Ma végre véget ért egy hetes börtönünk, vagyis véget vettettem, mert már nem bírtam itthon ülni, és birtokbavettük délután a játszóteret. Hugo elemében volt, el tudom képzelni, hátmég Ő hogy unhatta a bezártságot. Nagyokat sikkangatott a sok gyerek láttán, és két darab barátra is szert tett...én meg mi egyebet is tettem volna, minthogy bőszen kattogtattam, mint mindig...gondolhatják... szegény gyerek...pedig csak homokozni szeretne kicsit:))..na de a lényeg!
Egyszer csak, magyar szó ütötte meg a fülemet, és ami a legjobb, tőlem 3 méterre, egy padon ülő anyukától jött a mágikus szóáradat...éppen figyelmeztette valamire kislányát. De jól tette!
Nem sokat teketóriáztam, miután magamhoz tértem a meglepetéstől, odaléptem, és mondtam:"Szia ne haragudj, de nem minden nap hallja az ember ezt a nyelvet itt"...mondanom sem kell, mennyire meglepte Őt is...szóba elegyedtünk, felírtam a számát, és megbeszéltük holnap is kimegyünk délután. A park-tó túloldalán laknak, kb 5 perc sétára tőlünk.
Tehát ahogy BridzsitDzsonsz mondaná: általam gyógyultnak nyilvánított gyermekek száma egy. Hugo barátainak száma ezennel négy, új magyar ismeretség mára, egy. Egyre jobb itt lakni:)))és a MárkDárszim is mindjárt itthon lesz....Budapesten volt ma...irigykedtem...
