Mert valami megváltozott.
Életem egyik mottója, hogy "semmi sem tart örökké". Ez másokat lehet szomorúsággal tölt el, nálam pont fordítva van... pozitívan, bizalommal telve hat rám. Most is így lett...most is segített.
Elmúlt, és másoknak biztos nevetséges, hogy egy szimpla megfázáson, vagy ki tudja min vagyunk túl, de én már csak ilyen vagyok...mindent intenzíven élek meg. A boldogságot, a félelmeket, a szomorúságot, és a visszatérő "hétköznapok" okozta örömöt is.
Hugo nem a másik felem(mert az bennem van) de a lényegemhez, testem-lelkemhez legközelebb álló lény e földön. Érzem, és értem Őt, minden rezdülése ott van bennem... belőlem van...tudom, ismerem Őt...régről...
Elmúlt, és újra vidám, és csillogószemű, és Ő is tudja, ott vagyok vele, számíthat rám. Ölel, és puszil, és bújik, és elmegy, és visszatalál...anya és gyermek vagyunk. És van egy boldog apa is. Minden a régi...és semmi sem az:)
a fotókat ezúttal a paparazzi készítette:)
