszit adhat.
• mert, ha nincs kedvem főzni, mindig mondhatom: rettenetesen sok dolgom volt. így végre pizzát rendelhetek. azt érdekes módon mindenki megeszi.
• mert babaruhavásárlás címszó alatt vehetek akár cipőt is. akár magamnak is.
  
• ha éppen ragyog a lakás(persze minden nap), és álmos sem vagyok, net-ezhetek is. megismerkedhetem kedves anyukákkal, barátságokat köthetek, vagy éppen bonthatok fel, összeveszhetek másokkal, hogy utána jól megmondják milyen is vagyok. hogy aztán rájöjjek nincs is igazuk. szóval otthon semmiképpen sem unatkozom.
• vagy, mert míg alszanak a gyerekek, szomszédnőmmel ihatunk egy finom teát kettesben. brownie recepteket is cserélgethetünk. különösen hasznos ez édességmentes diéta esetén.
  
• mert az én munkám 24 órás, ergo igen meg kell becsülni.
  
• ha sportolni támad kedvem, egy tízkilós súlyzó mindig kéznél van.
• az egész napot is áttáncolhatom-énekelhetem, ha kedvem tartja. a zenei ízlésünk egyezik.
• vagy mindenfélét játszhatunk, közben gyönyörködhetek benne. rengeteget nevetek. Ő is. nagyon vicces kiskrapek. briliáns a humora.
• mióta vele vagyok, az apró kavicsoknak is hatalmas jelentőséget tulajdonítok. az egyik kedvenc játéka. nem beszélve arról, mit tanultam a fákról. ezt mind neki köszönhetem.
• mert nem kell apát egyedül hazavárnom. együtt ölelhetjük át, együtt adunk neki puszit. együtt örülünk, hogy együtt lehetünk.
• mert bármikor hintára ülhetek.
• szeretek vele otthon lenni, mert nincs senki aki visszabeszélne, elégedetlenkedne, rámzúdítaná panaszáradatát, leszívná az energiámat...nincs senki, aki megmondja mit csináljak, vagy mit, hogy kellene csinálnom.
• nincsenek meghiúsult szerződések, ügyfelek, nyakatszorító, gyomorforgató határidők, ranglisták, teljesítménykényszer...érdekes, hogy SIKER mégiscsak van.
• a keresetem miatt sem kell már aggódnom.
  
• szeretek vele lenni egész nap. mert az egész világot megmutathatom neki. minden apró szépségével együtt. mindennel együtt. főleg, ami boldoggá tesz.
• Ő pedig minden pillanatban megmutatja nekem, milyen szép is a világ. ez pedig boldoggá tesz.
• mert egy mosolya gyógyír minden fájdalomra
• mert az egész napomat egy olyan emberrel tölthetem, aki sosem kritizál. neki én vagyok a legtökéletesebb. ez az érzés kölcsönös.
• sosem kell egyedül étkeznem, aludnom zuhanyoznom, wc-re mennem.
• sosem vagyok egyedül többé...

nem felejtek el mindennap hálásnak lenni azért, hogy megtehetem. itthon maradhatok vele. persze ez jó nagy adag akarat is a részemről...

Babából kisfiú

Ugyanaz a lehengerlő mosoly. A különbség 12 hónap...

Headbang versus Guggolós

a háttérzene meg az egyik kedvence:)
Black Eyed Peas: Gotta Feeling... jó ízlése van.

Hozzáadás a kedvencekhez

KisHugo, családunk méltán nagynak nevezett ételkritikusa, nemkis meglepetésre egy igen népszerű kulináris remekművet csillagozott meg tegnap, hozzáadva ezzel az igencsak kérészéletű, számára kis jóindulattal talán kedvenceinek nevezhető, ehető élelmiszerek listájához.

Az étel neve: mákos bejgli(vagy beigli?)

Tulajdonképpen magamnak vettem, merthát épp édességmentes diétát tartok. Direkt bioboltban szemeltem ki, persze nem tudom miért gondoltam, hogy a biocukor kevésbé édesebb, vagy egyáltalán nem hizlal annyira, mint finomított rokona. Ergo, nem is édesség. Ez kábé annyit ér, mint H.apa ananászdiétája. Olyankor mindent eszik, csak ananászt nem...

Szóval HugóciMóci, már a celofáncsörgésnél figyelmes lett, és szinte kimarta kezeimből az illatos pékárút. Bevallom, fájt érte a szívem, de kíváncsiságom ezúttal az önzőségemet(vagy a gyomromat?) is legyőzte. Közben, futólag keresgéltem emlékeim között valami kósza hozzátáplálási információt a mák bevezetésével kapcsolatban, de valamiért, csak a "JÓKEDV", és a "NYUGTATÓ HATÁS" feliratok ugrottak be...így, kis hátsó gondolattal hagytam, sőt biztattam, nyugodtan harapjon bele. Megtette, pár perc múlva el is tűnt a lengyel biosüti. Mind egy szálig.

Hugo, este 1o-ig nem aludt, majd hajnal 2-5-ig semmit, közben meg vagy tízszer kelt. Mondjuk ezért tényleg felesleges lett volna a mákot az EU-ban betiltani.
De ma reggelre már világosan láttam, hogy a mák semmiről sem tehet. A BIOCUKOR volt a ludas. Mindig is mondom: Óvakodjunk a fehér poroktól!!!

Na persze az is lehet,hogy se a máknak, se a cukornak, de még a lisztnek sem volt köze az alvásmentes éjszakához.
Mert Ő ugye: FOGZIK!!!!

Méghogy a majmoktól...

....eredezünk.


Mostmár semmi kétségem afelől, hogy valójában Hugolúció történt.

"Újdonság"

Bár kábé nulla hírértéke van annak a ténynek, hogy Hugo fogzik, most mégis írnom kell róla.
Hát ez a gyerek fogzik!
16 foga van, és számolni kicsit tudok, szóval kell még négy, de sehol a többi, asse tudom hol keressem, hol kell már jönniük, ígyis tele van a szája fogakkal.
Vagy, szerintem annyira hozzászokott már a fogzás tényéhez, meg jól belébeszéltük, és mindent ráfogtunk, fogzik, hogy mostmár csakazértis fogzik. Remélem azért egyszer abbahagyja. Vagy csakazértse, és még iskoláskorában se alusszuk át az éjszakát, arról nem is beszélve, hogy a nagyszünetbe járok majd szoptatni...Mea culpa

Örökség?

Hugo a cipők gombócartúrja. Neki jöhet a tépőzáras, fűzős, szandál, nyári , téli, őszi, benti, kinti, bundanélküli, bundás, lyukas, lyukatlan, puhatalpú vagy kemény, vízhatlan, vagy vízhatlantlan, torna-, és bakancscipő.
Ami a 16 hónap alatt összegyűjtött és nagy becsben tartott kollekcióját illeti, azt hiszem méltán léphet a nyomdokaimba...

....ja, hogy nekem köszönheti? Na igen, de a kiskékbundásat a jobbfelső sarokban Ő választotta...esküszőőőm:)))

Fordít

Pénteken Hugo elég sok időt töltött a nanny-vel, a rendezvény miatt sajnos nem lehetett minden percben velünk.

Így, hogy hasznos dolog is történjen vele, egyúttal ingyen intenzív lengyel nyelvtanfolyamon vett részt(szegény:)). Az eredmény magáért beszél.

Mondja neki a nanny lengyelül: " Hugus idzseme na szpacerek, i búju buju"-
ez kábé annyit tesz, "Hugo gyerünk sétálni, meg buju buju!"(vagyis ezt mondják a lengyelek, mikor lökik a hintát, mint mi a "hinta palinta"-t..) szóval újra megismétli: "Hugus, búju buju, búju buju...."

Hugo pedig boldogan, hallgatását befejezve így szólt: "Ta" (hinta Hugóul)-majd nevetett, mert tudta, hová mennek... :))

Zseni.

Az élet közepén

Magdi barátnőm szavaival élve, elvonón vagyok. Nem sok időm maradt mostanában a virtuális életemre, mikor az igazi is pezseg, megannyi izgalmat tartogatva. Átértékeltem az életem, szelektáltam a környezetem, tevékenységeimet, kusza gondolataimat, félelmeimet, bizonytalanságaimat. Most, hogy mégjobban kinyílt a szemem, rájöttem, nincs vesztegetnivaló időm, sem energiám valótlanságokra.

Pénteken egy nagyszabású rendezvény keretében újra volt alkalmam látni az angyali gyermekeket, akik csak azért jöttek, hogy megköszönjék az áprilisi jótékonysági akció keretein belül összegyűjtött összeget, amiből immáron sikeresen felépült 5 rehabilitációs szobájuk. Igen, ők azok, akiknek embertelen körülmények között kellett a gyógyulás útjára lépni. Ők azok a rokkant-értelmifogyatékos gyerekek, akiknek születésükkor kevés oxigén miatt fordult másfelé az életük. Hogy szerencsétlenek? Semmiképp sem állítanám.
Inkább azt mondanám, csodálatosak. Egytől egyig. Szemük ragyog, lényük sugárzik, tapintható a belőlük áradó harmónia, boldogság. Nyíltszívűek, hálásak, mosolygósak. Érdekes, hogy a mi szemünkkel nézve nekik van rá a legkevesebb okuk. Micsoda ostobaság.
Én pénteken, a közvetlen közelükben először tettem félre a sajnálat érzését, és ugyan a könnyeim folytak, most mégis kaptam egy szeletkét az Ő mindent elsöprő békéjükből. Mindent elsöprő. Mert akkor, ott, semmi más nem számított.
Feltöltődtem energiával, tettel, életkedvvel, eltörpült minden pitiáner kis gondom, búmbajom.
Rájöttem, ezek a gyerekek többet tudnak bárkinél. Olyan igazságot, titkot őrizgetnek, amelyeket mi elérhetetlennek gondolunk mégis karnyújtásnyira van tőlünk. Nem tartják meg maguknak, szíves örömest átadják azokat annak, aki készen áll rá. Ha be tudjuk fogadni, ha képesek vagyunk túllátni a "szerencsétlenségükön", hogy tolószékben ülnek, és ez borzalmas, hogy nem tudnak beszélni, hogy egyesek csak segítséggel tudnak járni, hogy nem úgy néznek ki. Hogy mások. Ez csak egy álca. Ők fantasztikusak...nekem hatalmas ajándékot adtak.

A férjem egy új alapítványt hozott létre nekik. A neve 1ooox1ooo. Ezer embert kell találnunk, aki ezer zloty-t hajlandó az új hostelre költeni, ahol a családok ingyen, vagy jelképes összegért lakhatnak, míg a gyermekek rehabilitációja, egyéb kezelése tart. Pénteken találtunk is nemkeveset, de az ezerért még dolgoznunk kell. Közben, pedig gyereknapot szervezünk egy luxushotelben, ahol az üzletemberek fognak gyerekelőadásokat tartani, táncolni, énekelni, egy egész napon át őket szórakoztatni. Van dolog elég.

A rendezvényen több emberrel vettem fel kapcsolatot, mint az elmúlt félévben összesen, pedig a lehetőségem mindig megvolt rá. Pár nap alatt kinyílott a világ, kikerekedett minden újra. Hugo ott volt velünk végig, csak az esti partira nem jöhetett. Ő a tollasbálba volt hivatalos, bár nem szívesen ment oda:)) Az alvás még mindig nem az erőssége.

Nyugalom tölt el. Vissza az életbe, a körforgásba, a néha rideg-hideg, túlnyomórészt kellemes, magunk alakította valóságba. Mert a valóság, mint ahogy a bennük lévő történések, "dolgok, sem jók, vagy rosszak. csak a mi gondolataink teszik őket azzá"... (William Shakespeare)

Ízlések, és gyermekek...

...különbözőek. Gyerekeink ízlése is.

Mindent megteszek, hogy Hugót változatosan, és tudatosan tápláljam, de a kis szabotőr egyelőre igencsak ellenszegül. Semmit nem erőltetek, bízom benne, hogy nem szeszélyből nem eszik, hanem egyszerűen minden szükséges tápanyagot megkap a szervezete. Bár ahogy az étrendjét elnézem, ez korántsem annyira meggyőző.

Mindennapi kedvencei:

kenyér: pirítva, bundában csíkokra szelve, valahol otthagyva, bedugva, pár nap múlva megtalálva, zsákmányát kincsként őrizve, büszkén, csemegeként jóízűen elropogtatva

joghurt: pohárból iszogatva, kiskanállal kanalazva, epresen, a földre lecsepegtetve, ujjaival cseppenként feltörölve

banán: harapva, héjastól, szőnyegbe szétkenve, szöszmöszökkel keverve

zöldségleves: minimum három tányérral, felnőtt fémkanállal, 3 méteres rádiuszban a legtöbb zöldségdarabot katapultálva, mindent beterítve, jóízűen szürcsölve

anyatej: anyját kihámozva, tökmindegyhol és mikor, de leginkább éjszaka, sírva ébredve, kétóránként családot kiütve

És ezzel ennyi. Semmi mást nem hajlandó enni.

Bár a szöszmöszöket leszámítva, van az étrendjében zöldség, gyümölcs, szénhidrát, fehérje...ez a Hugo-féle diéta...akarom mondani teljesértékű táplálkozás. Az elhízás mindenesetre nem fenyegeti.

A' la carte

Avagy hogyan fogyasszunk a földről, joghurtot, kiskanállal, egyedül...vacsorára:)))

Téli ébredés

Erősebb vagyok, mint fáradt
Téli álmot alszik már a bánat
Kint hóesés, hideg
Bennünk megnyugvás lebeg

Olyan világ ez, amilyen
Csak mi belül változtathatjuk, kívülről senki sem
A csaló-hazug kovácsolta erény kitüntetett
Ne szállj harcba fiam! Halálra ítéltetett

A jelenben sosincs szomorúság
Ott lenni, érezni, az ám a mennyország
Ezt kell megragadnod, ha jön a kétség
Mindenható, az igaz békesség

A "lelki szegény" nem harcol
Való-jában, csak szeretet honol
Kinek nincs már egója
Nem számít van e zakója

Írok tovább Neked, ez egy belső késztetés
A történet folyamának alárendelés
Légy erős, boldog...ne fáradt!
Hisz tudod
Téli álmot alszik a bánat...

IMÁDLAK!

/by Hugomum/

Indián nyár

Hacsak egy kurta nap erejéig is, de felüdülés volt, a tegnapi 22 fokos melegidőben kimozdulni. Elhatároztuk, végre eleget teszünk a meghívásnak, és meglátogatjuk régnemlátott varsóimagyar barátainkat. Összepakoltunk, kicsit túlöltöztünk, és egy csodaszép parkban kötöttünk ki. A fiúk is kellemesen kikapcsolódtak, hintáztak, Hugóci felfedezett, leveleket gyűjtött, új szerzeményét vezette. Köszönjük a meghívást és a kölcsön babababakocsit is:)

ui: nem fogok külön posztot szentelni Mészáros Nikolettának, picuranyunak, Lolettának, m.niki84-nek, niki nanny-nek, stb, végülis azt sem tudom kinek írnám. mailt küldtem igen, hónapokkal ezelőtt nem kaptam választ kérdéseimre, kéréseimre...tök felesleges időpocsékolás egy felesleges szenzáció reményében ideklikkelgetni. nem fogom mocskolni sem őt, sem a blogját, sem az enyémet bemocskolni, sem másét. eddig sem tettem, leírtam a tényket tegnap egy blogban. az őszinte véleményem, nevemet arcomat írásaimat, és mindazt ami vagyok, vállalva. vállaltam,hogy én vagyok az az egyik bunkó, aki rájött valamire, és magyarázatot szeretett volna kapni, immáron sokadszorra. minden leírt szavamat vállalom. akit érdekel, az tudja, vagy az emailcímemen elér. akit nem, úgyis jó. nem félek...az igazságnak sincs félnivalója...mint ahogy nekem sincs. mégis kitől?. az idő mindent megold.
sosem voltam még ennyire biztos ebben.
nem vagyok tökéletes. de egy hatalmas hibám van. nem bírom a csalást, és a megtévesztést.
sem a való, sem a virtuális életben. valószínűleg ez nem fog már változni....de igyekszem.
EZT ezév július 29-én írtam. Most értem igazán....
egy sáros csermely besározhat egy másik csermelyt, de bepiszkolhatja e az iszapos patak, az egész tengert? A tenger örömmel befogadja az iszapot, szétteríti a tengerfenéken, és cserébe tiszta vizet ad vissza a pataknak....
...Egy kard pengéje megsebezheti a húst, de akármilyen éles legyen is a penge, és bármilyen erős legyen is a kar, amely azt tartja, megsebezheti e a levegőt?...
....csak a vak és parázna tudatlanság szülte kicsinyes és hitvány én büszkesége tud sértegetni és képes megsértődni. csak ez akarja a sértést sértéssel megtorolni, csak ez akarja a mocskot mocsokkal tisztára mosni..."

(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)

Nem érti

Nagyon okos fiam van, szép, csodálatos, egyedülálló. Sokmindent ért. Meg van amit nem.

nem érti :


-hogy a kutya miért nem eszi meg az új cipője belsejében talált, és kincsként őrzött, szeretettel felkínált, miszlikbe tépett papírgalacsinokat

-továbbá miért nem engedjük kinyomni a kutya szemét

-hogy miért nem szerencsés állva fürdeni, meg röhögés közben inni a habos vízből

-hogy miért kell(ene) neki napi ötször szilárd ételt ennie, és hogy még miért nem hagytam már fel ,az ételek kínálgatásával

-hogy még nem tanultam meg egy kézzel hagymátaprítani

-hogy a bugyborékoló forró levest nem kavargathatja

-miért kell néha szarut vágni innen onnan

-miért nem lehet pizsiben és a tegnap esti pisis pelenkában tölteni az egész napot

-hogy miért hordok egyáltalán felsőket, vagy miért nem dobom le egy másodperc alatt ha kell(ene)

-hogy az apjának, bizony reggel dolgoznia kell menni, mégpedig időre, úgyhogy öltönyben, és frissenvasalt(nem én) ingben, nem tud vele négykézláb farmosat játszani

-hogy miért kell(ene) aludnia estimese után(na ezzel jól megjártam amúgy nem is olvasok egy ideig könyvből, mert annyira feldobta a meséskönyv látványa. és a benne rejlő kutyák, macskák gyerekek, hogy másfél óra altatás után sikerült csak álomba szenderednie...úgy félórára)

-hogy miért tűnik el Mámíííí időről időre (na nem gyakran)a fürdőben, és soksok kuppkupp-ra (most így nyelvújította)se nyitja ki az ajtót(ha egyedül vagyok, jön velem természetesen)

-hogy más gyerekek is szeretnének néha hintázni

-hogy veszélyes, csendben, míg anya kitereget, az egész tv kábelt kirángatni a falból

-hogyha elmegyek, vissza is jövök

-hogyha nem lát, attól még szeretem, és Ő a Mindenem...

én meg egyedül azt nem értem továbbra sem, miért én vagyok az egyetlen, aki nem tudja elaltatni este:))

nem siettetek semmit...de titokban kicsit várom, hogy beszélgethessünk:)



-

Reggeli körkép

Azt különösen imádom benne, hogy olyan kreatív:)))

A létező legnagyobb...

...díj a filmvilágban, az Oscar Díj. A blogvilágban gondolom a Blogger Oscar, amit tegnap ajándékozott nekünk LiliNortianyu:)) Hálásan köszönjük! A Csemeteledel is megkapta. Jeles nap volt a tegnapi. De nemcsak ezért.
Megragadom itt az alkalmat, és leírom, mit gondolok a blogvilágról, mik történtek, mit jelent nekem, és végül miért nem zártam be.

A blogírás szép, kreatív tevékenység. Gondolatokat közöl, és gondolatokat fomál. Információt ad, és szerez.
Mégis azontúl, hogy megörökítem Hugo napjait, lejegyzem fejlődését az utókornak(de leginkább Neki), a legnagyobb érdeme a nyílt naplóvezetésnek az, hogy innen, kis hazámtól 7oo kilométerre, közvetlenül a nappalimból teremthetek kapcsolatokat nekem kedves emberekkel. Ráadásul az anyanyelvemen. Emberekkel, akik együtt örülnek sikereinknek, boldogságunknak, együtt szorítanak, ha szükségünk van rá. Bár nem kértük, de figyelnek ránk, olvasnak, hozzászólnak. Szeretnek minket. Így ismeretlenül is. Ha pedig valaki nagyon közel kerül hozzánk, bármikor, kilépve a virtuális térből személyes találkozássá formálódhat az éteri ismeretség. Valódivá válhat. Akár barátsággá is.
És hogy blogos barátság, idegen emberek összefogása igen is létezik, ezt a tegnapi eset is bebizonyította. Egy picur problémát sikerült elég hamar rövidre zárnunk. Vannak ugyanis, akik passziója egy valótlan világot beállítva, másoktól lopva, összeollózva, kisebbfajta teritóriumot hazugságra építve létrehozni. De mivel a magyar ember évszázadok óta tudja, a hazug embert hamarabb utolérik , mint a sánta kutyát, csak ki kellett várni, és az élet utunkbagörgette, véletlenek sorozatának álcázva, a megoldást. Évken keresztül ugyanis nem lehet fenntartani egy hamis világot.Tegnap sikerült egy betegesen hazug embert likvidálnunk a blogvilágból. Reméjlük nem csak átmenetileg. Mert többszöri figyelmeztetés ellenére sem értette meg, hogy ezt nem művelheti. Százakat tévesztett meg, tenné ezt most is, ha pár embernek nem tűnt volna fel, hogy valami nem stimmel.... Szomorú, hogy tulajdonképpen a kisfiának írja a történetet....
Köszönöm barátaim, hogy segítettek, és a csalódásotok okozta sokkból hamar felocsúdtatok! Közös erővel tudunk csak tenni ezek ellen.

Szomorúan látom, azonban, hogy egyre több nagyszerű babablog zár be, olyanok, akik fontos üzeneteket, értékes információkat közvetítenek amellett, hogy krónikába foglalják mindennapjaikat. Igen, manapság mindenki írhat virtuális naplót. És ha valaki nem szeretné megosztani mindennapjait másokkal, eleve zártan kezdi. De napról napra, egyfajta félelem, ismeretlennek álcázott tuskó kommentelők garmada(egyébként szerintem csak pár unatkozó, irigy boldogtalan kétségbeesett ember rosszindulatú offenzívája ez)jelenik meg,tartja rettegésben a kis őszinte családokat és hipp hopp kint a zárva tábla, eltűnik a sok sok hasznos infó értékes blogger. Engem is elkapott ez, nem is olyan rég, de mikor összeírva a meghívóra várakozó kiosztandó emailcímeket, rájöttem, hogy ha bezárok, pont magamra csukok egy ilyen ismeretlen mételyt, ami még gyorsabban végzi pusztító munkáját ajtón belül. Mert nagyon nehezen lehet egy kedves email alapján megítélni ki is áll mögötte. Mikor épp zártam volna már, pont adtam volna meghívót ennek a fent említett, korábban nekem kedves embernek...és esetleg kimaradtak volna azok, akik ugyan csendben olvasnak, de őszintén kedvelnek bennünket. Gyorsan el is döntöttem nem zárok be, nem fogok félni, szabad vagyok, és szabadon fogok írni. Ez az én blogom, senki nem veheti el tőlem.
Szeretem a blogolást, minden előnyével, és hátrányával együtt. Mert nagyot csalódni egy barátban, bizony a való életben is mindennapos dolog. Ez az élet velejárója.

Lehet, eljön az az idő, hogy nem akarok tovább nyilvánosan írni, egyszerűen bezárok. Magunknak.
Mert az embernek jólesik minden simogató, dicsérő szó, de enélkül is tudnia kell kicsoda, ez nem határozhatja meg a blogíró önértékelését. Ha a népszerűségért bármire képes, kommenthajhászatba kezd, és ezért minden undorító eszközt bevet, elvész pont az egésznek a lényege, és a blogíró is elbukik önmagában. Csak idő kérdése....Vannak ilyenek, nem is tudom miért érintenek még mindig olyan rosszul...még mindig kicsit naiv vagyok, ez így is marad már szerintem:))

Egyelőre, az effajta kommunikáció a külvilággal, a nyílt írói alkotásvágy erősebb bennem, mint a bárkitől, bármitől is való félelem. Ez változhat. De a jövőt nem ismerem, így nem foglalkozom vele. Írok tovább, nyíltan, őszintén, Hugónak, magunknak, mindenkinek. Itt és most....
Csalók mindenesetre kíméljenek!

A Blogger Oscar-t, minden blogíró barátomnak ajánlom. Remélem kiteszitek mindannyian:)

Felkészültünk?!

A kinn uralkodó hidegre. Mindig elfelejtem, hogy milyen messze is vagyunk otthontól. Földrajzilag:)
Valóban, az októberrel megérkezett az igazi, szinte már téliesen csípős-szeles ősz is ide. Nem szomorkodom, Hugoval minden más. Egy kisgyerekkel nem teheted meg azt, hogy esőben, hidegben nem mész ki, mert nincs kedved. Jó gyakorlat ez:)
Most gumicsizma után kutatok, mert ilyen kis büszke járású, részegesen dűlöngélő kertitörpére egyelőre nem lehet kapni. Nem adom fel....a cipővásárlás, amúgy is az egyik erősségem:)))
A fűtés elindult, készítettem sütőtököt, most megint van kedvem főzni, alkotó hangulatban vagyok. Csodálom Hugót, ahogy nő, alakul az egyénisége, még mindig elkápráztat a puszta tény, hogy jár. Csendben figyelem Őt, messziről, és mégis oly közel vagyok... ott vagyok benne, Ő bennem. Érzem.
Igyekszem lélekben is élvezni az őszt, kicsit befelé fordulni, lelassulni. Most ennek van itt az ideje...

"...tapossuk az avart, lábunk alatt ropog a sok levél,
élvezzük az időt, fut tovább a szekér...
csendben begubózunk, majd kinyílunk újra,
titkos belső világban utazunk....tavaszra várva..."
(by me)

nemcsak a gumicsizma hiánycikk az Ő méretében:)))

Miért nem eszünk húst?

Tulajdonképpen, egy felhívásnak teszek eleget ezzel a poszttal, de hazudnék, ha csak ezért írnám meg. Pont kapóra jött. Már régóta készül ez a bejegyzet, de valahogy még nem tudtam eddig szélnek ereszteni. Az október, gasztroblog körben, a VEGÉTHÓ(Vegán Ételek Hónapja) hónapja, ami azt jelenti, hogy gasztroblogunkon keresztül, különféle történetekkel, és vegán(hús-, tejtermék-, és tojásmentes) ételek bemutatásával ismertetjük meg az olvasóközönséget, hogy mégsem vagyunk csodabogarak, és nyugodtan, a húsevők is kipróbálhatják az igen ízletes recepteket.
A felhívás egyik pontja, hogy meséljük el, miért is lettünk vegák. Nos, Hugónak, ahogy már említettem, egy ideje készülök egy értelmes, összefoglaló magyarázattal, miért is nem kap, zsenge éveiben húst. (Mi egyébként nem vagyunk vegánok, mégcsak teljesértékű vegetáriusnak sem mondanám magunkat, mert havonta egyszer talán eszünk halat...)

A téma felkavaró, és bizonyára megosztó, és erről mindenkinek véleménye van, és kissé kényes is, de én azt hiszem, ha tiszteletben tartjuk egymás hús- evését, vagy nem-evését, problémák nem adódhatnak. Persze ma, a Földlakók nagyrésze húsevő, így tisztában vagyok vele, hogy ezáltal úgymond kisebbségben vagyunk, tehát, mint átlagtól eltérő gondolkodásúak, jobbára meg nem értettek. Mások. Mégsem érzem magam kirekesztettnek...ez is az én döntésem:))

Akiket én ismerek, és vegák(többnyire családtagok), nem igazán magyarázzák vegaságuk okait. Nem fejtik ki, nem boncolgatják, belső önmagukban élik meg ezt, mert így döntöttek. A CsemetEledelben már elkezdtem kifejteni én miért nem eszem, és egy része át is kerül ide, de hiányérzetem lett.
Végülis mindennapi téma, nemcsak a miénk, Hugo-é is. Megahosszú poszt lesz.

Hol is kezdjem? Sokan kérdezik, és néha néha szóváteszik miért nem eszünk húst, de sokakat inkább az zavar(egyébként nem nagyon értem miért), hogy húsnélkül tápláljuk Hugót. Ahelyett, hogy végeláthatatlan magyarázkodásba bonyolódnék, azt mondom számos oka van, de most nem ecsetelem(nincs is kedvem), nagyon hosszú lenne, vagy ha igazán "nyugalmat" akarok, akkor azt mondom:
Mert a bennem lévő Isten így akarja. Ezután már nem nagyon szoktak tovább kérdezni:))

Annak, hogy miért nem eszem húst sokféle oka van, most megpróbálom felvázolni az összes létező aspektusból, ami egyébként egy egyszerű és minden lemondást nélkülöző döntést eredményezett, immáron 3 éve. Hogy le-, és kiírjam magamból a válaszokat, azt hiszem jobb helyet a saját naplómnál, nem is találnék...:)

Kezdem a hozzám legközelebb álló oknál. Magamnál. Nem vagyok a klasszikus értelemben vallásos, mertbár nagyon érdekelnek a világvallások, el is mélyedtem bennük, mégsem tudtam egyikkel sem maradéktalanul azonosulni. Minden vallásban van szimpatikus, mégpedig egy nagyon is lényeges dolog. Isten jelenléte. Minden vallás ugyanarról a tőről fakad... az esszenciája Egyetemes.
Azt, hogy van Isten( a Forrás, A Teremtő) már gyermekkorom óta tudom, csak nagyon sokáig magamon kívül kerestem, hittem. Görög katolikusként kereszteltek meg(mert a római nem volt hajlandó megtenni, ugyanis a szüleim, nem templomban esküdtek) ezért elég sokat jártam hittanra, elsőáldoztam is. Sokat imádkoztam otthon lefekvés előtt, és mélyen tisztelettel adóztam,annak, aki "alkotott". De soha nem tudtam elképzelni, hogy ezért nekem templomba vagy bárminemű lelkigyakolatra kellene járnom. Szerencsés volt a családválasztásom, hiszen a szüleim spirituális fejlődésének, már kamaszkoromban tanúja voltam, és titokban-nemtitokban faltam az általuk elolvasott könyveket. Nagyon hálás vagyok ezért...szóval eljutottam odáig lassan, hogy tudatosítottam, mert a szívem mélyén mindig is éreztem, hogy bármilyen furcsa is de...Isten nem egy személy, egy rajtam kívülálló félelmetes valaki...Isten maga a szeretet, ami bennem van. De nemcsak bennem, hanem, minden teremtett lényben, kőben, tárgyban. Mivel az egész földi - testben eltöltött anyagi lét poláris, ezért mindennek megvan a kiegészítő fele, és úgy alkotja az egészet. Sokan kérdezik, honnan tudod, hogy Isten létezik? Honnan tudod, hogy éltél már előző életet-életeket?
Ha valamit látunk, és érzékszerveinkkel felfogunk, az csak azért van, mert a számunkra láthatatlan tartományban van a másik, kiegészítő fele. Tehát semmi nem létezne e nélkül, nem lenne szemmel látható. Nekem senkinek sem kell bebizonyítania, hogy Isten létezik, hiszen tudom, érzem, hiszen belőle vagyok. Exupéry, KisHerceg-e óta pedig nem véletlenül milliókat megérintett mondatból pontosan tudjuk, hogy:
"ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan". Isten közelebb van, mint gondolnánk.

Azt például mindenki tudja, érzi, hogy a kisgyermekek, babák, vagy állatkölykök tündériek, ártatlanok, aranyosak,...persze, mert Ők még kívül-belül magukban- és magukon hordozzák az isteni lét egy másik dimenziójának jegyeit. Ők még közel vannak a Forráshoz...ahogy nőnek, egyre távolodnak, és beszippantja őket az anyagi világ. De van kiút ebből felnőtt fejjel is, hiszem, mi másért élnénk egy(vagy több ) életet..hogy sok vagy kevés pénzzel, csakúgy meghaljunk? Kell, hogy legyen valami oka az életnek. Kell hogy legyen célja. Ezért bizonyítás nélkül is tudom, hogy éltem már korábban is(sőt ami igazán én vagyok, meg sem tud halni)...és nagyon úgy tűnik fogok is még...
Tisztában vagyok azzal is, hogy minden élet, minden pillanat, történés, mozzanat, tett, hagy lenyomatot maga után. Nekem, ezért nem mindegy, mi lesz az. Igenis számít, hogy hogyan élem életem gyorsan pergő homokszemcsékhez hasonló pillanatait. Hogy menyi idő adatott meg, nem tudom, de azt igen, hogy nem akarok folyton folyvást "adósságokba" keveredni, amit majd, valamikor mindenképpen meg kell "fizetni".
Ez a kulcs. Az egyik fő oka, miért vagyok nem-húsevő. Tehát miattam nem kell egy érző élőlények sem meghalnia, szenvednie. A másik fő ok az egészség, hogy valóban tápláljam a testem, hamár beleszülettem, és ne csak kihasználjam, majd szépen lassan elpusztítsam. Szeretném a testemet, a lelkem szolgálatába állítani, és nem fordítva. Aztán ott van még az ökológia, környezetvédelmi ok, továbbá az engem igencsak foglalkoztató, világméretű éhezés.
És nem utolsó sorban a tiszta gondolatok miatt.Mert nem mindegy, mit gondolunk. Ha azt elhisszük, ami tény, hogy minden egy, akkor minden, mindenre kihat...
tudnám folytatni, de azt hiszem, mindez dióhéjban elég is lesz:)) Ennyire összetett ez, és mégis roppant egyszerű.
Egyébként régen én sem értettem, hogy a fenébe lehet lemondani egy jó ropogósrasült csirkecombról, de aztán elolvastam ezt lentebb, és világosság gyúlt bennem, hogy igen, itt az a rég várt alkalom...végre tehetek valamit.. és nem csak magamért...

Ami miatt zavarna, ha hús kerülne az asztalomra:

Ökológia és környezet:

A hús céljából való állattartásnak megvannak a következményei. Esőerdők kiirtásához, globális felmelegedéshez, vízszennyezéshez, vízhiányhoz, elsivatagosodáshoz, az energiaforrások rossz felhasználásához és világméretű éhezéshez vezet. A termőföldnek, víznek, energiának, emberi erőfeszítésnek hústermelés céljából való felhasználása nem hatékony mód a Föld erőforrásainak a felhasználására.

1960 óta Közép-Amerika esőerdőinek körülbelül 25 %-t égették fel és vágták tarra, hogy húsmarha legelőt alakítsanak ki. Becslések szerint minden esőerdei marhából készült 10 dekás hamburgerszelet 5,5 négyzetméter trópusi esőerdő kiirtásával jár együtt. Ráadásul a marhatenyésztés jelentősen hozzájárul a világméretű felmelegedést okozó három gáz termeléséhez, a vízszennyezés első számú okozója, és minden 45 dkg marhahús előállításához megdöbbentő, 11 ezer liter mennyiségű vízre van szükség. Csak 130 liter víz kell 45 dkg paradicsom előállításához, 620 liter egy 45 dekás teljes őrlésű búzakenyér előállításához. Az Egyesült Államok vízfogyasztásának közel felét a szarvasmarha és egyéb haszonállat takarmányának előállítására fordítják.

Világméretű éhezés:

Sokkal több embert lehetne táplálni, ha a szarvasmarha tenyésztésre használt erőforrásokat a világ népességét tápláló gabona termelésére fordítanák. Egy hektárnyi zabot termő föld nyolcszor annyi fehérjét és huszonötször annyi kalóriát termel, ha a zabot emberek eszik meg és nem a haszonállat. Egy hektárnyi brokkoli termesztésre használt föld tízszer annyi fehérjét, kalóriát és niacint termel, mint egy hektár marhanevelésre használt föld. Nagy számú ehhez hasonló statisztika létezik. A világ erőforrásait hatékonyabban lehetne felhasználni, ha a haszonállat termelésre használt földet átalakítanák az emberek élelmezését szolgáló gabona termesztésére.

A vegetáriánus étrend lehetővé teszi, hogy kisebb nyomot hagyj a bolygón. Azon túl, hogy csak azt veszed el, amire szükséged van és csökkented a felesleget, jó érzés lesz tudni, hogy nem kell minden étkezésed alkalmával egy élőlénynek meghalnia.

Ezen a bolygón közel egymilliárd ember szenved az éhezéstől és alultápláltságtól. Évente több mint negyven millióan halnak éhen, többségükben gyerekek. Ennek ellenére a világ gabonatermésének több mint egyharmadát az emberek élelmezésétől az állatok takarmányozására vonják el. Az Egyesült Államokban a haszonállatok fogyasztják el az összes megtermelt gabona 70 %-át. Ha a haszonállatok helyett embereket etetnénk, senki nem lenne éhes.

Egészség, és táplálkozás:

Az ember evolúciójával foglalkozó tanulmányok kimutatták, hogy őseink természetüknél fogva vegetáriánusok voltak. Az emberi test felépítése nem alkalmas a húsevésre. Ezt Dr. G. S. Huntingen a Columbia Egyetemről egy összehasonlító anatómiai tanulmányban mutatta ki. Rámutatott arra, hogy a húsevőknek rövid vékony- és vastagbelük van. A vastagbelük rájuk jellemzően nagyon egyenes és sima. Ezzel ellentétben a növényevő állatoknak mind a vékonybelük, mind a vastagbelük hosszú. A hús alacsony rost- és magas fehérjetartalma miatt a beleknek nincs szükségük hosszú időre, hogy felszívják a tápanyagokat; ezért a húsevők belei rövidebbek, mint a növényevőké.

Az embereknek a más, természetüktől fogva növényevő állatokhoz hasonlóan mind a vékony-, mind a vastagbelük hosszú. A beleink összesen körülbelül nyolc és fél méter hosszúak. A vékonybél sokszor visszahajlik saját magára, tekeredettek a falai, nem pedig simák. Mivel a beleink hosszabbak, mint a húsevőké, ezért az elfogyasztott hús hosszabb ideig tartózkodik bennük. Következésképpen a hús megromolhat és mérgeket termelhet. Ezeket a mérgeket kiváltó okként kapcsolatba hozzák a vastagbélrákkal, és a máj terhelését is megnövelik, amelynek a méregtelenítés a feladata. Ez májzsugorodást és még májrákot is okozhat.

A hús sok urokináz fehérjét és ureát tartalmaz, ami megnöveli a vesék terhelését és tönkreteheti a vese működését. Minden fél kiló marhaszeletben tizennégy gramm urokináz fehérje van. Ha élő sejteket urokináz fehérjeoldatba tesznek, az anyagcsere folyamataik tönkremennek. Továbbá a húsban nincs cellulóz és rost, és a rosthiány könnyen válthat ki székrekedést. Ismert tény, hogy a székrekedés végbélrákot vagy aranyeret okozhat.

A húsban lévő koleszterin és telített zsírok szív és érrendszeri rendellenességeket is okoznak. A szív és érrendszer rendellenességei, az első számú halálokozók az Egyesült Államokban és most Formosán.

A rák a második számú halálokozó. Kísérletek mutatják, hogy a hús égetése és sütése egy metilkolantrén nevű, erőteljes rákkeltő anyagot termel. Ha ezt a vegyületet egereknek adják, akkor rák keletkezik bennük, mint pl. csontrák, vérrák, gyomorrák, stb.

Kutatások kimutatták, hogy ha újszülött egeret mellrákos nőstény egér táplál, akkor az újszülöttben is rák keletkezik. Mikor emberi rákos sejteket állatokba injekcióztak, az állatokban is rák fejlődött ki. Ha az általunk naponta elfogyasztott hús olyan állatokból származik, amelyekben ez a rendellenesség eredetileg létezett, és mi ezt befogadjuk a testünkbe, akkor jó esélye van annak, hogy a betegséget mi is megkapjuk.

A legtöbb ember feltételezi, hogy a hús tiszta és biztonságos, hogy minden vágóhídon végeznek vizsgálatokat. Eladás céljából naponta túlontúl sok marhát, sertést, baromfit stb. ölnek meg ahhoz, hogy mindegyiket valóban megvizsgálhassák. Nagyon nehéz kimutatni, hogy vajon egy darab húsban van-e rákos elváltozás, nem is beszélve minden egyes állat ellenőrzéséről. Jelenleg a húsipar csak a fejet vágja le, ha valami gond van vele, vagy a lábat, ha megbetegedett. Csak a rossz részeket távolítják el és a többit eladják.

A híres vegetáriánus Dr. J. H. Kellogg mondta: "Amikor vegetáriánus ételt eszünk, nem kell azon aggódnunk, hogy az "étel" milyen betegségben halt meg. Ez örömteli étkezésre ad alkalmat!"

Még egy további aggodalom is létezik. Az állatok táplálékába antibiotikumokat és egyéb hatóanyagokat, köztük szteroidokat és növekedési hormonokat is kevernek, vagy azokat közvetlenül beoltják az állatokba. Beszámoltak arról, hogy, akik megeszik ezeket az állatokat, azoknak a testébe ezek a hatóanyagok felszívódnak. Fennáll annak a lehetősége, hogy a húsban lévő antibiotikumok csökkentik az emberi használatra szánt antibiotikumok hatékonyságát.

A vegetáriánus étrendet egyesek nem tartják eléggé táplálónak. Dr. Miller, egy amerikai sebész szakértő negyven éven keresztül gyakorolta az orvosi hivatást Formosán. Alapított ott egy kórházat, ahol az alkalmazottak és a betegek is csak vegetáriánus ételt kaptak. Ő mondta: "Az egér egy olyan állat, amelyik fenn tudja magát tartani vegetáriánus és nem vegetáriánus étrenden is. Ha két egeret elválasztunk, és az egyik húst eszik, a másik pedig vegetáriánus táplálékot, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyforma a növekedésük és a fejlődésük. Azonban a vegetáriánus egér tovább él és nagyobb a betegséggel szembeni ellenálló képessége. Továbbá amikor a két egér megbetegedett, akkor a vegetáriánus hamarabb meggyógyult." Majd hozzátette: "A modern tudomány által rendelkezésünkre bocsátott gyógyszerek sokat fejlődtek, de csak a betegségeket képesek kezelni. A táplálék viszont az egészségünket tarthatja fenn." Rámutatott arra, hogy: "A növényi eredetű étel egy közvetlenebb táplálékforrás, mint a hús. Az emberek megeszik az állatokat, de az elfogyasztott állatok növényi táplálékforráson élnek. A legtöbb állat rövid életű, és megtalálható náluk az emberiség szinte összes betegsége. Nagyon valószínű, hogy az emberiség betegségei a megbetegedett állatok húsának elfogyasztásából származnak. Ezért miért nem nyerik az emberek a táplálékukat közvetlenül növényekből?" Dr. Miller szerint mindössze gabonafélékre, hüvelyesekre és zöldségekre van szükségünk ahhoz, hogy megkapjuk mindazokat a tápanyagokat, amelyek egészségünk fenntartásához szükségesek.

Sokan úgy gondolják, hogy az állati fehérje jobb a növényinél, hiszen az előbbit teljes értékű fehérjének tartják, míg az utóbbit nem. Az igazság az, hogy néhány növényi fehérje teljes értékű, és több nem teljes értékű fehérjetartalmú étel keverésével is képezhetünk teljes értékű fehérjét.

1988 márciusában az Amerikai Dietetikus Társaság (ADA) kinyilvánította: "Az ADA álláspontja az, hogy a megfelelően megtervezett vegetáriánus étrendek egészségesek és táplálóak."

Gyakori az a tévhit, hogy a húsevők erősebbek a vegetáriánusoknál. De a Yale Egyetemen Professzor Irving Fisher által 32 vegetáriánuson és 15 húsevőn végrehajtott kísérlet azt mutatta, hogy a vegetáriánusoknak nagyobb az állóképessége, mint a húsevőké. Arra kérte az embereket, hogy olyan hosszú ideig tartsák kinyújtva a kezüket, amíg csak tudják. A vizsgálat eredménye nagyon egyértelmű volt. A tizenöt húsevő közül csak kettő tudta a kezét 15-30 percig kitartani. De a harminckét vegetáriánus közül huszonketten 15-30 percig tartották ki a kezüket. Ezek közül tizenöt személy több mint 30 percig, kilenc személy több mint 1 óráig, négyen több mint 2 óráig, és egy vegetáriánus több mint 3 órán keresztül volt képes a kezét kinyújtva tartani.

Sok hosszútávfutó atléta a versenyek előtt vegetáriánus étrendet követ. Dr. Barbara More, a vegetáriánus terápia szakértője huszonhét óra és harminc perc alatt fejezett be egy száztíz mérföldes versenyt. Ötvenhat éves nő létére a fiatal férfiak által tartott összes rekordot megdöntötte. "Arra szeretnék példát mutatni, hogy akik teljesen vegetáriánus étrendet választanak, azok erős testet, világos tudatot és megtisztult életet fognak élvezni."

Elegendő fehérjét kap-e a vegetáriánus az étrendjével? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja, hogy a napi kalória 4.5 %-a származzon fehérjéből. A búza kalóriatartalmának 17 %-a származik fehérjéből, a brokkoli 45 %-a és a rizs 8 %-a. Fehérjegazdag étrendet nagyon könnyű húsevés nélkül fenntartani. A magas zsírtartalmú étrendek okozta sok betegség - úgymint a szívbetegségek és rák - elkerülésének további előnyével együtt, nyilvánvalóan a vegetarianizmus a jobb választás.

A húsfogyasztás és egyéb magas telített zsírtartalmú állati eredetű ételek fogyasztása, valamint a szívbetegség, mellrák, vastagbélrák és agyvérzés közötti kapcsolat bizonyított. Egyéb betegségek, amelyek gyakran megelőzhetőek vagy néha gyógyíthatóak alacsony zsírtartalmú vegetáriánus étrenddel: vesekő, prosztatarák, cukorbaj, gyomorfekély, epekő, allergiás bélbetegségek, ízületi gyulladás, fogíny betegség, pattanás, hasnyálmirigy rák, gyomorrák, alacsony vércukorszint, székrekedés, a bélfal begyulladt kitüremkedése, magas vérnyomás, csontritkulás, petefészek rák, aranyér, kövérség és asztma.

A dohányzáson kívül nincs nagyobb egészségügyi kockázat, mint a húsevés.

Az állatok szenvedése:

A nyugati országokban a legtöbb állatot nagyüzemi telepeken tenyésztik. Ezeket a létesítményeket úgy tervezték meg, hogy minimális költséggel a maximális számú vágóállatot állítsák elő. Az állatokat összezsúfolják, alaktalanná válnak és a takarmányt hússá átalakító gépekként kezelik őket. Ez egy olyan valóság, amit legtöbbünk soha nem fog látni a saját szemével. Egy mondás szerint, "Egy vágóhídi látogatás egy életre vegetáriánussá tesz."

(forrás: Ching Hai Legfelsőbb Mester: Miért legyünk vegetáriánusok?)

Szóval miért nem adok az egyszem gyermekemnek húst, és miért nevelem a környezettudatosságra, az élőlények, és az élet megbecsülésére? Nagyjából ezért:) Lehet önző vagyok, hogy ily módon "növesztek", egy környezet- és lét tudatos emberpalántát a Földnek, a jövőnek. Hiszem, hogy nincs Hugo szervezetének szüksége húsra, mint arra sem, hogy fejjel leessen az asztalról. Mindkettőtől óvom Őt, hiszen ez a dolgom most. Remélem megbocsátja nekem. A bennem lévő Isten mindenesetre azt súgja: ez így jó...:)

A várandósságomra tudatosan készültem, egy nagyobb betegég után, teljes életmód és gondolat-váltással, ami természetesen étrendem megváltozásást is magaután vonta. Miután abbahagytam a húsevést, nemsokkal később várandós lettem, problémamentes terhességem volt, a gyermekem egészséges, tökéletesen fejlődik, a maga ütemében. Ha majd odáig eljut, hogy húst akar enni(bár kétlem), hát tiszeteletben fogjuk tartani. Természetesen nem fogjuk Neki tiltani. Nem is tudnánk....de nem is akarjuk.
A nagyszülők több, mint két évtizede vegetáriánusok, a férjemnek 7 éve tartó húsallergiája van. A testvérem családja sem eszik húst évek óta. A gyermekeik sem. A nagyobbik(Napsugár) 4 és fél éves most. Ehetne húst, nincsen tiltva, sőt az oviban a többi gyermek húsosat eszik. Ő nem akar, sőt, ha véletlenül látja az ételben, szól, hogy vegyék ki. A múltkor otthon, rákérdeztem: "Miért nem eszel húst?" Kicsit gondolkozott, és azt modta: "Én az állatokat simogatni szeretem...."




Nem célom, hogy erőszakkal meggyőzzek valakit a húsmentes élet fontosságáról. aki veszi a fáradságot és elolvassa, bizonyára elgondolkodik a dőlt betűvel leírtakon, ami tény. Húst enni nem halálos bűn, és senkit nem ítélek el ezért. Én is ettem valaha. Egy dolog biztos. Nekünk, és az állatoknak, a környezetnek jobb. Mi ezért tesszük és nem esszük:)
A divatból vagyok vega, vagy megerőszakolom magamat "vegaság", a hús iránti kielégítetlen vágyakozás pont az ellenkezőjét éri el.csak belülről fakadó, és mélyen gyökerező, határozott döntéssel lehet így élni...viszont a "húsevő" családokban egykét húsmentes nap beiktatása már üdítőleg hatna...és kihatna....MINDENRE...

Egy vérbeli színész...

...már egész kicsi korában elkezd szerepjátékokat játszani.

bemelegítésként reggeli időben a már jól ismert kedvencévé Jamie Oliver-ré válik...és birtokba veszi álomkonyháját...(dizájnd báj Papa)

majd, ha megunta, jöhet Figaro, a fodrász



később a délutáni edzés részeként Bruce Lee, a botos harcos formáját ölti...



a vacsoránál beveti Cicero-t vagy Martin Luther King-et(még nem döntötte el)
de az is lehet, hogy egy salesman marketing projekt-jét prezentálja épp. "Vegye(vagy egye) már meg valaki a kajámat" címmel

lefekvés előtt lesz kicsit Benedek Elek,ágybamenetelkor pedig: Mikrobi :))))

Fejlődés, felejtés...

Fura dolog történt tegnap éjszaka. Ugyanis Hugo nem a pólómért nyúlt félálmi ébredtében inni, hanem valahogy belegabalyodott az ágy végében heverő csőröspohárba, és abból kortyintott. Én már csak a szipákolásra ébredtem, hirtelen azt sem tudtam mi ez a zaj:)))... aludhattam volna nyugodtan tovább, de annyira nevettem, hogy egy darabig nem ment...

Valóban önállósodik, hiszen már konkrét elképzelései vannak uticéljait illetően.
Mondja: "Nyammi-nyammi", ha éhes , bármit! kérdezünk határozott nem-mel válaszol:)), és elkezdett kanállal enni vagyis mindent beteríteni a tartalmával. Talán a spenótot mégsem kellett volna...

A legeslegújabb viszont, hogy kopogtat, ha be akar menni valahová, vagy ha ki:))) Ráadásul hozzáteszi, Koppp Koppp:) Már nincs felakezekkel járása:))

Ami engem illet,viszont megakadtam a háziasszonyok önállósodásának útján(vagy még el sem indultam), ugyanis bepakoltam a szennyest, és a mosatlant a megfelelő helyre, a sütőt bekapcsoltam, hogy előmelegedjen az ebédsütésre. Közben elmentünk Hugóval sétálni. Miután hazajöttünk konstatáltam csak, hogy bizony még a hiper-szuper gépek sem tudnak kimosni, elmosni, anélkül, hogy bekapcsolnám őket, a bekapcsolt sütő meg, a fene egye meg nem tudja megsütni a nyers sütőtököt, ha nem raktam belé...hát igen, van mit tanulnom még:)))))

Hasznos tipp

Ha valaki hosszabb, megállásokkal tarkított autóútra kel gyermekével, és netalántán meg is áll, semmiképp se adja oda neki a lakáskulcsát érdekes játék gyanánt, míg a gyermek hajlandó a kulccsal elbíbelődve belapátolni a benzinkúton melegített vízből és pehelyből álló igen finom vacsoráját. Mert míg örülünk, hogy megértették végre félóra ácsingózás, és magyarázkodás után mit is szeretnénk, hogy a csapvíz semmiképp sem jó, sem a szénsavas, csemeténk mindent megevett, miután elégedetten kimossuk a benzinkút vécéjében a tálkáját kiskanalastól, és bepakolunk az autóba mindent, és mindenkit, nagy az esély, hogy a feledés homályába merül a gyermeknek akkor tök jó ötletként odaadott, nagy népszerűségnek örvendő lakáskulcs(postaláda, és pincekulcsostól)amit talán a művirágok közé dugott be, vagy valamely repedésbe, de az is lehet, hogy csak úgy a földön felejtődött...

Kukucs

Hugóci egyik kedvenc játéka az elbújás, mindenhová bebújás, magát betakarás. Ez a kalaptartó mögött történt. Jó kis játék, de azért lesben állok magára ne rántsa:))

Hétvége Wroclaw-ban

Nem maradtunk otthon hétvégén, mert muszáj volt utaznunk már pénteken, hogy szombat reggel barátainknál lehessünk Wroclaw-ban. Elkövettük azt a hibát, hogy du 4 órakor vágtunk neki, az amúgy sem rövidre tervezett autóútnak, így még másfélóra múlva is a városhatáron belül dekkoltunk. Mivel Lengyelországban elenyésző számú autopályadarab található(és sosem arra, amerre mi autózunk) ezért a cirka 36o km-t 6 és félóra! alatt tettük meg. De megérte, bármily idegölő is volt...az út( Hugo összesen másfél órát aludt. A beszíjazott lét, nem az erőssége).

Ez a csodaszép város Alsó-Szilézia legszebb ékessége. Szerintem:)
Hajdanán szinte csak németek lakták, ma is eléggé érezhető a német hatás. A városkép (főleg az óvárosé) építészeti kavalkádja megannyi érdekességet tartogat. Egymás mellett találhatóak a barokk, reneszánsz, szecessziós, klasszicista stílusú házak, épületek
A város az Odera folyó partján fekszik, régebben 3o3, ma 22o! hídja áll. Jelenleg a Női Röplabda Európa Bajnokság zajlik, tehát unalomak nyoma sincs. Nekem egyszerűen csak lenyűgöző, és kiváltképp üdítő látványosság, ha az ember lengyelországi tartózkodásának nagy részét Varsóban tölti:)
Szégyenszemre, egyetlen képet sem készítettem, mert bár mondhatnám, hogy nem vittem gépet, vagy nem volt időm(na ez igaz is), de vittem. Hugo meg sem állt egész nap, nem tudom már lekapni, csakúgy suhan ki a látókörömből, és veszélyes dolgokba sodorja magát. Résen kell lennem. A belvárosra ez alkalommal sem volt időnk sűrű programunk miatt, de voltunk grillebéden egy kedves házaspárnál, ültünk a 28 fokos ragyogó napsütötte teraszon és beszélgettünk, este pedig egy kinevezési partira mentünk. Ahol még salsa-áztam is egyet, úgy igazából, igazi táncossal(9 éve nem tettem már ilyet). Kábé félóra alatt állt vissza a pulzusom a normális dobbanásokra, addig pironkodva kapkodtam a levegőt, szúrt, égetett. Mindenesetre nagyon elgondolkodtam, hogy kihajintom azt a terhes R.R. DvD-t a francba, és ismét elkezdek táncolni. Hogy mikor? Fogalmam sincs. Talán este9 és éjfél között(mert éjfélkor, Hugo tuti ébred egyszer):DD. Nagyon jó volt újra parketten, olyan emberrel táncolni, aki vezet, aki nem lép a lábamra , aki tudja, mit hova kell "pakolni". Hiányzik. Nade, ez már a múlt...(de kinéztem okt.28-án egy bizonyára szívfájdító Tango Passion nevezetű nagyszabású táncestet magamnak itt a kongresszusi központban:)))
Ma reggel gyorsan összepakoltunk, és kevésbé gyorsan hazaautóztunk. Szép volt, jó volt, visszamegyünk:)

"Falusi gyerek" mondja

Kákká, kákká, kákká....egész nap, még álmában is...és nem azért, mert nem cserélem időben a pelusát.
Akkor mi lehet ez?


Hát persze, hogy Ő! :))))

Fitnessz program

Vagyis hogyan fogyjunk, pénz és időigény nélkül egyszerűen a szülés után, megspórolva azt az időt amit a fitnessztermekben töltenénk, ahelyett, hogy élveznénk gyermekük csodálatra méltó fejlődését.
Kb egy év alatt, büszkén vállalom, visszanyertem a szülés előtti súlyomat. Most elmondom a "nagy titkot", hogy milyen könnyedén is ment ez nekem.
Íme a recept:


1-3 hónapig:

Ringasd, körbe körbe, sétálj a hasfájós gyermekeddel napi 8-1o órát. Sétáltasd nyugtatásképpen 2 óráig szabad levegőn, de elég intenzíven tedd, és meg nem merj állni, mert különben felébred.
Bár mikor levezetésképp hazafelé bemész a boltba vásárolni, úgyis felkel, úgyhogy próbálj meg minél gyorsabban belepakolni a kosaradba, és fizetni. Az elégedetlen fülsiketítő ordításától úgyis leizzadsz.Természetesen vedd ki a babádat a babakocsiból, nyugtasd meg, fizess, pakolj be egy kézzel a szatyrodba, a cuccokat tedd a babakocsiba. Egyik kézzel a babát fogva, másikkal a babakocsit tolva, fuss haza. Megintcsak egy kezedet használva, már rutinosan pakolj ki, kezdd meg az ebéd vacsora főzését. Mire befejezed a mindennapi krumpli-répa-cukkini kombinációt(mert hasfájós baba mellett ne is álmodj másról) lesz 5 perced(vagy annyi se), hogy belapátold az ebédet. Délután megkezdődik a kólika program, ami egészen éjfélig tart. Türelmesen cipeld a babádat a lakásban körbe körbe, míg apa haza nem jön, így szusszanásnyira átadhatod neki. 1 óránál többre ne is igazán számíts, hiszen leszakad szegénynek a keze. Vedd át, hisz Te anya-nő úgyis sokkal, de sokkal erősebb vagy(ráádásul ne feledd,hogyan is tudnád Te voltál az, aki annyira szeretett volna babát).
Szoptasd is a babád kitartóan, főleg, mikor éhes...úgy másfél óránként. Ne aggódj(bár az is fogyaszt), a súlynövekedésén, ha belázasodik, ha zöldet kakál, ha nem kakál, ha sokat eszik, ha keveset...egyszer minden elmúlik... a hasfájás is...kb a 6. hónapban. Jó hír, ezáltal karizmaidat fél éven belül nem kell külön edzened.
Az éjszaka átalvására, még várni kell...

A 6. hónaptól a 1o-ig:

Hurrá, hasfájás elmúlt, megkezdődik a fogzás, a legjobb időszak. Az alakoddal nem kell bajlódnod. Csak kint, a friss levegőn lesz elviselhető a fogzással járó fájdalom Neki, nyűgösség neked. Mivel tél van, elbújhatsz egy pufidzseki mindent takaró oltalmába, alatta, ha jól felöltözöl, pedig bedunsztolhatod magad. Így megspórolod a szépségszalonok által hirdetett oly drága és időigényes tekercselést. Szóval, ha esik, ha fúj, sétálj vele órákat, biztos lehetsz benne kellőképpen lefárad( Ő is), és ezért, újonnan bevezetett szokásának megfelelően, "csak" félóráig kell álomba ringatni. Nagyszerű, mert terpeszállásban, jobbra balra, kábé kétezerszer ismételve, intenzíven, de nem lassulva, el is alszik. Úgy 2o percre.
Mikor elkezd kúszni, mászni, már sokkal egyszerűbb lesz a dolgod, mert leköti magát, Te meg csúszhatsz utána. Tudsz már két kézzel is főzni(kivételt képeznek a szeparációs szorongásos hónapok. Ja ezek pont azok.) Bocsi, szóval még mindig a csípődön csücsülő gyermekkel főzöl, de már sokkal könnyebb megfogni Őt, hiszen tud ülni is.
A maradék játékidőben, feküdj le, vedd fel a térdedre, így hintázzatok, játszatok repülőset. Ha éhes, ne felejtsd el megszoptatni. Úgy 3óránként.
Továbbá, mivel megkezdődik a hozzátáplálás, elkezdhetsz ugrálni a repülő répa-cékla pürék elől. Hogy is nézne kis az a soksok narancsospiros folt  egyhete hordott melegítődön pizsamádon. (a fehérekkel még csak csak meg lehet barátkozni)
Ugrálás közben köztudott, hogy leadhatsz pár kilót, és kevesebb időd megy el mosásra. A étkezés környékét, illetve a gyermek lemosását sajnos nem tudod megspórolni. Neked még ekkor sem lesz sok időd enni, de hát nem baj, ez is a fitnessz szerves része.
Az éjszaka átalvására, még várni kell...

1o-15. hónapban :

A gyermeked számára kinyílik a világ,(Te meg legszívesebben a föld alá süllyednél, mert jön a rettegett bikineszon) naphosszat felfedez, lever széttör, kiborít, kipakol, így amellett, hogy vigyázol testi épségére(és sokszor a magadéra)menj utána, ragassz, seperj, pakolj vissza, majd újra kezdd előröl. Közben ne bosszankodj, gondolj arra, milyen jót is tesz most az alkodnak. Minden lehajlás izmokat mozgat, talán mégsem kell egyberészest venned idén, vagy neoprént.
Amik ezekben a hónapokban maradnak, azok a nagy séták, a takarítás, főzés, mosás, bejön a játszótér, a könyvnézegetés, szoptatás, etetés, és gyermeked valószínű mégegy új szokással is kedveskedik Neked.
Mostmár a kétezerszeri ringatásra, sem alszik el. Egyszerűen nem akar. Próbáld több, mint egy óráig altatni(igaz, minden anya tudja félóránál tovább nem érdemes, mert úgysem fog aludni, de neked ott a cél, a bikini). Közben jól leizzadsz, vagy a hajadat téped.
A stressz is fogyasztó hatású.

Kikapcsolódásként, mikor mégiscsak, kittudjahogy elalszik, végre "nyugodtan" leülhetsz (jó adag lelkiismeretfurdalással vegyítve, hiszen mennyi munka vár) a gép elé, és megírhatod, milyen boldog, kiegyensúlyozott anyuka is vagy, ráádásul visszafogytál, csak így hipphopp egyszerűen a semmitől, az eredeti álomsúlyodra. Mindenki irigyel, hiszen van egy csodaszép, okos gyermeked, a blogod meg tele olyan képekkel, mikor frissen mosott hajjal, talpig smiknkben, elégedetten mosolyogsz.

Ma reggel elhatároztam, hogy szeretnék egy kis izomtónust is, kis állóképességet a súlyomat megtartva. Reggel elkezdtem elvégezni(már századszorra), az öt tibeti jógagyakorlatot. A harmadiknál Hugo a hátamrapattant, és meglovagolt. Oké nem adtam fel, valahogy végigcsináltam. De elkövetem egy hibát, megakadt a szemem, a "sosemhasznált" 3szor 2o(minden trimeszterre külön) perces R.R. terhes DVD-n.
Azonnal meglegyintett a kihívás szele, kíváncsi voltam, végig tudom e csinálni a húszperces, 3 hónapos terheseknek szóló részt(már akkor sem tudtam)...most sem ment, egyrészt nem bírtam, másrészt volt egy kilencésfélkilós pluszsúly a csípőmön, lábamon, hátamon, később a fejemen.(az oldalfekvős gyakorlatoknál, meg meg is reggelizett önkiszolgáló módban) A kudarc ellenére nem aggódtam, mert az én drága egyetlen fiam mégiscsak kárpótolt az Ő kis magamódján. 1 órát görnyedve futottam utána a játszótéren, majd félórát ringattam kétezerszer jobbra-balra, tempót nem lassítva, enyhén guggolva terpeszállásba, majd mikor elaludt, bepakoltam a szennyest a mosógépbe, az edényeket a mosogatógépbe, a játékait a dobozokba, a vasalt ruhákat a szekrénybe, amit kihúzgált a pénzérméket a malacperselybe...miután ezzel végeztem, eszembe jutott, hogy a fitnesszprogram részeként most lenne időm a reggel is és este is kimaradt hasgyakorlatokra, anékül, hogy valaki extra súlyt rakna rám...de inkább ideültem a gép elé , és izomlázastól megírtam ezt a bejegyzést, segítve egykét édesanyának a formába való visszarázódást, milyenegyszerű és irigylésre méltó is ez.
Ja, az éjszakaátaálvásra még várni kell...:)))

Egy barátság kezdete:)

Falusi gyerek

Én egy pár száz fős faluban nőttem fel, míg el nem mentem továbbtanulni, egy kisvárosba. Azóta csak városban éltem. Egyre nagyobbakban.
Ma már nagyon büszke vagyok rá hogy falusi lehettem, és megannyi emlék él bennem, milyen is volt az. Szüleimnek, természetesen kertes házuk volt/van, amit egész évben benépesített a falusi gyereksereg. Haszonállatunk nem volt(a szülem két évtizede vegetáriánusok), de volt kutyánk, és vagy 6-7 macskánk mai napig. A szomszédok, viszont mindig bővelkedtek tyúkokban, malacokban, kacsákban...
A faluban van egy tó(abban tanított meg apukám úszni), hatalmas rét, egy folyó, aminek még kompja is van, ártér, erdő. A másik faluvégén termőföldek, szénakazal...azt hiszem, egy falusi gyerek nem tudja mi az unalom(akkoriban legalábbis). Többnyire, fiúk voltak körülöttem, így háborúztunk, fociztunk(mindig én voltam akapus.hahaha), lábtengóztunk, meg bunkert építettünk. Imádtam. A köztes időben megtanultam rollerezni, biciklizni, gördeszkázni, görkorizni, a tó jegén korcsolyázni. Télen a szomszédos dombon kézláblefagyásig szánkóztunk, apával erdőt mezőt jártunk, gombát szedtünk, estébenyúlóan az erdőben, vagy a határban "bandáztunk". A szüleinknek sosem kellett aggódni, mi van velünk. Egy burokban nőttem fel, mostmár tudom.Ezt hívják boldog gyermekkornak. Mégis, akkor nagyon is elevenen él bennem az érzés, elvágyódtam onnan világot látni, városban élni, mert az milyen cool, hogy városi vagy, minden egyhelyben van, nem kell buszozni egy jobb boltért, étteremért, moziért. Elégedetlenkedtem, és az első adandó alkalommal, jó mesze(3o km ez akkoriban nekem nagy táv volt) jelentkeztem tanulni.
Nem tudom, hogy tudnék e még falun élni, hiszen minden úgy lett, ahogy megálmodtam. Túlságosan is úgy. Van egy mondás, hogy "ne akarj annyira valamit, mert megkapod".
Hát megkaptam. Egy kétmilliós városban szívom a benzingőzt, rettegek vezetni, minden kúl, szuper csilllivilli boltok, mozik, éttermek tömkelege, amin "csak" kétmillio emberrel kell osztoznom, ahol a fogyasztás, mint olyan teszi ki az ember napjait, a pénzcsinálás, és birtoklás adja meg az emberek identitásást. Mert ha nem Gucci-ban járnának, akkor kicsodák is lennének...
Bevallom, sokszor vágyom a zöldre, a csendre, a kakaszóra, a madárcsicsergésre, az erdőre. Alig várom már, hogy hazamenjünk a kisfalumba...ahol minden állandó, szinte semmi sem változik, azon kívül, hogy az emberek öregszenek, egy új, számomra ismeretlen fiatal nemzedék nőtt fel, de az utcák üresek, a réten sincsenek már, nem fociznak a pályán...sétálok Hugóval. És akkor zavar az a fajta csend . Igenis, ráébredek. Minden megváltozott. Én is.
Hiányzik a varsói otthonom, a lakópark, az ottani életem....tovább sétálok...mozdulatlanság, majd egykét kutyaugatás. Gondolkozom. Hol lehetnek a gyerekek így délután? Hol játszanak, ebben a gyönyörű időben? Biztos a számítógép, vagy a tévé előtt ülnek, vagy leckét csinálnak, amiután majd tévézni mennek, majd aludni, mert annyira fáradtak, leterheltek. Hol van az az önfeledt gyerekkor, hol vannak csilingelő gyerekkacajok az utcáról? Nem találom, csak pár kiábrándult tekintetű fiatalt, akik cigiznek, és jól irigykedve végigmérik öltözetemet...a városba vágyakoznak, ahol minden olyan szép...ahol többek lehetnek, mint puszta falusiak....tudom mit éreznek.
Nagyon hálás vagyok, hogy a gyökereim révén Hugót faluba tudom vinni, hogy meg tudom mutatni szemtől szemben, tapinthatóan a szabadon futkosó háziállatokat(és ezért nem kell állatkertbe menni) , a növényeket, kint lehet az udvaron egész nap, bepiszkolhatja magát sárral, beletörhet a fű a nadrágjába, kergetheti a szomszéd tyúkjait, apukám talicskában tolhatja, macskákat hajkurászhat kedvére, bebújhat a már nekem is otthont adó fenyőfák tövébe. De jó is falusinak lenni. Micsoda szabadság. Micsoda korlátok:)
A hétvégén rájöttem bárhol is élek, kicsit falusi maradok. Az illatok, a hangok, az érzések, örökre beivódtak. Tízpercenkénti villamoscsörgés, percenként száguldó mentőautók, éjszakai randalírozások, forgalmi dugók sem képesek kitörölni a falusiasságom esszenciáját. Bennragadtak, menthetetlenül...de milyen jó is, a városi zsivajban magadban sétálgatni, beugrani a kedvenc éttermedbe, majd cukrázdádba, kimenni a csodaszép parkba, este moziba menni, vagy hirtelen ötlettől vezérelve koncertre, ahonnan hazasétálhatsz...ahol nem kell 2o kilométert menned, akedvenc sajtodért.
talán egyszer, élhetek majd egy nagyváros falusias külvárosában, egy kertes házban...
de ha nem, úgy is jó lesz. Hiszen a boldogság, igazán nem ettől függ:)

Hálásnak lenni...

LiliNortianyutól jött a kérdés:

Miért vagyok hálás?

Azonnal milliónyi gondolat tódult a fejembe, pedig milyen egyszerű kérdés is ez. A második pillanatban, viszont maguktól jöttek a szavak:

Hálás vagyok

hálás vagyok, hogy megszülettem, hogy oda értem, hová kértem
hogy megláthattam a napvilágot, hogy később megtudjam, mégiscsak látok
hálás vagyok, hogy betegeskedtem, hogy volt ki törölte gyöngyöző testem
volt ki ringatott, szeretett, meleg családban nevelgetett.

hálás vagyok, hogy lélegzem, hogy érzem, mi másnak félelem
ha tudok segítek, szeretetet terítek.
hálás vagyok, hogy hálás lehetek, hogy megbecsülöm az igaz értékeket.
van ki szeret, kit szerethetek. A belső Isten vezet...

gyermeket kaptam, nem pedig terhet
méhemben, ajándék termett.
a lelkem néha elgyengül, néha vértezett
hálás vagyok, hogy halandó testembe, halhatatlan lélek érkezett...

hálás vagyok minden percért amit itt tölthetek
azokkal, akik velem töltenek.
ha már nem lesznek, hát hálás leszek...vigyáznak rám, angyalkezek.
hálás leszek. mert a lényeg. itt lehettek, és majd újra ölelhetem Őket.

ha bántanak, hálás vagyok. nem lennék e nélkül az, ki vagyok.
hálás vagyok hogy ember lehetek, embert terelek, embert szeretek.
hogy lehetőséget kaptam...hogy visszamehetek.
hálás leszek, míg csak élek. mindenben találok valami szépet.
érzem, értem, lélegzem.
hálás vagyok, hogy létezem....

/bájmí/

Hálás vagyok, hogy LiliNortianyu, nekem is továbbadta:) Köszönöm! Én pedig továbbítom Globetrotternek, Magdalénának, Magdinak, Cuckának és Vicgernek:) Tulajdonképpen mindenkinek. Mindennapi kérdés felelet ez:)

Itthon, otthonról

Hapának a múlt vasárnaptól mostanáig, Pozsonyban volt dolga, így kérdéses sem volt, hogy megyünk e vele...mégis úgy döntöttünk, hamár ilyen közel kerültünk a családhoz-barátokhoz, Hugo és én, ezt a pár napot mindenképpen a nagyszülőknél töltjük, így kölcsönösen kiélvezhetünk minden együtt megélt pillanatot. Nagyon jól szórakoztunk, csodálatos meleg nyárutót töltöttünk együtt...szokásunkhoz híven, igen "kevés" programmal fűszerezve:)

Szombaton Drága barátnőmet, és kisfiát, Hunort látogattuk meg, majd vasárnap, másik Drága blog-barátnőmmel, férjével és Hunor nevű fiával:))(na meg ne hagyjuk ki pocaklakó Minkaléánykát sem:)ebédeltünk a Bükk lábánál elterülő gyöngyszem üdülőfaluban, Bogácson. Az anyukáknak egyelőre nehezebb volt elválni az elröppenő 3 óra után, mint fiaiknak, de a srácok is szemmel láthatóan összebarátkoztak...a cuppanós puszik számából ítélve. Nagyon szuper volt, köszönjük Cuckám, várjuk a folytatást:)
Miután mindenki elment, mégsem maradtunk Hugóval magunkra, mert meglátogattunk ott helyben, a 81 éves Dédit. Hugo nagyon elemében volt, folyton Dédnagyi botjaival játszott,(még jó, hogy volt belőle 3:), locsolt, pocsolt, sárral játszott, virágot ültetett, kihúzgálta a kaspóból a növénykeket. Igazi falusi gyermek lett...meg szurokpeti:)))
Hétfőn, ezúttal barátnőm látogatott meg, ismét Hunorral:)), így pár órára szüleim lakása egy kisebb fajta bölcsivé alakult(Napsugár volt a dajka:))). Nem győzöm hangsúlyozni, mély tiszeteletem a többgyerekesek előtt. Négy gyeremek, és három anya, éppen el tudta készíteni időre az ebédet, miközben beszélgettünk, a hangzavarban próbáltuk egymást megérteni, ettünk, etettünk, sétáltunk, sétáltattunk, pelenkátcseréltünk, váltva hordoztunk, vigasztaltunk, aludtunk, altattunk, mindenkit külön alvásidőben...a maradék időt minden gyermek individuális játék és irigységszenvedélye kötötte le, minket meg ők....nagyon jó volt, mert ennek ellenére, néha még mi anyukák, össze is tudtunk futni a lakásban:)))).

Még aznap délután elszaladtam vnj-hez, aki kissé megorrolt, hogy az alvó Hugót nagyijával otthon hagytam. Azért így is jót beszélgettünk, fincsi tortát sütött, a szépséges fiai, modellt álltak nekem:)
Kedden, pedig beugrottam Vicgerékhez, és megcsodáltam a gyönyörű szuszmákolós Luca-Pöttöm Pannájukat, és fürödtem fél órát a nagycsaládos idillben. Ültem volna még a kanapén a négy gyerek okozta harmonikus zsivajban, de hamarosan búcsúznom kellett, este indultunk vissza... Mindenkinek köszönjük, aki időt szakított ránk, és elnézést kérünk, akikre ezúttal nem volt időnk. Igérem, legközelebb...:)

Spinning

Hugo mindent utánoz...még a centrifugát is. Ezt már akkor sikerült csak felvennem, mikor abba tudtam hagyni a röhögést Jól látszik, hogy a jobb kezében kínai evőpálcikákat szorongat. Most karmesternek tanul:)

Az ötágú villa

Figyelmeztetés: a lentebb látható képsor nem finnyásoknak való! Ők most kivételesen hagyják el inkább az oldalt(vagy maradjanak, de semmi esetre se nagyítsák ki a képet!)

Én mindig amondó vagyok, épeszű kereteken belül, hagyjuk a gyermekünk tehetségét, és képességeit magától kibontakoztatni, ne tanítsuk, hagyjuk tanulni, a jó példa, az utánzás, és a ritmus, fejlődési ütemei tiszteletbentartása, majd meghozza a gyümölcsét...előbb vagy utóbb:)))
Az evés terén sem vagyok az erőszakos, mindenáron kanállal-késsel-villával híve(érdekes is lenne a spagettit kanállal:)). A kanalát minden étkezés alkalmával megkapja Hugo, (igazából már régóta kikapta a kezünkből) de a minket való etetésben, ez a kanál iránti vonzalom, ezzel ki is merült.
Nem is olyan régen olvastam valahol, hogy a kézzel evésnek, milyen kedvező hatásai vannak az emésztésre, ugyanis az elfogyasztott ételnek energiája van, és azt a kezünkkel,(mert az vezeti) közvetlenül kapjuk meg.
Szóval mivel eddig semmi komoly jelét nem adta HugóciMóci, hogy önszántából önmagát is kanállal táplálná, maradtunk a kézzel evés-, és energia elvénél.
Most próbálja tökélyre fejleszteni...én meg megpróbálok türelmes lenni....és sikálni utána:))na az a káosz nem várhat:D
ez volt az ebédje+ én jóhiszemű tettem ki neki egy kis joghurtos mártogatóst, hogy jobban csússzon...

Szókincs

Hugónak fejlődik a mozgása, akarata(ez különösen), így természetes, hogy a szókincse is bővül hétről hétre. Rengeteget halandzsázik amúgy, be nem áll a szája egész nap. Próbálom kihámozni a szavak értelmét, több kevesebb sikerrel.

kihámozottak(persze a többi már meglévő mellett):

• kutty-kutya(ez brendnyú szó, a napokban mondta ki először. a reggeli ébredés utáni percekben, előszeretettel használja)
  
• ottt -ott
• dele -gyere
  
• nájn-nein(németül, nem)
  
• nen-nem (magyarul:)
  
• kum-(valószínű komm gyere németül)

hámozatlanok:

• dede-ezt jó hangosan kiabálja, még nem jöttünk rá micsoda

• kabbe- na ezt nem tudjuk honnan szedte, mert mi ugye nem magyarul beszélünk otthon a férjemmel, meg amúgysem használnánk ilyesfajta kifejezéseket:))) de ezt nagyon sokszor, boldogan mondja:DDD

...ésatöbbi...

kedvenc szava még mindig a baum(németül fa) ezt érti minden fűre, fára, virágra, és lámpára) a lámpa és fa viszonya, még értelmezés alatt áll...részünkről:)))
folyt. köv.

Alszunk!

Na nem éjszaka, az nem érdemelne külön posztot, említésre sem méltó:))Hanem nappal.
 Mióta Mócika 2-3 órát is lehúz déli alvásképp, felőlem várhat a mosatlan, szennyes, a morzsáspadló, tótágast is állhatnak a porcicák(bár nálunk inkább gurulnak). Ledőlünk, és együtt húzzuk a lóbőrt...mostanság ez a maximális időkihasználás egyik legpraktikusabb módja, így az éjszakai kétórás ébrenlét, már meg se kottyan. Már nem gondolkozom, nem töröm a fejem, nem gyártok következtetéseket miért nem alszik...nem praktikázok, nem taktikázok, nem bosszankodom, és nem sajnáltatom magam. Én még mindig hihetetlen szerencsés ember vagyok...ugyanis az, hogy minek tartom magam, és mi vagyok, csak rajtam múlik:)

1 és egy negyed év

Azóta él e földön, külön testben a mi Hugonk.
Hogy hány, centi hány kilo? Nem tudom.
Hogy mit kéne tudnia? Nem tudom.
Hogy mit tud? Hát MINDENT.
Ő még mindentudó. Azt kívánnám maradjon meg a tudása, míg el is tudja mondani nekem...
Ámulom-bámulom, mert ennyi idő alatt megtanult túlélni, szeretetet adni és kapni, forogni, ülni, kúszni, mászni, állni, járni, kicsit beszélni, magát többnyelven megértetni, az akaratát kifejezni és keresztülvinni, felismerni, megismerni....
Egyedül, aludni nem tanult még meg.... meg egyedülaludni sem...de egyszer eljön annak is az ideje...a maga ideje...
Fantasztikus kiskölyök, néküle nem is élet lenne...de nem is lesz nélküle. Még mindig rajongunk érte. Valami azt súgja, hogy sosem lesz ez másként. Minden nap ajándék...

A cipők után...kendvenc játék újra frissítve

Ma ezt csórta a játszótéren, és szélsebesen eliszkolt vele. Nála boldogabb gyerek nemigen volt a Grundon:DDD tudom Cuckám, Te már ezt jó előre megmondtad...nem is olyan rég:DDD

Éhség

Nekünk fogalmunk sincs milyen az.
Egy számomra nagyon kedves blogban bukkantam rá. Kérlek nézd meg, ezt a díjnyertes rövidfilmet. Nézd meg, és merengj el,, hogyan élnek mások, mire képes egy szülő a gyermekéért, mivel kell nap, mint nap másoknak megküzdeniük...mégsem felejtettek el mosolyogni! Nézd meg, hogy emlékezz, milyen szerencsés is vagy, miért nem kellene panaszkodnod, miért süt a nap minden nap...nézd meg kérlek, hogy tégy valamit másokért! Csak 6 perc...

Malaga-Marbella-Estepona

Bár nem a házassági évfordulónk alkalmából, hanem egy baráti meghívásra, de csak elutaztunk csütörtök reggel Dél Spanyolországba. Csak négy nap fért bele, amiből kettő utazással telt, de olyan hideg lett hirtelen itt Varsóban, hogy igazából nem kellett győzködnünk hosszasan egymást, hogy belevágjunk a nem is kicsi, átszállásokkal, és egy nyűgös-fogzó-nemalvós 15 hónapossal tarkított Costa Del Sol-i hosszúhétvégébe. Nem bántuk meg, nagyon szép volt, pihentető, napsütéses, amiből, most talán eleget szívtunk magunkba a eljövendő hideg hónapokra. A két nap kevés lett volna, hogy elmerüljünk Andalúzia bohém szépségében, ezért úgy döntöttünk egy kis marbella-i kirándulás kivételével, maradunk a fenekünkön,(kivételt képez egyeszem fiunk, Hugóci Móci, mert Ő abban a megbocsátható korban van, mikoris erre épp képtelen) élveztük a hűs habokat, a ragyogó napsütést, az állandó háttérzajként szolgáló monoton tengermorajlást, baráti társaságot...
A program, bár első hallásra kívülálló számára banálisnak tűnhet, mégis azt kell hogy mondjam, nagyon is izgalmas volt. A kellő hangulatról(nappali -éjszakai) Hugóci mindig a megfelelő pillanatokban gondoskodott.

Megérkezésünk estéjén már sokmindenre nem futotta. Fiacskánk már a recepción majdnem bealudt...miután jól szétszedte azt... Később meg szónélkül aludt reggelig...na igen. Mikor felkelt véglegesen, töksötét volt. Kibotorkáltam az órámért, látom 7.5o. Alig hittem a szememnek. Kiléptem az erkélyre, és csodás látvány tárult elém. Napfelkelte, meg tenger...meg mondtam Tanger...mert az épp 5o kilométerre van odaát Afrika,Európához legközelebb eső partján:))
Hugo már reggelinél magáravonta az összes létező figyelmet, és jól körülnézett...Mindenhol!!! A medencétől csak hárman tudtuk elhúzni nagy sikítások közepette...(a "később" szót, még biztosan nem érti).
Szóval beindult a nap, megcsodáltuk a szépséges parkot megannyi egzotikus virágával, pancsoltunk a negyvencentis gyerekmedencében(egész nap!) Miután kifogtuk az ebihalunkat nagy nehezen, megebédeltünk. Hugo grissinin,spagettin, és pár banándarabon kívül nem vett magához szilárd ételt(de van már 12 foga) Vacsoráztunk, boldogan kamerának pózoltunk, Hugo pedig elszívta a napi betevő grissiniszivarját közben... ...korán ágybabújtunk... majd másnap nagy meglepetésre: fürödtünk, napoztunk, Marbella-ra villámlátogattunk, Hugo ott fákat ölelgetett, majd visszatérve esteponai szállásunkra, éhésgtőlkopogószeműHugo vezényletével ebédeltünk(nem volt, ki ne Őt nézte volna..pedig kap enni.becsszó), Ebéd után medence, "csendes"pihenő.... Később együtt megvacsoráztunk,miután a Szőr türelmetlenül várt arra, hogy felvegyék végre a rendelését, vigasztalásul még meg is itatták:)))) összepakoltunk, és ma reggelhazautaztunk.(Igen, ez a kék csomag Ő..hát kissé sok volt a légkondi...) Hát ennyi..majd legközelebb megnézzük Sevilla-t, Ronda-t, Gibraltár-t, meg mindent. Most ennyire futotta. De jó is volt...

Két éve már...

...jóban, rosszban...

Tíz hónap...

...különbséggel készültek a fotók:)

Kovászosuborka

Az valahogy úgy kezdődhetett, hogy mi generációkra visszamenőleg imádjuk a kovászos uborkát. Otthon nyáron "kötelező" étel volt, egész gyerekkoromban...
Tegnap előtt isteni hummuszt készítetem, rákentem pitakenyérre, és kovászosuborkával tálaltam Hugónak. Megdöbbenésemre csak a kovászos uborka fogyott el. Még repetázott is, úgyhogy már nem volt meglepő, hogy a tegnapi ebédet egyszerűen kovászosuborkára cserélte:)
Az emésztésének mindenesetre jót tett:))))

On the way...avagy egy kisEmber nagy lépései

a reggeli lendület kitartott délutánig is. Nem is tudom ki volt a boldogabb:)

Kinek nevelünk?

Már napok óta érlelődik bennem egy kérdés, és annak megválaszolása.
Mikor először életre hívunk egy gyermeket, nem is tudjuk, hogy mi vár ránk, csak akarjuk Őt(jobb esetben).
Én évekig el sem tudtam képzelni a gyermekvállalást, egyszerűen nem fért bele az életembe. Most ezért nem jó, most azért nem, mindig találtam valami jó indokot a a halogatásra. Mígnem egyszer, valaki, (aki családtag) újra várandós nem lett, és én bevallom, nagyon rosszul érintett. "Már megint nem én"- ez volt az első gondolatom. Az ego ugye nagy úr, de hiszem, hogy akkor bennem (és talán valahol egy másik dimenzióban is) megmozdult valami...vagy valaki:)A lelkem kapuja megnyílt és az akaratom, de inkább egy belső szeretetszikra kiszállt belőlem, és megtalált valakit, aki már régóta várakozhatott a megfelelő alkalomra.
Várandósságom alatt mindent szépen megterveztem, de sok fehér folt maradt, és megannyi kérdés. Milyen anya leszek? Hogyan tudok helytállni? Fog engem szeretni? Mindent meg tudok neki adni? Hatalmas felelősség, és sokszor bizony maguk alá temettek ezek a félelmek, mérgezve várandósságom csodás, és problémamentes napjait. Hál Istennek az élet utamba sodort egy-két "módszert"(jóga, meditáció) arra, hogyan tudom a szürke felhőket minél hamarabb eloszlatni, ezért egy kis idővel azután már pozitívan tekintettem a jövőbe, és türelmetlenül vártam, hogy megérkezzen A GYERMEKÜNK....és megváltoztassa, felforgassa, és darabjaira törje addigi gyereknevelésről, szeretetről, önzetelenségről alkotott elképzeléseimet. Bár akkoriban erről még fogalmam sem volt.
Miután a kezembe fogtam Őt, minden addigi elvem megszűnt létezni, csak mi maradtunk, anya gyermek...földöntúli boldogság...fájdalom,félelem, kétségbeesés...majd később megérkeztek az ösztönök is. Az elején nem is olyan könnyű ezeket észerevenni, de ott vannak, és hála férjem szemetfelnyitó szavainak, sikerült megtalálnom Őket, és furán hangzik kommunikálnom velük. Sokféle nevelési elvet megismertem a kilenc hónap várakozás alatt, de teljes mértékben egyikkel sem tudtam azonosulni. Sőt, még most sem tudom egyiket sem(bármennyire is szimpatikus) kőbe vésett törvényekként vakon követni.Ők nem ismerhetik a gyerekemet. Tehát ki merem jelenteni: nincsenek elveim a nevelésben, és ezt én büszkén vállalom. Csakis magamra, a megérzéseimre hallgatok, ha tanácstalan vagyok, tanácsot-, segítséget kérek, összevetem Őket, majd végül a belső hangomra hallgatok:)))

Egy dolog, viszont nem hagy nyugodni, és csak nemrég öltött tudatformát, ahogy másokat olvasgattam, könyveket is, beszélgettem anyukákkal, gyermektelenekkel.
Az egész világ, úgy érzem, mintha nem is kicsit az anyaság, anyák és gyermekeik ellen esküdött volna össze. Ahogy ideoda kutatok egyes társadalmakban, nagyon kevésben találom, az anya- gyerek kapcsolat tiszteletét, segítését, pedig ez a boldog élet egyik alapja... főleg itt, a fejlett civilizációban nem. Beteges összeesküvés, amit már sikerült legalizálni.
Értem ezalatt.
Miután egy gyermek megszületik jól bevált módszer (és többségében ez történik), azonnal elveszik az anyától, és a durva, hogy meg is tudják győzni a mitsemsejtő édesanyát félelemkeltéssel, (pl.higiéniai okokból, meg a gyerek érdekében)hogy megvizsgálják, letöröljék(mintha koszos lenne) megmérjék, ezt azt kiszívjanak innen onnan, anya pihenjen, ne is lássa a valahol egy szobában egyedül magárahagyva kétségbeesetten anyja után segítségért ordító gyermekét. Majd hazamennek, ahol az anya mindent kap, csak támogatást nem. Mert mindenhonnan az folyik, hogy a gyereknek aludnia kéne, meg az anyának szoptatni, de csak stressz, és kiábrándultság marad, vajmi kevés abból az idilli elgondolásból, hogy én és a kisbabám, milyen csodálatos is ez az együttlét. Az apa dolgozik az anya totál magára marad, vagy olyan emberekkel körülvéve, akik sokkal jobban tudnak mindent. Hangzik: ne bajlódj a szoptatással, ott a cumisüveg, abból is fel lehet nevelni egy gyereket,nem tudsz szoptatni,meg erre sem vagy képes? milyen anya vagy Te? hagyd csak sírni, had erősödjön a tüdeje, még nem alussza át az éjszakát? tenned kell valamit, vagy: ugye külön alszik? nehogy egyszer is betedd az ágyadba mert sosem szokik ki onnan, itt van ez a jó kis könyv, na ebből megtudod mit kell csinálni Nem eszik eleget, túl kövér gyerek, túl csenevész, 3 hónapos, és nem adtál neki tejpépet? nem hordozol? nem vagy jó anya. Nehogy ringasd, hozzászokik, de ebben a könyvben olvastam egy ébredésről leszoktató tuti tréninget. Nincs még napirendje? mi lesz ebből a gyerekből , sosem fog beilleszkedni az óvodába. És ha még tévénk is van, lesz egy csomó önértékelési problémánk, hogy mi még nem nézünk ki úgy, mint xy sztár, aki a szülés utáni hat héttel, már ott pózol a kamerák előtt, talpig sminkben, de hol a gyereke? ki vigyáz rá, ki eteti, fekteti, puszit ad neki, ki öleleli meg, ha fáj valamije, ha szeretetre vágyik... Aztán kiábrándultan végignézünk magunkon a tükörben. Zilált hajunk, melegítőnk lehányva, és el sem tudjuk képzelni, hogy a munkából hazajövő férjünk szépnek és kívánatosnak lásson minket. Pedig ha mi nem hisszük el..... mindenesetre felbontunk egy tábla csokit enyhítve a fájdalmunkon, és megfogadjuk, holnaptól diéta, gyökeres változás. Csakhogy holnap rengeteg lesz a dolgunk, egy "nyugodt" kétperces zuhany is csodaszámba megy majd.. És akkor viszont már nem csoda, hogy jön az elkeseredés, önértékelési gondok,a megőrülés, depresszió. hol van már a boldog anya-baba, meg apa. És a család, mint olyan szétcincálása máris elkezdődik...mire helyrerázódna az anya, lelkiekben, dolgoznia kell menni, mert nem tud megélni a család. Vagy nem sajnálja, mert legalább kikerül a kakispelenkák és babapempők rengetegéből, várja a karrier, a gyerek mint olyan, kipipálható a megoldandó feladatok listáján, pedig akár otthon is maradhatna. Na azt már nem. Vagy hónapokig bele sem mer gondolni, és kiveri a víz, hogy oda kell adnia az Ő legféltettebb kincsét, a gyermekét , és rá kell bíznia egy idegenre, vagy bölcsődébe kell adnia.Tehát a gyerekével töltött idő nagy részét az aggodalom, a félelem uralja ismét, ahelyett, hogy legalább azt az időt élvezné amit együtt tudnának tölteni.
Apropó bölcsőde. Ahol én élek , ott egy 24 órás bölcsi van a sarkon. 24 órás, nonstop bölcsi. Hol élünk?
Ki neveli a gyerekünket, és kinek nevelünk?
Magunknak, hogy később elmondhassuk, milyen szép, nagy okos, tehetséges fiú-lány bújt ki belőlem? Vagy, hajlandók vagyunk valami mást is észerevenni.
Mindenki panaszkodik, hogy milyen ez a világ(köztük én is), milyen emberek vannak, lopnak, csalnak, hazudnak, senkiben nem bízhatunk, tele vagyunk előítéletekkel. Igen, ilyen a világ. De ha gyermeket kaptunk ajándékba a Teremtőtől, akkor mégegy esélyt is kapunk ezzel, hogy a Világot megváltoztassuk. Ha ezt magunknál kezdjük gyermekünk automatikusan fog változni, hiszen Ő a mi tükörképünk, még akkor is, ha azt perpillanatat nem látjuk, vagy nem fogadjuk el. A gyermekünk lesz a kulcsa az eljövendő, új nemzedéknek. Ők olyanok lesznek, amilyenek, amit hoztak magukkal útravalóul. Ha egy agresszív-szeretethiányos környezetben nőnek fel, akkor nem csoda, ha maguk is olyan felnőttekké válnak. A Világot meg lehet "menteni"...még nem késő. Sosem késő.
De hogy tudnánk egy világban-másokban-önmagukban bízó, magabiztos felnőttet felnevelni, ha már a születése után magára hagyjuk őket,vagy otthon a rácsos ágyban, könyvekből, holmi mások által kitalált elvekkel neveljük, vagy végtelenségig beszabályozzuk, mert akkor tanulja meg igazán, vagy nem állítunk korlátokat, és nem lesz kapaszkodója. Vagy ha kiabálunk velük, a mértéktelen fogyasztást mutatjuk például, ha szemetet dobálunk, ha minden kéregetőről azt hisszük csaló,ha elfordulunk a beteg emberektől, ha mértéktelenül állatokat öldökölünk, ha környezetetszennyezünk (már az otthonunkban is), ha egészségtelen ételeket fogyasztunk...
Persze nincsen tökéletes út, és vannak, akik nagyon mélyről jöttek, mégis megtalálták a fényt...de ez keveseknek sikerül.
Szóval, ha jobb világot akarunk és gyermekünk van, lássunk túl önnön egónk mindent mérlegelő, minket marionett bábként mozgató színházasdit játszó fátylán, és hallgassunk a belső megérzésünkre, ahol csak a szeretet, az önzetlenség lakik, és próbáljuk ott megtalálni döntéseink, tetteink motívumát. Hamár gyermekünk van, lássuk meg, hogy Ő nem a mi tulajdonunk, és nem magunknak "neveljük" Őket. EMBERT nevelünk!
Hallgassunk belső ösztöneinkre, és ne másra.
De mikor a legmegfelelőbb az idő, hely, alkalom, hogy tegyünk magunkért, gyermekeinkért a Világért? Szerintem a legjobb pillanat: MOST.

Ezzel a bejegyzéssel senkit nem áll szándékomban bántani. Rájöttem, hogy nem szabad előítéleteket gyártanom, hiszen nem tudhatom, mi van a háttérben. Sokszor egy jó beszélgetés (a megfelelő emberre)l is csodákat tud tenni, vagy ha őszinte segítség érkezne...
Az írás mindenkinek szól...de legfőképp magamnak. Magam is tanulok...épphogy csak elkezdtem...

Lassan, de biztosan

Ma reggel, valamilyen belső sugallatra Hugóci elengedte a kanapét, és a fotelig meg sem állt. Ez olyan két méter távolság:) Még oda vissza ingázott úgy tíz percig, majd megunta. Mi meg ujjongtunk örömünkben. Azóta csak mászik megint. Mondjuk igaza van, gyorsabb is úgy. Egyelőre. Szóval haladunk....jobbanmondva Ő, kétlábon...

Képregélek

Kinek van ideje blogolni? Mostanában olyan elfoglalt vagyok, de Maminak még ennyi ideje sincs, úgyhogy csapjunk bele...
Kora reggel ébresztem Őket, általában puszival, de van, hogy fejbeverem, ráülök a fejükre, meg ilyenek. Tök jó ez az együttalvás.
Miután kikászálódunk az ágyból bebújok a barlangomba, és ott játszom mígnem, sajnos jön a reggeli... amit megpróbálnak a számbavarázsolni, mindenféle ócska trükkökkel. Hát persze, hogy nem dőlök be, ahhoz hamarabb kellett volna felkelniük...de nem bírnak:)))(ráadásul, előtte én már nem is vagyok éhes, hiszen jól megrágtam a gumibocit)A reggelinél egyébként mindig van egy pont, amikor mégiscsak rá kell jönniük, hogy ezt én meg nem eszem, ezért adnak végre egy zsömlét, én meg jó sokat nyammogva rajta, evést imitálok. Így mindenki boldog.
Reggeli után megkezdődik a játék...Papával megbeszéljük, hogy mennyire jó lesz a mai napunk nélküle is, bohóckodunk, majd aközött, hogy elmegy dolgozni, és vörösresírnám a szemem, még Lucit is meglovagolom... Ő a házi kedvenc oroszlánom.. Majd Ő is elmegy dolgozni. Nem igazán tudom, milyen munkát végez egy kutya, de biztos felelősségteljeset, tehát miután pár percet még zokogok az ajtót kaparva, végül feladom, és megyek a dógomra. Ez lehet, a ház szétszedése, szekrények kipakolása, anya cipőinek nem éppen színrendbe rakása. De ma roppant érdekes dolgot találtam a földön. A néhai etetőszékemet. A Mamiék lecserélték egy kisebbre, kényelmetlenre, meg nagyon fehérre. Hallottam, hogy Anya bőszen magyarázta Papának miért is kell már megint újat venni, és fogadalmat tett kisdobosbecsszóra, hogy ígéri, de nem veszünk nekem többet felesleges holmit. Hahaha...mindenesetre én utoljára még jól elszórakoztam vele. Mami pedig már szerintem sejti, hogy tökmindegy milyen az etetőszék, én bizony iccseuccse, nem eszek.
Rendszerint 11 körül elálmosodom, és fél kettőig fel sem kelek.Tegnap nagyon izgalmas dolog történt. Mikor felébredtem, egy bácsi hozott valamit, ami több részből állt, és elkezdte összeszerelni. Mivel igen jól nevelt, és rendes gyerek is vagyok(meg nem bírtam nézni ahogy bénázik), besegítettem neki. Így, mire lement a nap, kész is lettünk...mindannyian. De hát ez egy konyha, az én konyhám! Mától nemcsak anya tud főzni, én is. (Ami azt jelenti igazából, mostmár anya tud főzni, örök hála Vera barátnőmnek:)szerk.
Szóval miután én, Hugóci Móci Jamie Oliver megfőztem a láthatatlan levest(anya is bíbelődött azalatt valamivel) úgy döntöttem, hogy mindenki egye csak meg szépen azt amit főzött, és rendesgyerekmódjára bekanalaztam a sajátomat. Az megintcsak rejtély, Mammi mért csóválta a fejét...nők.
A nap viszont valami őrült gyorsasággal pörög, aminek én örülök a legjobban, hiszen a Papa hazérkezik, megyünk kutyátsétáltatni(hát persze, hogy nálam van a póráz, az én Lucim)... és homokozni. Imádom ezeket a perceket együtt. Azt már kevésbé, hogy hazaérvén megint be kell kanalaznom a vacsoraként említett ételt. Na de ezt megeszem, ki bír üres pocakkal ágyba bújni.
Hűűű de elálmosodtam. Pedig tudnék, még mit mesélni
...mennem kell most fürdeni Apával. Ez amolyan férfi dolog. Nem Mami! Ide már nem jöhetsz utánunk...pláne kamerával...

Kicsit másképp...

...vagyis, ahogy Ő szereti.Na igen, elég unalmas is hagyományosan ülni benne. Meg Ő nem is az a láblógatós típus:))

Harapni jó, püré no!

Lehetne Hugóci aktuális jelmondata.
Vagy egy hete csak ímmel ámmal eszi ami pürésítve van...
tehát reggelit, ebédet a vacsorát:)
A reggeli és vacsora, általában gabona-, rizs-, gríz-, vagy kölespehely, gyümölccsel. Az ebéd, szinte már sehogysem csúszik ha turmixolom....megint fogzik(még mindig:)))( 4 is jön Neki egyszerre.bár ma megette a regglit, hogy belecsempésztem babajoghurtot).
De nem kesergek, mert szépen harapja a kézbe fogható ételeket, kenyérféleségeket, a nyers gyümölcs-, és zöldségdarabokat, babakekszet, bulátát, továbbá a fotel kárpitját, a szék lábát, asztalt, kulcsokat... elvétve minket. Egyszóval mindent!
Amúgy nem kis kihívás minden napra valami kézzel is megfogható, tápláló ételt kitalálnom....na a harapható levest, még nem sikerült megfőznöm:)))

Kutyagol

Mikor ez a látvány elémtárult, kicsit aggódtam, hogy Luci ne tegyen valami nemvárt mozdulatot, mertugye senki sem lovagolta meg még az életében....de aztán egy belső hang tanácsára inkább a fényképezőgépért nyúltam, hiszen ez egy csoda, hogyan alakul a gyermek-kutya barátság....meg eszembe jutott Frutti kötődős posztja is...bár nálunk még nem fürödtek együtt. De ami késik, nem múlik:)

Alváskaméleon újra akcióban

A kis alváskaméleonok nem nyughatnak. Újra, és újra változtatniuk kell alvási szokásaikat, elalvásuk módját, alvásuk időtartamát. Ha egy ilyennel van dolgunk, ne aggódjunk. Csak türelemmel, megértéssel, és szeretettel nyerhetünk...egy kis időt;)
Jellemzőjük, hogy a már jól kialakult, bevált, szülők által nagy nehezen elfogadott szokásokat, hirtelen senkisemtudjamiért megváltoztatják, és az új, általuk kitaláltakat mindenáron keresztülviszik. Gyakran okoznak meglepéseseket. Néha kellemeseket is. Nagyon nagyon édesek amúgy. Sosem unalmasak.

Nos, nekem egy ilyen kaméleonom van itthon, és bár már kissé elbizonytalanodni látszott Hugo eme jellemzője, tegnap gondoskodott róla, hogy emlékezzek: Ő igazából mégiscsak egy vérbeli!

Másfélév kemény, háromórát egyben szinte sosemalvós éjszakái után, tegnapelőtt éjféltől reggel hétig nem kelt fel...és ezúttal én sem. Alig hittem a szememnek!
Ez egyszer fordult elő, ma már nem ismétlődött meg. Mindegy, van miből táplálkozni a következő másfél évben:))
Egyébként a ringatásról is leállt, (most megint idegesíti) csak le kell tenni az ágyra, és kicsit a fenekét paskolni a szívdobogás ritmusára. Miért is ne? Ha ettől hull álomba édesen Édesem...
Kíváncsiak vagyunk meddig tart ez...na meg, hogy mi lesz a következő meglepetés. Talán így is maradhatna...de mivel egyetlen állandó dolog van az életben, és az a változás, kötve hiszem:)))

Ja és továbbra sem alvástrenírozzuk, nem választom el akarata ellenére. Hagyjuk, a maga ütemében aludni tanulni. Természetesen...

Kognitív

Reggel közösen Andrea Bocellit hallgattunk(még bocelliláz van:), én olvasgattam a koncert programfüzetét. Hugóci megkaparintja, belelapoz, nézegeti a képeket....másodpercre elmereng, majd széles mosollyal az arcán összefoglalja a látottakat:
-Papa:DDD

Egy este ...Andrea Bocelli-vel

Nem is tudom hol , és hogyan kezdődött a rajongásom, de mai napig tart. Minden albuma a polcomon hever. Megunhatatlan, klasszikus, mégis friss, élettel teli.
Tegnap egész nap esett. Egy szabad ég alatt megszervezett koncertnél ez nem igazán előnyös...de ahogy esteledett, kitisztult az ég, és a lemenő napban együtt gyönyörködhettünk...

Izgatottan vártam, milyen lesz egy élő legendát hallgatni...nem csalódtam.
A legszebb, legfülbemászóbb tenor-hang, amelyet valaha is hallottam. 1o.ooo ember jött el megnézni, szájtátva, csendben, alázattal hallgatni ezt az Angyalt. Mert, hogy szárnyai vannak, afelől semmi kétségem...még nekem is adott belőlük....

Andrea Bocelli különleges kincs birtokában van: egy olyan hang tulajdonosa, mely egyből a szívekbe talál. A szív és lélek egyetemes nyelvén énekel, mely sokkal többet mond a beszélt nyelvnél.

„Ha Istennek énekhangja lenne, biztosan úgy szólalna meg, mint Andrea Bocelli."

(Celine Dion)
ezt én készítettem:


ez a G.B. Aniello:"Vieni Sul Mar" és ha valaki még lúdbőrözni akar: Nessun Dorma
ha könnyezni:Por Ti Volare, Celine Dion-nal, a The Prayer, minden idők legcsodásabb szerelmes dala(legalábbis nekem:)) Vivo Per Lei Giorgia-val, és a Vivire, na meg az igazi áttörés A Miserere Zuccero írta a dalt, ami eredetileg Pavarottinak készült, csak előtte keresett valakit aki felénekli. Megtalálták a vak énekest, és még Pavarotti is azt mondta ez annyira tökéletes, énekelje Ő. A videó kuriózuma, hogy itt mind a hárman énekelnek, Pavarotti, Zuccero és Bocelli... meg feltehetném mindet, mert egyszerűen Imádom!!!

Életéről itt, vagy itt olvashatsz. Hivatalos honlapott itt találod.

Bújócska

MEGVAGY!

"Nem"ek harca

Ki tudja mi az oka, de minden gyermek egyszer a "nem korszakba" lép. Akkor is ha sokat, akkor is, ha keveset hallja. Nem tudom mi a sok, vagy a kevés, de Hugo most mindenre azt mondja Nye. Kivételt képeznek a: fürcsi, hinta, cici, séta-szavak.

Mikor még egész kicsi volt, elhatároztam, hogy nem leszek "ezt nem szabad, azt nem szabad anyuka". Aztán telt múlt az idő, és legkésőbb a mászással egyenes arányban nőtt az elhangzott nemek aránya. Itt a játszótéren könnyen sajátítok el egyes lengyel szavakat, kifejezéseket, ilyen a "nye volno", vagyis a nem szabad:)))) én így ezt, ebben a formában nem mondom Hugónak. Szerintem, az ellenkezőjét érem el vele....

Amikor olyan helyre közelít pl ami a testi épségét veszélyezteti, vagy a miénket,vagy értékes, csak annyit mondok:- Hugóóóóó???? Mit csinálsz? Ő ilyenkor visszafordul és vigyorog, én pedig a nemnek megfelelően vízszintesen rázom a fejem. A szót nem mondom ki(na jó néha kicsúszik) Persze Ő is rázza, és jó esetben mindketten nevetünk(velejéig huncut). Ha nem hatott, akkor jön az elterelő hadművelet, ha az sem segít, következik a hiszti (részéről), amit szintén elterelés kísér. Nem hiszem, hogy nagyon hatna az állandóan használt nem, és nem szabad tiltás(emlékszem mi is passzióból idegesítettük csakazértis anyát, minél többet hallottuk, nem volt szép, de ez az igazság), de ugye szakértő nem vagyok, még Hugóci a "prototípus", így rajta kísérletezem...mert valljuk be, azt tesszük.
Nem vagyok egyáltalán szigorú anyuka. Inkább engedő, mert nem érzem, hogy ezzel jobb lenne bármelyikünknek bármi is, de megszabok bizonyos határokat. Ő meg feszegeti azokat. Azt hiszem, így ezzzel tesszük is a dolgunkat:)))
Nem akarom Őt beszabályozni, mert úgy gondolom, Ő még "kicsi" hozzá, de ahhoz nem, hogy az állandó tiltással, valamit gátoljak benne, aminek később egyikünk sem veszi majd hasznát. Valahogy úgy érzem, hogy tiszteletben "kell" tartanom az Ő lényét(nem tudom pontosan megfogalmazni)Tanítom..vagyis inkább Ő tanul magától, az általam mutatott példán keresztül. Úgy érzem, kicsi még ahhoz, hogy "neveljem", azonban el szoktam neki magyarázni, hogy például Hugo ne cibáld a konnektorból kifelé a zsinórt, mert az úgy van jól ahogy van, inkább sétáljunk, lovacskázzunk, vagy rakjuk össze a montessori tornyot jó??? aztán persze jöhet ilyen válasz:Nye:))) de miután finoman elhúzom onnan, és lefoglalom valami mással, és visszasettenkedne, pontosan tudja, hogy azt nem szabad, anélkül, hogy mondanám neki(tehát eddig működik). Nem hülye na. Továbbá igyekszem nem feltenni olyan kérdéseket, amiben nem van (Nem akarsz enni?Nem kérsz inkább ezt?...mert ez mind szuggesztív és a negatív választ sugall...Meg még sokat bólogatok is:)))
Mindenesetre, ahogy érik, egyre jobban megérti majd, hogy mit miért nem szabad, hiszen elmagyarázom neki.
És hogy szófogadó "mintagyerek" lesz e(amúgy az miért jó?)? Hát honnan tudjam, nem vagyok jövőbelátó, de megpróbálok legjobb belátásom szerint cselekedni, ráhangolódni, gyermeki önmagamat felidézni, anyukámmal beszélgetni, és anyai ösztöneimre hagyatkozni....türelmesnek lenni!
Nem vagyok kényszerítő anya(én sem így nőttem fel, mindig megbíztak bennem a szüleim, engedtek, én meg cserébe betartottam az íratlan szabályokat...), nem az semmiképpen sem, olyan, aki alá-fölérendeltségben éli ki irányító-, uralkodó ösztöneit. De kényeztető sem vagyok, hacsak a testi ölelés, melegség, együtt levés, együttjátszás stb... annak számít. Nem vagyok besorolható anyatípus. Anya vagyok.
Óvom őt persze, ez a dolgom még most, de nem a széltől is, hogyis tehetném. Nem engedek meg mindent, és amit nem, azt következetesen nem. De "never say never":))) Hagyom kibontakozni, élni az életet. Ha szüksége van rám, igyekszem ott lenni...Itt tartunk most:)

Ezen gondolatok leírására sokminden ihletett, például a belinkelt Babanet-es nevelési cikkek,
Hugo rohamos akaratbeli fejlődése, és az az incidens, ami a minap történt a játszótéren.
Volt ott egy kislány a szüleivel, és kis kedvesek voltak, a hölgy telefonált, Hugo meg ott lebzselt körülötte, mosolyogtak egymásra, Hugo szokás szerint integetett neki. Aztán hébe hóba megjelent egy ötévesforma kislány is, aki egyszerűen, többször is jól fejbevágta Hugót. Az anyuka elnézést kért. Hugo nem reagált, és nem is Ő kezdeményezte a történést... az anyuka semmit sem mondott a kislányának. Ez itt már kicsit fura volt...na de. Telik múlik az idő, Hugo velünk játszik(H-apa is kint volt) kislány odajön, én már láttam, hogy mire készül, és védtem Hugo fejét, az anyuka még sehol, apuka ott ül mellettünk, egy szót sem szól...a kislány felnéz rám, majd engem üt meg jól kétszer, és megpróbálja nyakamból kiszakítani a nyakláncomat. Bevallom lebénultam a gyermeki agressziótól. Finoman odébbtoltam a kezét, végre megjelent anyuka, és elhúzták a kislányt, majd annyival el is intézték. Nye volno(nem szabad) és vigyorogtak tovább.....
Mit is mondhatnék, H.apa persze kiakadt, és azt mondta, hogyha a kislány Őt ütötte volna meg, nem is tudja mit csinál, de lehet felpofozta volna(persze nem tette volna, de akkor, ott, nagyon begurult). Én ettől azért higgadtabb vagyok, de mindenesetre elgondolkodtató, hol kezdődik és hol végződik a határ. És ha egy 2 évesről lett volna szó, oké, de egy 4-5 évestől...nem akarok bírálni ,ítélkezni, sem kijelenteni, hogy ez nevelési hiba, hiszen nem ismerem a gyermek habitusát, a családi anamnézist... csak tudom, én szépen félrevonom, és elmagyarázom neki, hogy ilyet nem teszünk egy babával, meg az anyukájával....és mint anyuka, bocsánatot kérek a szülőktől...de mindegy is.

Ui: ja és a hiszti...tudtam, hogy eljön az az időszak, hogy "hisztis" lesz, hogy akaratos, hogy sikít mások előtt,könnyek nélkül sír, hogy üvölt, mit a fába szorult féreg, ha nem az van, amit Ő akar. De ez is azt jelenti, hogy életre való, hogy jó úton halad a mentális fejlődése.Hiába mondanám, hogy:-Ne hisztizz Hugo!(olyankor el sem jut a füléig)helyette figyelemelterelek, ha kutya van a közelemben nyert ügyem van:)). De egyszer ez is elmúlik, és majd megérti, miért nem hagyom a pénzérméket a szájába tömködni...de akkor már valószínű túl lesz ezen. Majd tömködjük együtt. A malacperselybe:)))

Társas kapcsolatok

Mostanában szómenésem van.
De minden olyan jó, úgy összejön, olyan kerek. Nem mintha nem lennének mindennapi gondok.(most égettem le a kaját:). De mindig van ok a boldogságra, és abból én sokat találok.

Mióta itt lakom, igencsak egyedül vagyok, néha mondhatni remete életet élek. Mi, és a számítógép(bár a remetéknek az éppen nincs). Na mindegy, szóval bevallom, hiányzik a társaság, ha Varsóban vagyunk.
Biztos sok ilyen jaj _de_jó_lenne_már_valaki_itt_a_közelben_aki_szimpatikus
_kedves, _beszélgetős_kisgyerekes stb gondolatot küldhettem az éterbe, mert 3 nap leforgása alatt két szomszédommal is közelebbi lett a viszonyom...nőkkel persze:)))

Tegnapelőtt a szembeszomszédom felesége kopogatott be, és hívott el sétára 2 hónapja született kislányával. Cseh lány, és eddig csak egyszer találkoztam vele nyár elején, nagypocakos volt. A szülés óta most jött először vissza Varsóba, és emlékezett segítő kezeim felajánlására. Ráadásul szuperül beszél angolul, könnyen egy hullámhosszra kerültünk. Mázlim van.
És ha ez még nem lenne elég, ma elindult a varsói kerekítő klub Anitánál, aki egy hete költözött ide családjával. Pont ide. Mert kiderült, az ablakunk egymásra néz. Tök jó. Egy héten egyszer, (vagy majd meglátjuk hogy alakul) találkozunk ezen keretek között, mi külhonban élő magyar anyukák, és a Ringató-hoz hasonló foglalkozásokat tartunk a kicsiknek. Nagyon jó volt a mai, köszönjük:)

És van hab a tortán is. Tegnap H.apa meglepett egy Andrea Bocelli koncertjeggyel(hatalmas rajongó vagyok), és Ő ugyan nem jön(így van bébiszitterem is:), de Kasia barátnőm igen:))Lédíznájt...
Ja és marha mesze kell mennem, itt van az utca túloldalán a stadion:DDD
Van úgy, hogy tényleg nem panaszkodhatom.:) (amúgy sem szoktam mondjuk)
És, hogy sokszor kelek éjszaka? Bánja kánya:)))

Ropi

Akarommondani ropja:D de nem ám csak úgy, van benne risza, és még a francia négyes elemeit is felfedezni véltem. A kisfilm kuriózuma, hogy a Művészúr hátsó fele látszik, és önkiszolgáló módon kapcsolgatja a kellő tempójú melódiát.
manapság így mulat egy magyar-osztrák gyerek...Lengyelországban:DDD

Tttta

...vagyis hinta, Hugóul.
Kép, játszótér.Valaki a hintában ül. Nem Hugo az. Kiszúrja, odamászik, feltérdel, mutogat..mondja:Tttta...nem szállnak ki belőle, ideges lesz, mutogat, óbégat, észreveszik, kiabál, kiveszik a benne ülő gyermeket, átadják Hugónak. Beleül, kajánul és diadalittasan vigyorog: Tttta
Igen meggyőző!:)))
Mindegy hol, miben, kivel. Mániákus!

Csakok és tények

Csak az apja fenékpaskolására tud este elaludni
Tény, hogy ez érdekes szokás, de nekem igen kényelmes:)
Csak egy ujjba kapaszkodva jár, pedig tudna egyedül is
Tény, hogy minket ez egy cseppet sem zavar
Csak akkor eszik, ha kedve van hozzá
Tény, hogy néha bosszant ez, de tiszteletben tartom döntését
Általában csak ötször ébred éjszaka
Tény, hogy néha negyvenszer
Ilyenkor,csak azt hajtogatja: Mama, Mami, ami azt jelenti, csak kíváncsi, hogy ott vagyok e vele
Tény, hogy mellette vagyok
Tény, hogy a kedvenc fehér italáért képes bárhol levetkőztetni(márha hagynám...)
Csak úgy huhog örömében olyankor:))
Tény, hogy utál autósülésben utazni
Csak a volánnál szeret ülni...néha megengedjük neki
Csak úgy ropja, ha zenét hall...tény, hogy kevés ennél szórakoztatóbb látványt látni errefelé
Csak vizet, és anyatejet iszik
Tény, hogy hisztizik, hogy akaratos, hogy óvatos típus, hogy hintafüggő, hogy vízimádó, hogy kavicsokat gyűjt, hogy tűri a nőktől, hogy felpofozzák a játszótéren.
Elkezdett rohamtempóban beszélni. Minden általunk kiadott, vagy kintről jövő hangot-zajt utánoz. Figyeli a szánkat hogyan formázzuk. Tulajdonképpen mindent megfigyel. Mondja Mama, Papa, Baum(németül fa), Ta(hinta), Vaú, de inkább márcsak Áúúú, Brá(brávó), Nye(nem)meg egy csomó mindent de nem jut eszembe mind. A nem korszakba lépett. Ezerarcú. Jódlizik. Ő a fénytgyújtó(kapcsolófüggő is).
Csak a mában él...
Tény, hogy huncut, és puszit ad, és bújik, néha menekül. Egyedül iszik, és rendre csak integet, és barátságos, nyugodt, mosolygós, vicces, játékos.Tiszta egyéniség, tiszta lélekkel...amúgy mindig egy merő kosz:))
Tény, hogy képtelen vagyok mindent leírni róla...
Csak 14 és fél hónapos!
Az idő meg csak szalad...ez is tény!
Csak hálálkodok itt, hogy minket választott szülőknek
Tény, hogy jó döntés volt:)
Igéző....