Sugi köp

...mégpedig aranyat!

Beülünk Magyarországon az autóba, készen az indulásra. Megkérdezem tőle:
-Sugi van útleveled?
-Igen igen, nekem olyan jó útlevelem van, amiben még én is benne vagyok.


Indulunk a parkba, tipegünk a mélygarázsban az autónk felé. Kérdezi:
-És mivel megyünk?
-Autóval. Itt is van nézd csak!
Mire Ő halálkomolyan:
-És Te túúúúdsz vezetni????


Játszanak a szobában, Hugo sír:
-Anyádat szomorítsad!


Ebéd utáni párbeszéd anyukám és köztem, Napsugár kicsit távolabb, Hugóval a nappaliban játszik. Anya mondja:
-Engedek a kislábasba vizet, hogy ne száradjon rá a kaja.
Sugi kiabál:
-Kinek a kislábára Nagyi?


A vacsora spagetti, persze a felét otthagyja. Kérdezi:
-Megeszed amit meghagytam Nagyika?
Anyukám hevesen hárít.
Erre Ő:
-Nemleszel kövér csaj!

...és még csak négy napja van itt:D

Nőuralom

Napsugaras Napok II.

Tegnap, gyönyörű idő volt, nem túl meleg. Kitaláltuk hát, hogy meglátogatunk egy szépséges parkot. Mikor Varsóba költöztem, eme zöld oázis szomszédságában laktunk, majd várandósságom utolsó heteiben hétvégenként itt róttuk H.apával a kacsázó(vagyis csak én) parkköröket. Nagy öröm volt édesanyámmal, és két gyerekemmel ellátogatni oda, és kipróbálni a még nekem is izgalmakat tartogató játszóteret:))a Szczesliwicki park az egyik legszebb varsói park:lenyűgöző növényekkel, kacsákkal és egyéb madarakkal teli tó, kispatak, 2 játszótér, egy outdoor fitness park, görkori-, és deszka park, nyári sípálya, étterem gazdagítja még. Gyerekkacaj, napozó öregek, piknikező fiatalok. Rengeteg gyermeknek-szülőnek nyújt izgalmas, és színes kikapcsolódási lehetőséget. Ha valaki erre jár semmi esetre se hagyja ki:)A két gyermek mondanom sem kell, mennyire el volt ragadtatva a kiruccanástól, alig akartak hazajönni. Szépkis nap volt!

Napsugaras Napok I.

Minden gyermek fény az életünkben. Aki sötétségben él, nem tudhatja ezt.
A fény viszont csodákra képes, és ha áttöri a sötét falakat, megláttatja a rég elfeledett, kiölt vagy egyszerűen csak számunkra láthatatlan dolgokat.

Napsugár (nevében is benne van) egy csodálatos kislány. Puszta létével fényt hozott, immáron 4 éve az életünkbe. Megmutatta nekem, hogy mi az önzetlen szeretet, amivel csak a "tiszta" gyermek képes igazán szeretni. Ő nyitotta fel a szemem, hogy anyának lenni csodás lehet. Miatta tudtam csak lánytelképzelni magunknak.. szeretet, összhang, mély, és szerintem nemcsak evilági szoros kötelék, amely köztünk van...

Nem kaphattam mégegy Napsugarat gyermekemül, hiszen Ő már megszületett. Helyette kaptam egy ugyanannyira ragyogó, kívül belül kísértetiesen hasonló gyermeket....Hugót. És mennyire tökéletes így.

Már 3 napja, hogy kacajukkal, sírásukkal, egymás iránti szeretetükkel bearanyozzák a napjainkat. Nagyon jó "kétgyerekes" anyukának lenni:)))

Harcok

A harcoknak semmi értelme, ezt már régóta tudom.
Mindenhol harcot látunk... a harc, harcot szül. Tudjuk, mégis mindennel harcolunk: autóvezetés közben, a munkahelyen, bevásárlás közben, otthon, a betegségek ellen, a szomszéddal, az idővel...de leginkább önmagunkkal. Én már régen megfogadtam, nem szállok be.

És mégis....

-harcolok, a fiammal együtt, hogy túllegyünk a fogzási nehézségeken,
-hogy végre tudjunk egy jót aludni,
-hogy néha sikeresen bepelenkázzam,
-hogy ne sírjon annyit Hugo, mikor az apukája dolgozni megy,
-harcolok a csecsemők sírni hagyása ellen,
-hogy végre emberszámba nézzék egyes szülők a gyermekeiket,
-harcolunk azon emberek ellen, akik mindenhatónak képzelik önmagukat
-harcolok azokkal, akik ellopják álnok módon a leírt gondolataimat, és magukénak állítják be
-harcolok magammal, hogy ne is reagáljak ezekre. Az emberi butaságra, kétszínűségre, kegyetlenségre, lopásra, hazugságra, csalásra...nem megy...most még...
-harcolok a vágyaimmal, az elégedetlenségemmel, a negatív gondolatokkal...

De harccal nem nyerhetek egy fronton sem.

"egy sáros csermely besározhat egy másik csermelyt, de bepiszkolhatja e az iszapos patak, az egész tengert? A tenger örömmel befogadja az iszapot, szétteríti a tengerfenéken, és cserébe tiszta vizet ad vissza a pataknak....
...Egy kard pengéje megsebezheti a húst, de akármilyen éles legyen is a penge, és bármilyen erős legyen is a kar, amely azt tartja, megsebezheti e a levegőt?...
....csak a vak és parázna tudatlanság szülte kicsinyes és hitvány én büszkesége tud sértegetni és képes megsértődni. csak ez akarja a sértést sértéssel megtorolni, csak ez akarja a mocskot mocsokkal tisztára mosni..."

(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)

Megértettem!

Valóvilágom...

Van egy varsói életem. Egy családanyaként, egy gyerekként, egy bloggerként, és még sorolhatnám. Mindenben én vagyok, csak más más szerepekben. Mindegyik való...most jól összekavartam őket. Fantasztikus "nyaralásunk" volt.
Az elmúlt héten intenzíven kereszteződtek életeim kusza szálai. A szüleimnek gyerek voltam, Hugónak anya, nagynéni, barátnő, bloggerina, lelkitárs, új ismeretség, meglepetés, ismeretlen ismerős. Hullafáradtan érkeztünk haza 8 órás autóút után Varsóba tegnap hajnalban, de a múlt hét eseményei, a sok sok kellemes emlék, történés, nem hagyja, hogy szomorú legyek...a búcsú mindig átmeneti...
Olyan színes volt ez a pár nap, hogy azt sem tudom hol kezdjem az élménybeszámolót, azt hiszem kronológiai sorrendre hagyatkozom.


hétfő:megérkeztünk délelőtt, a Varsó-Otthon távon rekordot döntöttünk. 7.5 óra alatt tettük meg az autópályamentes 6oo kilométert. Mócikával semmi probléma nem volt, kb egy órát bulizott az autóban, többnyire aludt. Megérkezésünk után nemsokára befutottak H.apa öccséék, így már nyugodtan kezdhettük a várvavárt "családi bulit".

kedd: a lakóhelyemül választott kisvárosban ébredtünk, kakasszóra. Strandot terveztünk, de nem volt valami jó idő, így a vendékeket tokaji bortúrára kalauzolta H.apa, míg én városi babás sétát szerveztem legjobb barátnőmmel, és 7.5 hónapos"kis"fiával Hunorral(76cm, 11kiló:) Csatlakozott később egy másik barátnő-olvasóm, tüneménykislányával. Ebéd előtt sütiket vettünk, majd megebédeltünk otthon, miközben a két fiú behatóbban ismerkedett egymással, legfőképp egymás játékaival. Ebéd után besütiztünk, és délutáni sétára indultunk... a fiúk ébredése után, pedig egy szuper kis játszóházban kötöttünk ki. Nagyon jókis nap volt,elégedett voltam. A bortúrások nemkülönben:))

szerda: a napot anyukáméknál kezdtük, és bár ebéd után ismét strandot terveztünk, egyikünk sem bírt felállni a megtelt pocakok végett...a gyerekek, Hugo és az unokatesók, szenzációsat játszottak, délután meg befutott vnj három kis szépséges fiúval . Volt ott legózás, hintalovagolás, autópályaépítés,rakétakilövés, majd hajóhintázás. Nem zavartatták magukat, ha Hugóci útban volt, csak odébbpakolták:)) Tűrte. Nagyon örültünk kisvendégeinknek kár, hogy hamar menniük kellett. Este, kisvárosomba visszatérve igazbarátokat látogattunk, és így aznap, harmadszorra is sikerült pukkadásig enni magunkat-Kati lapcsánkájának nincs párja:) Hugo szerint is.

csütörtök: H.apát munkája Varsóba hívta, így mi kisMócival anyukáméknál maradtunk. Úgy volt Vicgerékhez megyünk, de nem jelzett vissza telefonon, így maradtunk a helyünkön. Azt hiszem jobban is tettük, mert aznap olyan negyvenfok volt, már teljesen elszoktam itt északon a félsivatagi klímától. H.apa még aznap visszajött és felkapott minket, majd elfuvarozott Budapestre. Éjszaka érkeztünk új szálláshelyünkre.

péntek: jaj már nagyon vártam, mert Cuckával, és Beával volt aznapra találkozóm. A Váci utcán sétálgattunk(Hugoaltatás céljából) mikor jött a telefon Huncanyutól, aki megadta találkozási koordinátáinkat. Beizzadva, egy kissé türelmetlen apával, és egy hótálmos gyerekkel taxiztunk át a fél városon, de mit nekünk akadály, ott voltunk a szépséges cukrászdában, és ott voltak blogos barátaink is. Apa lentmaradt telefontafüléhezragasztani, és kicsit kávézgatni, mi Hugócival, pedig legjobb formánkat mutatva betoppantunk a cukrászda fölötti szupi kis játszóházba. Én a magassarkú topánkámat egyik, Hugó váltóruháját, vizet, telefont napszemüveget, és magát a gyermeket tartva másik kezemben mutatkoztam be. Cucka első szava, a cipőmre nézve. Ez meg mi? aztán a második mondat: Magasabbnak képzeltelek:)))) mondom az is vagyok, ezzel a segédeszközzel, de gondoltam a játszóházban semmi keresnivalója nincs a tízcentissaroknak, váltópapucs, meg mindig van nálam. Egymás szavába vágva, a gyerekekre félszemmelfigyelve csacsogtunk, mikor Beáék is megérkeztek végre. Ott volt ÉdespofaMatyi, HuncutHuncos, VirágültetőHugo, és mi. Mi kell még egy tökéletes délutánhoz? Persze a szénhidrátbomba aznapra sem maradhatatott ki, jól besütiztünk, tovább szájtréningeztünk, mikor "birkatürelmű" férjem inkább elrobogott a hullafáradt Hugóval. Matyi, szépenülveevett(amúgy Hugohasonmás, vagy fordítva:), Huncos egypercresemállt meg, jajj olyan jó volt:))A viszontláátás reményben szomorúan, de bizakodva búcsúztunk Beáéktól, mi meg Hunccal, és Hunccanyuval, hotelbevisszaszállítójárművet kerestünk nekem. Úgy sétáltunk a pesti délutánban, mint két ezeréves barátnő, akik csak pillanatnyilag válnak el, de nemsokára újra találkoznak. A nap megkoronázandó, Huncos szájaspuszival búcsúzott tőlem, a hotelben, pedig Jean Reno-val vacsoráztunk.

szombat: ezt sem vártam kevésbé, mint a pénteket, és izgalommal telve készültem a nagy Babanetes talira, amit a Millenárison rendeztek meg. Hamarabb szerettünk volna menni, de Hugóci bealudt, így csak fél kettőre értünk ki. Hermivel azonnal egymáskarjaiba omlottunk, de sajnos 1o perc múlva menniük kellett haza. Azt el kell mondanom, hogy ritkán látni ilyen szép fiúkat, mint az Ő 3 csemetéje. Az anyukájukról nem is beszélve. Majd Jankaanyával ölelgettük meg egymást, jó volt már végre élőben is beszélgetni:) Egyszercsak megláttam Age-t, és odatoppantam elé, hogy: Szia. Mondja: Szia, de Te ki vagy...csak nem? felemelte a napszemüvegemet, és még a könnye is kicsordult örömében, hogy végre láthat. Még mondja valaki, hogy virtuálisból nem születhet való kapcsolat:)Nagyon meghatódtam. Kettőkor kezdődött a Ringató foglalkozás, amit én egyelőre jobban élveztem, mint Hugóci, aki az utolsó pár percben, egyszerűen kimászott a helyszínről:) sajnos, mert Cuckáék akkor érkeztek, és nem találtak ott, a telefonom meg a táskámban pihent jó messze tőlem. Mire megnéztem az üzeneteket, Ők már otthon voltak, de "hosszas" rábeszélés után, megígérték, hogy kijönnek mégegyszer. Addig is beszélgettem a virtuális chatelőkkel, megcsodáltuk gyermekeiket, és jót piknikeltünk.
Jankaanyával, és lent Age és apa...(a képekért köszönet fanni5-nek) Sajnáltam kicsit, hogy sokan nem tudtak eljönni, vagy elkerültük egymást, de legközelebb jobban megszervezzük, ígérem. Félötkor apa jött értünk, majd közöltem, én maradnék, megvárom Huncékat. Ismét elrobogott a féligalvó Hugóval:) fél óra múlva újdonsült barátaink is megérkeztek, és miközben négyszemünk rajtavolt az ideodarohangászó, udvaroló, lábáról mindekitlevevő, autóőrült Huncoson, mi szájizmainkat nem kímélve újabb "mindenről 2 órábant" ejtettünk Cuckával...ittuk egymás szavát, szóval tökéletes délután volt. Ismét. Pont megemlítettük Vicgert, hogy milyen jó lenne, még ő is ide most, és, hogy nem jött össze a találka, mert később kapta meg az esemesem satöbbi...csörög a telefon, Vicger hív, hogy akkor át tudnának holnap ugrani hozzánk:))) Hétkor hívott Hapa, hogy holvagyok már, mondtam "mindjárt otthon". Kedvesbarátném, tündéri férje visszavitt a hotelbe, miközben kimerült kisfiuk, azért még elmajszolt egy zsömlét. Szomorú lehetnék, hogy ilyen keveset, és rövid időre, és oly messze, de nem teszem, hanem várom a következő "nagy találkozást", és tudom, hogy lesz még sok, mert megálmodtam, mikor még Minkalány nem is lakott a pocakjában, hogy miközben Hugo egy totyogó kislánnyal játszik, Hunor fent alszik az emeleten, azalatt mosottruhát teregetünk:)))Álom:D

vasárnap:újabb izgalom, újabb blogbaráttalálkozó volt tervbevéve. 11-re el is indultunk Pestről, újra anyukámékhoz. Útköben megálltunk, egy kisvárosabn, ahol Magdaléna és családja lakik. Villámsétára indultunk, és nem is tudtam eldönteni, hogy a sétától, vagy a sok beszédtől pihegtem kimerülve:)) Hugóci lávetförsztszájt belezúgott Magdiba, és alvás helyett mindent elkövetett, hogy ráterelődjön a csinos hölgy figyelme:)). Gyors búcsú, nagyon köszönjük Magdi, várjuk a folytatást:) "Útbaesett" Hugo nyolcvanéves dédnagyija is, aki fél éve látta utoljára dédunokáját, és mindennap élteti a viszontlátás. Irány Bogács, kis süti, kóla, lakásszétszedés, már döcögtünk is tovább, hiszen Vicgerék hamarosan érkeznek, este indulunk vissza Varsóba. A sugárzóan szép kismama, és nemkevésbé szép családja is megérkezett végre, bár már nem először láttuk egymást, nagy öröm volt ismét megvitatni az élet nagy dolgait lájt. A gyerekek, ha nem is egymással, de játszottak egy órát...az idő röpül, máris búcsúztak. Legközelebb, már valószínű a hattagúra bővült családot látogatjuk. Köszönjük, hogy eljöttek, az ajándékokat is, de leginkább a kellemes időtöltést:)

Nyolckor bepakolás, indulás. Végkimerülés....helyett, elégedettség. Vissza a hétköznapokba...bár korántsem lesz minden a régi, szürke, meg kizárt, hiszen visszazötyögött velünk Napsugár unokahugom, és édesanyám is. Szép ez a Való Világ. Bármelyiket is éljük:)

most egy ideig maradok a pötyögésnél, hiszen alighasznált szájizmaim, kicsit izomlázat kaptak:)))

Utazunk

Már megint...egzotikus, kalandos, otthonos, barátságos, kellemes, dögmeleg, csodaszép helyre. Haza:)))
Minden készenáll...a kis Világutazó legnagyobb örömére.

Pizza time

Az olaszmánia Őt is elérte végül. Nem csodálkozunk:)))A pürékorszaknak komolyan vége....

TeTu

Írhatnám azt is, hogy tatu, de ahhoz egyelőre kicsiny, hogy tetoválása legyen.
Ehelyett, viszont be kell számoljak arról is, milyen szépen beszél.

Egy ideje tudja már, hogy a kéremre, ide kell(ene) adja a játékot, vagy többnyire nemjátékot, amit éppen a kezében fog(ez iciripiciny apróságokra még véletlenül sem vonatkozhat. abban az esetben kérésem alkalmisüketfülekre talál), én megköszönöm, majd visszanyújtom neki, és azt mondom: Tessék.
Mára, ez így módosult. Elkértem, ideadta, és hozzátette. Te...:)

A másik. Már megint a Micimacis kép előtt, mondom hol van Micimackó, mutasd meg!? Megmutatja. És Malacka? Rámutat Fülesre. Mondom neki: Hugóci Malacka itt van Tudod? Mondja: Tu:)))

Grissini

Tulajdonképpen nincs okom a panaszra, hiszen....











eszik:)
a kis szépséghibától eltekintve...de
...abbahagytam a NEM-ezést. Bejött:)))

Kikicsoda?

mindketten 13 hónaposak:)

13.

Szerencsés szám:) Hugo 13 hónapos ma. A világon mindennél jobban szeretjük. Más nem számít...

Játszótéri mesék

Eddig csupa pozitív tapasztalatom volt a játszótéren, és nem igazán értettem mi lehet ott a baj...
Általában nem érdekel más hogy neveli a gyerekét.(bár még mindig fáj a szívem a sírnihagyott, nem szeretett csecsemők miatt, ez valószínű így is marad már),Volt már, hogy egyszer kétszer megmondtam az őszinte véleményem, vállalom, (legalább őszinte!), de nem érdemes a falnak beszélni...csak amikor általánosságban mondanak hamis, és balga kijelentéseket, azt temperamentumos személyiségem nehezen tűri. Ma például tök csendben maradtam, bár ennek a nyelvtudás hiánya is oka volt...

Van "lent" rendszerint egy anyuka(több is:), várandós, már nagyon a "végét járja", és van neki egy olyan 4 éves forma kisfia. Már múltkor is feltűntek, mikor ordibált vele, de nem az én gyerekem, nem foglalkoztam vele...mostanáig.
Anyuka leül a padra valami fontosat olvasni, közben gyermeke megközelíti Hugót....fel se ocsúdtunk, a játékot amit az én fiacskám fogott a kezében, már a játékrabló lengette, és elfutott vele...anyuka nem néz fel a papírból, miért is tenné, én meg nem szólok. Mit is mondhatnék...
Anyuka felnéz végre, látja gyermeke kezében az idegen játékot. Elkezd vele ordibálni, hogy (feltehetőleg ezt mondja, már amit a testbeszédéből megértek), rossz vagy fiam, add vissza szegény babának a játékát. Kisfiú elgondolkozik, megközelít bennünket, majd Hugohoz vágja a favonatot...illetve csak vágná, szerencsére(na meg az övére) de 1 centivel mellette landol. Anyuka végignézi a jelenetet, ordít, hogy bocsnánat, reméli a gyereknek nem lett baja. Mondom "nye",de kicsit akkor még sokkhatás alatt állok. A gyereket elrángatja, és jól kioktatja, jó hangosan, megalázva mindenki szeme láttára. A kisfiú eloldalog, nekem meg a szívembenyilal a sajnálat, és a fájdalom. El tudom képzelni, mit érezhet...Ez a gyerek valószínű sokaknak nem szófogadó, agresszív, keményfejű, akaratos, esetleg buta. Az én szememben egy ilyen gyerek nem kap, kapott elég figyelmet, törődést élete legfontosabb pár évében, vagy hónapjában..lehet a szülők mindig ordítoznak vele, lehet keményen bánnak vele, mert azt hiszik ezzel elérnek valamit...nem fognak.
És a folytatás. Anyuka leül, újra belemélyed fontos olvasmányába.... kisfiú magányosan játszik, fel alá rohangál, nem találja a helyét. Hirtelen kimászik a játszótérről, felpattan a bicajára, és elhajt...én meg csak lesem a szemem sarkából a papírjait olvasó anyukát...mit is mondhatnék?:))Nem hazudok, öt perc telt bele, mire észrevette, és eszeveszetten elkezdett ordítozni, gyerekétkeresni....valaki kiszaladt a parkba, és visszahozta nem sokkal később.
Nekem mondhat bárki bármit, de most élesben tapasztaltam meg, hogy a kemény, (bár biztos szerető) megalázó, állandóan beszabályozó, és egrecéroztató nevelés hová vezet...hányszor hallhatja szerencsétlen, hogy Ő milyen rossz..nem is csoda, ha azzá válik...és ha ezt most először láttam volna, lehet bizonytalankodnék. De ha ordít egy anyuka, akkor az többnyire ennek a kisfiúnak az anyukája...na meg azé a csöppségé aki benne lakozik....
Közben viszont Hugo homokozott két kiscsajjal, akik homoksütijét folyamatosan szétrombolta, de ők csak nevettek, és "újrasütötték"...majd megérkezett egy tündéri spanyol család, és kedvesen eljátszottak két kislányukkal, és még akkor is mosolyogtak, mikor Hugo rárabolt a kisbiciklijükre...szép délután volt..kis tanmesével:)))

Gombok, lyukak, apróságok...

Ezek iránt érdeklődik Hugóci Móci. Nem győzök porszívózni(és sajnos nem az erősségem), de rá kellett jönnöm, hogy muszáj, ha nem akarok egy pulcsiravaló gombolyagot kioperálni a gyomrából. Összhag ide, vagy oda, persze minicsatáink vannak az iciri pici földről felvett apróságok, (értsd kenyérmorzsa, szöszmöszök, papírfecnik meg főzés közben lepottyant ételdarabok) villámgyors szájábagyömöszkölése miatt. Mikor látom, hogy megtalálja, már akkor szólok, Hugo légyszíves ne edd meg. Ő meg nagy vigyorogva csakazértis bekapja,(ha kimondom a nem szót, gyorsabban tömködi) úgyhogy ma taktikát változtattam, és nem szóltam rá...viszont néztem mit eszik. Aztán mikor egy mikroszkópikusméretű nyershagymakockát operált ki a konyhaszekrény alól és befelé irányította, nem bírtam tovább és kivettem a szájából...így dőlnek dugába nálunk a nevelési igyekezetek:)))(amúgy is rebellis elveknélküli ösztöneinkre hallgató, de boldog család vagyunk!:) Gondolom egyszer csak rászokik a rendes ételre, bár ma közel álltam hozzá, hogy szétmorzsálom a szendvicsét a földön, hátha úgy hajlandó megenni...ez legyen a legnagyobb bajunk...
Minden lukba kell egy dugó alapon, amit nem a szájába rak, azt az általam sem ismert lakásszegletekbe, vagy akárhová dugja... és épít, rombol, nyomkod, és kinyit, bezár...mi meg csak tátott szájjal nézzük, hogy ez az a kis hasfájós ordítós csecsemő, akit nem tudtam megnyugtatni valaha, mivé lett...persze gondolom Ő is csak a szokásos egyévesek repertoárját prezentálja, de nekünk a legnagyobb kunszt:)

Bizonyítandó, felraktam ide egy naggggyon finom.....motorikásat:)) (harmincmásodperces)

Magyar szó

Az ritkaság errefelé.

Ma végre véget ért egy hetes börtönünk, vagyis véget vettettem, mert már nem bírtam itthon ülni, és birtokbavettük délután a játszóteret. Hugo elemében volt, el tudom képzelni, hátmég Ő hogy unhatta a bezártságot. Nagyokat sikkangatott a sok gyerek láttán, és két darab barátra is szert tett...én meg mi egyebet is tettem volna, minthogy bőszen kattogtattam, mint mindig...gondolhatják... szegény gyerek...pedig csak homokozni szeretne kicsit:))..na de a lényeg!

Egyszer csak, magyar szó ütötte meg a fülemet, és ami a legjobb, tőlem 3 méterre, egy padon ülő anyukától jött a mágikus szóáradat...éppen figyelmeztette valamire kislányát. De jól tette!
Nem sokat teketóriáztam, miután magamhoz tértem a meglepetéstől, odaléptem, és mondtam:"Szia ne haragudj, de nem minden nap hallja az ember ezt a nyelvet itt"...mondanom sem kell, mennyire meglepte Őt is...szóba elegyedtünk, felírtam a számát, és megbeszéltük holnap is kimegyünk délután. A park-tó túloldalán laknak, kb 5 perc sétára tőlünk.
Tehát ahogy BridzsitDzsonsz mondaná: általam gyógyultnak nyilvánított gyermekek száma egy. Hugo barátainak száma ezennel négy, új magyar ismeretség mára, egy. Egyre jobb itt lakni:)))és a MárkDárszim is mindjárt itthon lesz....Budapesten volt ma...irigykedtem...

Meghitten

Elmúlt...azt hiszem, a nehezén túl vagyok. Hugo újra a régi...és mégsem.
Mert valami megváltozott.

Életem egyik mottója, hogy "semmi sem tart örökké". Ez másokat lehet szomorúsággal tölt el, nálam pont fordítva van... pozitívan, bizalommal telve hat rám. Most is így lett...most is segített.
Elmúlt, és másoknak biztos nevetséges, hogy egy szimpla megfázáson, vagy ki tudja min vagyunk túl, de én már csak ilyen vagyok...mindent intenzíven élek meg. A boldogságot, a félelmeket, a szomorúságot, és a visszatérő "hétköznapok" okozta örömöt is.
Hugo nem a másik felem(mert az bennem van) de a lényegemhez, testem-lelkemhez legközelebb álló lény e földön. Érzem, és értem Őt, minden rezdülése ott van bennem... belőlem van...tudom, ismerem Őt...régről...
Elmúlt, és újra vidám, és csillogószemű, és Ő is tudja, ott vagyok vele, számíthat rám. Ölel, és puszil, és bújik, és elmegy, és visszatalál...anya és gyermek vagyunk. És van egy boldog apa is. Minden a régi...és semmi sem az:)
a fotókat ezúttal a paparazzi készítette:)

Mosolytfakasztó blogdíj

Újabb díjat kaptunk, ezúttal Katától, és Bettyó-Maya-tól. Köszönjük:)

A mosoly nagyon fontos dolog szerintem az életben. Egy mosollyal el lehet simítani ellentéteket, fel lehet vidítani rossz kedvű embereket, szebbé lehet varázsolni a mindennapokat.

A díjjal kötelezettségek járnak:

1. Tedd ki a díjat a blogodra.

2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.

3. Nevezz meg legalább 3 blogot.

4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.

Három blogot nem nehéz megnevezni, hiszen a babablogok önmagukban is mosolytfakasztóak.Ha az írójuk boldog az anyaszerepben, az mégjobban megörvendeztet. Az élet nem mindig könnyű, de egy mosoly valóban csodákra képes. Én tudom. Képtelen vagyok megnevezni hármat:) Mégis... Ajánlom a díjat Csillusnak, akik boldogsága, élet-, és gyermekszeretete ezreket ejt rabul nap, mint nap. Mindig jó betérni hozzájuk... és még egy három gyermekes édesanyának Herminek, akinek bár nem kevés nehézsége adódik, mindig megnevettet, és tele van őszinte szeretettel....

Lázat mér

Három lázmérőnk van... vagyis négy, de azzal még soha nem sikerült kézzelfogható eredményt mérnünk. Mindhárom digitális. Egy a homlokon méri a hőt, egy a fülben, és egy a klasszikus helyeken:)
Én egyiknek sem hiszek igazán, de a három eredményét összevetve, gyökötvonok(márha tudnám azt hogy kell) és kijön egy "félelmetes", vagy megnyugtató eredmény.

Az elmúlt héten többet mértem lázat, mint az elmúlt harminc évben,,,akinek gyereke van, az most biztos megért.H.apa szerint kissé túlzásba viszem, a 15 percenkénti váltakozva mérést.
Hugo mindhármat utálja, de mikor a homlokmérő lázat mutatva és pirosan csipogva pulzál, nagyokat kacag. Olyankor én nem.
Történt tegnap, hogy Hugo elcsórta ez utóbbit dobozostól. Persze nem vettük észre, csak a pittyegést. Mire odanéztünk, a lázmérőt a homlokához tartva üldögélt boldogan. Ezt is megtanulta...Dr. Bubó...akarommondani Hugo:)))

Rejtély

Valaki mondja meg nekem miért van az, hogy bármilyen gyümölcs, vagy zöldségpürét adok Hugócinak öklendezik, de a most frissen kész zsemlegombócomat, ujjal csipegeti, és kétpofára pakolja a szájába...Igen Ő:)))
ezek szerint nem a torkával van a bibi...

A negyedik

Szeretném írni, hogy minden rendben ment ma, de nem hazudok...katasztrófális délutánunk volt. Csak Mr. Bean hiányzott. Meg a kandi kamera, lestem is, hátha előbukkan...de nem.
Ehelyett, már csak röhögök az egészen.
Ma negyedszerre a héten, orvosnál voltunk. Micsoda hír!
Most az egyéves státuszvizsgálaton. Persze, persze ez egy harmadik doktornéni volt(csakhogy ne bonyolítsuk túl). Ő az, aki Hugo születésétől fogva elvégzi ezeket a kötelező vizsgálatokat, meg szükség esetén, oltásokat ad...most is ezzel kezdte, de hamar leállítottam, hogy nemnem, nem lehet, mert Hugo beteg, stb...Hogy miért nem hozzá vittük először? Mert nem lehet csak három hétre előre időpontot kapni nála. Agyrém, de ez van.
Szerencsétlen Hugót a héten már (n)agyonvizsgálták, és megállapítást nyert, hogy még mindig piros a torka...de múlófélben van...szeretném hinni, hogy igaz.

Délután 4-re volt időpontunk. Ahol mi lakunk, onnan, már háromkor el kellett indulnunk. Aki fővárosban lakik, tudja, hogy egy város egyik végéből a másikig út, gyakorlatilag meghatározhatatlan ideig, de minimum 1 óráig tart...pláne, péntek délután....Mócikám alvásideje pont ekkorra esett, így bizalommal telve szálltunk autóba. Egy óra út, egyóra alvás, ideális.
Hát persze.
Azt tudni kell, hogy Hugócink babakora óta ignorál mindenféle hordozóeszközt, a babakocsitól a hordozón át, az autósülésig. Mindent. "Kedvence" a stop and go. Ez volt ma:))Ordított, kivettem. Pont elaludt az ölemben, mire odaértünk:)) Pont 4 óra volt:)) Mondja a recepciós, várjunk. De jó, gondoltam, legalább alhat egy kicsit tovább(bele sem mertem gondolni,mi lesz, ha a rendelőben kell felébresztenem) Vártunk,vártunk...félóra elteltével felébredt Hugo is, nem volt nehéz a fülsiketítő gyereksivításra(én még ilyet, nem hallottam). Kinyílt az ajtó, doktornő behívja az éppenhogycsak mostbetoppant családot. Nem, nem minket. Mondjuk, mi voltunk bejegyezve 4 -re, mondja nem, mi 6-ra vagyunk beírva. Apuka feje durran, irány a recepció(persze a kiscsalád bement előttünk:))). A recepciós nyugodtan közli, félreértés történt. Szeretnénk hinni neki, de nem megy...mondja, 1o perc, és bejutunk... 5o, azaz ötven perc várakozás után meg is történt:))...
A Kinek_Van_A_Legpocsékabb_Kedve című vetélkedőt, ma mégiscsak Hugo nyerte....bár belépéskor még döntetlenre álltak az apjával, de a sztetoszkóp láttán egyértelműen Hugo javára dőlt el a dolog....
Na de. Méretek: hosszúság: 74 cm, testsúly: 8.5 kiló...nem örültem, de legalább megnyugtatott, hogy ez rendben van, nem nagy gyermek, de biztos lemozogja, meg fogzik, gondolja kevesebbet eszik...apropó! Mit eszik???...(már vártam a kérdést:) Anyatejet!!! -vágtam rá magabiztosan. Elnézően, (kicsit sajnálkozva!) mosolygott, ezennel téma lezárva. Győzködött még kicsit a mumpsz, rubeola, meg egyéb injekciók beadásának fontosságáról, de ma valahogy elsuhant a fülem mellett...
Hazaértünk 7-re, majd vacsorát készítettem. Hugo kihányta, majd megfürdettük, c-vitamint adtam neki, öklendezett, kihányta, 1 órát vigasztalhatatlanul sírt, majd mégiscsak elaludt...gondolom fájhat a torka, minden irritálja...a szívem szakad meg...
De ez a nap is elmúlt. Holnap új nap, új lehetőségek, új élmények. Juj de várom:))))

Ui: elővettem Hugo kiskönyvét, és most látom csak, döbbenten, hogy a doki elfelejtette a méreteket beírni, és lepecsételni:)))

Jobban van...meg kedvenc játék refrissítve

Határozottan, mert ma már háromszor cseréltem le a toalettjét, a magára öntött folyadékok miatt.
Huncut, és ha valami olyat tesz, amiről nem tudja, hogy jó e vagy rossz, nézi, hogy lesem e, és ha igen, elbűvölő mosolyát rámvillantva azt mondja: Brla...és természetesen várja a jól megérdemelt tapsot. Optimista kisgyerek:)) A "brla" egyébként annyit tesz. Brávó. Áááá nem hallja ezt a szót gyakran...:))))

És hogy még véletlenül se maradjanak ki az aktuális házikedvencjátékok, íme:
Igen, tudom. Szerencsés vagyok, hogy a fiam ilyen házias. A porszívó után, mondjuk nem is számítottam másra:))) (na jó a széfkódfeltörés nem ebbe a kategóriába tartozik...)

Van úgy...

van úgy, mindenen sírni tudnék
van úgy, hogy meg is teszem
van úgy, hogy csak napokig fürdöm a boldogságban, különösebb ok nélkül
van úgy, hogy nálam pesszimistább ember nincs
van úgy, hogy kiszaladnék a világból is,
van úgy, hogy rájövök, a világ bennem van...hová is szaladhatnék
van úgy, hogy tehetetlennek érzem magam
van úgy, hogy felismerem, máris cselekszem
van úgy, hogy magabiztos vagyok
van úgy, hogy kicsúszik a talaj
van úgy, hogy a most-ban élek
van úgy, hogy félek a jövőtől
van úgy, hogy sajnáltatom magam, mert a fiam beteg
van úgy, hogy a még betegebbekre, és szüleikre gondolok...így vigasztalom magam
van úgy, hogy úgy bevernék valakinek...de soha nem teszem
van úgy, hogy nem tudom ettem e ma, vagy mennyit aludtam éjszaka
van úgy, hogy ennek ellenére, nem érzek sem éhséget, sem fáradságot
van úgy, hogy alhatnék, de mégsem teszem
van úgy, hogy nem tudok
van úgy, hogy ok nélkül bántok meg másokat
van úgy, hogy ok nélkül bántanak
van úgy, hogy mindent meg tudok bocsátani
van úgy, hogy soha nem felejtek
van úgy, hogy gyorsan döntök
van úgy, hogy döntésképtelen vagyok
van úgy, hogy bízom a jóban, a sorsban, a szebb holnapban...
van úgy, hogy tudom, az is most van...
így van most!

Véradási feltételek

Az előző poszthoz kapcsolódó információk:

Feltételek, amit a véradónak fontos tudnia:

* egészségesnek kell lenni!

* 18-60 éves korig, rendszeres véradóknál maximum 65 éves korig engedélyezett

* minimum: 50 kg testsúly

* személyi igazolvány (vagy jogosítvány, vagy útlevél), TAJ kártya, lakcímkártya kötelező!

* férfiak évente 4, hölgyek max. 3 alkalommal adhatnak vért, menopauzában 4-szer, ha egyéb kizáró ok nincs: a hölgyeknek az elmúlt 365 napot kell figyelembe venniük: ha ebben az időszakban már megvolt a 3 alkalom, sajnos meg kell várni, amíg eltelik az első alkalomtól számított egy év

* két véradás között minimum 8 hét szünetet kell tartani!

* előtte étkezni kell, sok folyadékot fogyasztani (1,5-2 liter)

* a levett vérmennyiség 450 ml. ez a testünk számára tartalék, ezért fontos, hogy igyunk bőven, mert így nem lehet probléma

* foghúzás és gyökérkezelés, antibiotikum után 4 hét szünet tartandó

* terhesség kizáró ok, szülés után 1 év, szoptatás befejezése után 1/2 év

* Herpes-fertőzés után 4 hétig tilos

* gyógyszerszedés önmagában nem kizáró ok (kivétel: antibiotikum, szteroidok), a kivizsgáló orvos a helyszínen dönt erről

* tetoválási-, piercing-, akupunktúra-kezelés után 1/2 év várakozás

* allergia elleni gyógyszerszedés alatt tilos!

* a helyszínen mindenkinek ellenőrzik azt, hogy nem vérszegény-e (fájdalommentes ujjbegyszúrás)

* kezelt vérnyomásbetegséggel, ha a pillanatnyi érték jó, szabad vért adni, az orvos mindig megméri

* kullancscsípés után 6-8 hét várakozás, mert a tünetek eddig jelentkezhetnek!

* fertőzésveszély kizárt, egyszer használatos eszközökkel dolgozunk

* az adatokat az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezeli az Országos Vérellátó Szolgálat

Segíts!!!

Sajnos Hugo nincs jobban, egész nap magas lázzal küzd, de legalább jókedvű. Fogalmunk sincs mi baja lehet, egyelőre várjuk a jobbulást...


mikor ilyen kérést látok, elszégyellem magam, hogy mi a magas láz ehhez képest, amivel Judicának kell megküzdenie.Ő már nem először harcol a rettegett betegség ellen...
...én innen messziről, csak így tudok segíteni, remélem nem hiába...

Ha tudsz vért adni,kérlek célzottan. Asztalos Judit a miskolci gyermek traszplantáción fekszik.TAJ száma : 118 918 642 (ez kell a célzott véradáshoz)Ha a te vércsoportod épp nem passzol az övéhez akkor az osztályon fekvő többi gyermek megkaphatja.Judi: A B neg,de A és B -s negből készülhet neki trombocita.Ha tudsz adj vért!Az országban bárhol leadhatod.

Köszönöm!

ITT !!! olvashatsz Judiról, vagy, ha egyéb kérdés felmerül...

Orvos a háznál?!

Jó is az, ha van, ha megbízható, ha mindig jön...nekünk nincs ilyen.

Most le kell, hogy romboljam szuperanyaimidzsemet, de ha Hugo beteg, nem állok éppen a helyzet magaslatán. Talán pánikba nem esem, de sajnos az első gondolatom minden, csak nem pozitív. Miután túlesek az elégedetlenkedésen, és elfogadom a betegség tényét, megpróbálok a helyzetnek megfelelően, a tőlem telhető leggyorsabban, és legobjektívebben reagálni. Nem mindig sikerül.
Ma is ez történt. Tegnap óta Hugo lázas, a top 39.5 fok volt. Nem hűtőfürdőztem, mert nem akartam elrontani hirtelen visszatért vízszeretetét, helyette a nem kevésbé kellemetlen vizes lepedőbeburkolást választottuk... itt max, a törölközőkre haragszik.
Nem is ez a lényeg, hanem, hogy természetesen orvost hívtunk, és csak reménykedni mertem, hogy ezúttal kedvesebbiket fogunk ki. Így is lett. De van ugye az a mondás, hogy ne akarj valamit nagyon, mert megkapod...
1 óra késéssel érkezett, cigi és alkoholszagúan. Nem mosott kezet, Hugót meghallgatózta, és a tőlem kölcsönkért kanállal, miután a kisbeteget lefogtuk, 1 századmásodpercre megtorokkukkolta. És ezzel meg is volt a diagnózis. A gyerek lázas. Tényleg?
Piros a torka, kezdődő torokgyulladás. Mindenképpen antibiotikumos(helyi befújós, Bioparox) szükségeltetik, hogy ne legyen belőle, szövődményes szörnyű bakteriális fertőzés. Tessék?
Hugo életében eddig jó, ha 4 Efferalgan kúpot kapott, és ezzel ki is fújt. Próbáltam értésére adni, hogy nekünk nem kell antibiotikum, mégha lokális akkor sem, mi homeopatikusszimpatizánsok vagyunk meg amúgy nem lehet, hogy csak fogzik? Mondja lehet attól van. Nade piros a torka. Kérdezte mit eszik. Mondom anyatejet, de azt non-stop, meg reggel megevett egy jónagy adag gyümölcspürét, meg tegnap este rizstejberizst. Aha, mondja, szóval nem eszik szilárdat. Mondom de. Most mondtam épp. Ja, de ez nem szilárd. Ok. Nem vitatkoztam tovább, angoltudása amúgy sem volt a toppon, de legalább beszélt... Mikor menni készült, Hugo boldogan integetett és én is fiamhoz hasonlóan hálás voltam, hogy ajtónkívül tudhattam végre.
És csak reméltem, hogy nem hozott magával valami veszélyes kórokozót. Nem hittem, hogy ilyen van amúgy.

Második felvonás. Kétségbeesetten felhívtam a munkahelyén H.apát és sírontúli hangon(úgy nagyobb a hatás) elmeséltem szerencsétlen találkánkat.. Mondja, oké-oké, keresünk egy másik magánklinikát, és este elvisszük Hugócit oda. De jó, komolyan megkönnyebbültem. Igaz, 5 kilométert kellett városon belül utaznunk, mondták nem beszélnek angolul(úgyhogy vittünk "tolmácsot"), de én megmondtam, második vélemény nélkül nem fekszem le aludni. Mégiscsak az egész nap magas lázzal küszködő fiamról van szó...és nem hittem el, hogy a torka fáj...
Újabb vizsgálat, sírás-rívás, lefogás...nagyon sajnáltam. De! A hölgy mondta, hogy nem piros a torka, viszont a négyes őrlők, mindkét oldalon jönnek...nagyon valószínű, ez okozza, a panaszokat, és csillapítsuk a lázat...de megjegyezte még, hogyha holnap estére kiütéses lesz,akkor ez a 3 napos láz (éltem a gyanúperrel, a másiknak is mondtam, hogy de ha az, akkor minek antibiotikum, de amaz meg sem hallgatott). Bár Hugo még mindig lázas(vagy éppen most nem), mégis nyugodtabban ülök itt. Fel nem bírom fogni, miért kellett nekünk az egész napunkat kétségek-, és orvosok között töltenünk. És semmi komoly baja nincs. Csak fogzik...valószínű...

De így kellett lennie. Elfogadom. Csak az emberi mulasztást nehéz...

Szupermamik...saját szemszögből

"A szupermami egész nap szoptat, együtt alszik a gyerekeivel, természetes úton szül, maga főzi a bébiételt a biopiacon beszerzett zöldségből, babaúszásra, babaangolra és zenebölcsire hordja a babáját, mosható pelenkát vesz és hordozókendőt. 2 éves koron túl is szoptat, éjszaka is, mégis kipihent, karcsú és frissen sminkelt, szóval igazi 100%-os szuperanya. Szerencsére csak a mesében létezik..."

Ez a cikkbekezdés ihletett erre a posztra. Azt hittem, rólam ír:)))
Bár nem hordom Hugót babaangolra, mert azt otthon tanulja, zenebölcsibe(vagy valami ilyesmi) szeptembertől megyünk(szerintem szuper, egy óra, és angolul van), nincs mosható pelenkám(még:), és csak egy éve szoptatok(a többi stimmel:)....amúgy a cikk nem rossz, viszont az eleje, szerintem csak mégjobban mélyíti azt a kreált, és felesleges ellentétet-ellenségeskedést, ami a császáros-tápszeres és a nyomós(bocsi a kifejezésért)-szoptató anyák között van. Persze nem lehet általánosítani...és ráadásul sok keveredés is van(természetesen szült-tápszeres, császáros-szoptatós,stb)...
Én, mint természetes úton szülő-szoptató anyuka nem ítélem el, a császárosakat(miért tenném, amúgy sincs jogom), bár, ha valaki maga dönt úgy, különben tök egészséges, csak a határidőnaplójába nem fér bele a természetes szülés kiszámíthatatlansága és a szoptatásról is önként mond le, azt nem igazán értem..na mindegy.
Tehát nincs azzal semmi baj, ha az ember nem tökéletes. Mert ez a természetes. Én igenis szuperanya vagyok. De nem azért, amit ez a hölgy ebben a cikkben leírt. Ez kéne a szuperanyasághoz? Miért is kéne szupernek lenni? Éppen eleget szenved a mai nőtársadalom a szépségidealizálástól, a sok felesleges elvárástól, mert ez a sztár, már hat héttel a szülés után kifutón volt, vagy itt-ott laposhassal megjelent, vagy fotózták a (pléhbojban). De mi van mögötte, és vajon az ő gyereke mennyit látja az anyját, és fogja a következő 2o évben?? Erről nem szól a fáma...

Szerintem a nőknek el kellene fogadnia, azt az "elfogadhatatlan" tényt, hogy néha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy szeretnénk. Hiába akar valaki természeten szülni, lehet, nem tud. Akkor a sors így akarta. Fogadja el, és ne érezze ezért magát kevesebbnek. Persze a két szülést nem lehet összehasonlítani...de ami történt, megtörtént. Próbáljon meg egy anya, ha az egészségi feltélek adottak, igenis szoptatni a gyermekét. De van úgy, hogy nem sikerül....persze miután mindent megtett azért...(bár valljuk be, rengeteg múlik azon személyeken, akik a szoptatást lennének hivatottak segíteni....aztán van, hogy mindenről lehet beszélni, csak segítségről nem)...
A szuperanyaság nem a súlyon, a szülési módon, a táplálási módszeren múlik. Csak egy dolgon. A feltétel nélküli szereteten. Mert, ha ezt meg tudjuk adni gyermekünknek, akkor mindkét fél boldog lesz.(és ha pont ezt nem, akkor fordítva) Ha válaszolunk a gyermekünk jelzéseire, ha nem csak nemekből áll a szókincsünk, ha nem könyvekből, és a szomszédok, vagy akárki tanácsára hallgatva, hanem saját ösztöneinkből nevelünk, akkor egyenes ágon "szuperanyává" kvalifikálódunk. És ezt a "titulust" egyetlen személy oszthatja csak ki. A gyermekünk. És más nem számít...

És ha most kekeckedő lennék, mondhatnám, hogy a cikk eleje "bántó"(mégha indirekt módon, és nemszándékosan is íródott ), mert azokat az anyákat "bántja", akik legjobbat akarva gyermeküknek, sajátmagukfőzött biobébiételt adnak nekik, szoptatják, mert tudják őket, és mindkét félnek kellemes, elhordják helyekre, mert megtehetik és hasznosnak találják, moshatópelusoznak, mert nem akarják azzal a töménytelen sohaazéletbe elnembomló milliótonnányi szeméttel, amit a műanyagpelenkák termelnek, még jobban tönkretenni a Földet, vagy hordozzák csemetéiket, mert tudák, hogy ez jó, mert kényelmes, mert csak...és ráadásul jól is néznek ki, (mert mondjuk a szoptatással Hugo rólam is leevett már minden felesleget)és sminkelni, meg "jól kinézni" gyerek mellett sem felejtettek el. Nem érzem magamat megbántva, de tök fölösleges ezeket így kihangsúlyozni. Azt viszont mégjobban ki kellene, hogy próbáljon már meg minden anyává vált nő, az anyai ösztöneire hallgatni elsősorban, nem pedig gyermekét ellenségnek tekinteni, aki megkeseríti, mondjuk a nemalvással, nemevéssel, antiszociális(mermondjukmársajátakaratavan)viselkedésével a család életét(bármilyen aranyos is néha)... hogy el kellene már felejteni, a jó gyerek-rossz gyerek kérdéskört, a mérlegelést, azt a sok felesleges hercehurcát, és akkor talán az anyuka is jobban érezné magát, nem akarna holmi ideáloknak megfelelni. Az elfogadás. Ez a kulcsszó. Magunkat, és gyermekünket. És akkor mindenféle rizsa, és töltelék nélkül mindenkiből szuper anya válhatna....egycsapásra.

(az eredeti cikk, itt elolvasható)

Jelenségjelen(t)és

Tegnap 20.30-kor fotóztam...(mikor,sikerült kiteregetnem a reggeli mosásadagot:) )
Az erkélyre lépve, ez a látvány fogadott...csak írni kellett róla:)

A "másik" jelenség sajnos beteg, vagy remélem
"csak" fogzik...lázas, és rosszkedvű egész nap. Úgy sajnálom. Még jó, hogy a beígért csodálatos esőmentes hétvége ellenére egész nap zuhog...így legalább a melegtől nem szenved...
Ami engem illet kivagyok kicsit, nem eszik, csak engem a kis tejvámpírom...még jó, hogy van neki mit:)
maratoni teletabizunk, tök jó:)))

Pelenka- és vízundor

Igazság szerint a vízundor csak részleges kis és nagykádra kiterjedő volt, de orvosultuk. Pillanatnyilag:))
A másikat még nem...
Az úgy kezdődött, hogy Hugo utált fürdeni újszülöttként, majd megszerette, majd megint utálta, majd ismét megszerette. És itt azt hittük vége is a történetnek, de nem.

Franciaországi napjaink alatt, HugóciMóci egyik este úgy döntött, hogy akkor Ő most nem szeret fürdeni, és már a vízcsobogás hallatára égtelen patáliát csapott...sikított, és jól bele is lovalta magát(mintha nyúznák). Onnantól kezdve, csak éppen lecsutakoltam egy vizes kesztyűvel, de akkor is hüppögött. Hazaértünk Varsóba, este fürdés, itt a kiskád hurrá, na mondom biztos boldog lesz mikor meglátja.Hát, persze(hogynem)......kezdődött előröl az esti osztrák-magyar kiscirkusz. És akkor hirtelen H.apa kitalálta, hogy mivel Hugo a sárga babaúszógumiját imádta, és a medencében nem sírt, sőőőőt, rakjuk bele a vízzel teli nagykádba...így történt, hogy aznap Hugo a 1o centis vízben, úszógumiban fürdött:)) De boldogan! meg még én is beszálltam. A kezdeti bizalmatlanságát felváltotta a jókedv, vízöröm, és két nap múlva, már úszógumi nélkül pancsolt, szokásos módon . Kipipálva:)

De itt van ez a pelenkantipátia. Empatikus anya lévén, én meg ráadásul meg is értem Őt.
Teljesen természetellenes, hogy a vécéjét magán hordja valaki, napi majd 24 órában, műanyag, nemszellőző, itt ott bevágó "gumibugyi" formában...én sem szívesen viselném. Főleg ilyen dögmelegben.
Most ott tartunk, hogy ha meghallja, hogy "Hugo gyere kicserélem a pelust", menekülőre fogja, és csak sírás-rívás árán "hagyja" tisztábatenni magát. Utálom az erőszakot, és az erőltetést, és nem is igazán csinálom más nemszeretem dologban, tiszeletben tartom az akaratát, na de ez azért más. Mondjuk nem érdekel, ha itt-ott összepisili a padlót, de a szőnyeget, a kárpitokat, ágyneműt kicsit féltem. Ennek ellenére sokszor hagyom, hogy csupin mászkáljon. Olyan boldog olyankor. Nem hiába, szabadnak született...

Most, miután feltakarítottam az előszoba kövéről a tócsát, gondoltam megírom, hátha kapok valami jókis használható ötletet. Erőszak, erőltetés, lefogás, majdmegszereti, kizárt:)))Előre is köszönöm!

Jelenségek

A szivárvány,(angolul rainbow) olyan optikai jelenség, melyet az eső- vagy páracseppek okoznak, mikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és spektrumára bomlik...

A szivárványfiú(angolul rainboy), pedig egy olyan csodálatos jelenség, kinek egyedülálló egyénisége fényt hoz a szürke hétköznapokba, kiszínezi a világot, és egy mosolyával boldogságot fakaszt...

Unatkozó anyukák

Ez a közhely jutott már megint eszembe, miután hazatértünk Hugóval a Grundról.

Én így unatkozom:

Én, azaz továbbiakban anyuka, gondoltam merészet, és a játszóterezés időpontját Hugo délutáni alvása után terveztem meg, hogy milyen jó lesz, mert már nem lesz akkora hőség. Fenéket.
Hugo, továbbiakan gyermek, csemete, bababi, felkelt 4-kor. Mondom oké, akkor gyerünk készüljünk el.
Anyuka megfésülködik, a zuhanyon már reggel óta túl van, mikor még apuka is otthon volt, így azon ritka alkalmak egyike esett meg, mikor egyedül lehetett 5 percre a fürdőszobában. Jól esne egy másik zuhany, de hamar elveti, hiszen a homokozóba készül. Míg a gyermek kipakolja a mosogatógépbe betett edényeket, anyukának van esélye, hogy felkenje magára leheletnyi sminkjét, ami nélkül tudvalevő, nem lép ki az utcára.
Az öltözködésnél már nincs ekkora mázlija, hiszen egyszer még a fazekakat is meg lehet unni. Magárarángat egy farmert, hiszen a rövidnadrágnak van némi kozmetikai akadálya, miközben a "kissé" türelmetlen gyermek megpróbálja ellenirányba húzni azt...a pólót magán hagyja, amit reggel zuhany után frissen vett fel. Most csak egy pár pötty, zöld felbüfizett borsópüré díszíti, de mivel színes az egész, kinek tűnne fel gondolatra el is veti a csere ötletét. Valahol olvasta, hogy mielőtt elindulsz valahová a babáddal, készülj el te először, és eszébe jutván e mondat, büszkeséggel tölti el, hogy igen, most így lesz. Az elkészülnibe, beletartozik a pelenkázótáskának álcázott divatos kézitáska megpakolása, egy kis pelenkával, fényképezőgéppel, egy zsömlével, vizespalackkal, a gyermek vizesbutykájával, mobiltelefonnal...
a gyermek türelmetlensége fokozódik, így anyuka beveti a végszügség esetén bekapcsolandó idióta, de a gyerek által igencsak kedvelt teletabikat. De jó, hogy így tett, pár perc csend, és nyugalom alatt, van esélye az utolsó simításokat elvégezni jólkitervelt ötletén...ezalatt, a gyermek megpróbálja a tabikat kiszedni a tévéképernyőből, de minimum testközelből megsimogatni őket... az anyuka gyorsan kicseréli a gyermek butykosában lévő 3o fokos ivóvizet frissre, és lázas keresésbe kezd...ezúttal a gyermekcsukák tűntek el, illetve csak egy kettő van meg, de nem lehet véletlenül sem összepárosítani. Anyuka konstatálja, hogy lám, lám, a gyermek is erősen cipőfüggő, és egy percet sem bosszankodik a genetika eme csodáján, hanem inkább úgy dönt, mezítláb hagyja a babai kisbabatappancsait. Igen igen, gondolja, de mostmár fel kell öltöztetni a gyermeket is. De mibe? A másodperc töredéke alatt eldönti, jó lesz a tegnapi atléta, amit csak 2 óráig viselt. De hol is van? Megtalálja, ráadja, miután a napi negyedik pelenkacsereharcát megvívta csemetéjével, hirtelen szembeötlik a nyakrésznél szétmaszatolt sárgás folt, ami csak a tegnap reggeli barackpüré lehetett. De mivel már lassan kifutnak az időből, úgy dönt, nem cseréli le, hiszen úgyis színes....Még egy nadrág, kalap, és mehetnének is már, ha nem kellene bekenni a gyermeket napfényvédővel...az anyuka lemond önként a saját napfényvédelméről, csak menjenek már. Biztonság kedvéért, bedob egy kisdzsekit is, ugye sose lehet tudni....ajtó csukódik...ajtó nyílik. Jaj a vizet nem rakta be. Becsatolja csemetéjét a babakocsiba, majd ad neki egy vackot rágódni, míg meglesz a víz, mert persze a lakásba toppanva nem találja azt. Kis keresgélés után megleli, közben hallja, a gyermek már megint tűkön ül, vagy valamin, amit nem vett észre a kocsiba beültetéskor....semmi baj megyek édesem, hangzik, meg a mosógép kattogása, hogy lejárt a program. Anyuka odaszalad, hogy legalább az ajtót nyissa ki, és ne büdösödjenek be a ruhák, ha már kiteregetni úgysincs most esélye. Ajtó zár, liftajtó nyílik, és már kint is vannak az üdítő délutáni, kellemes, 3o fokos hőségben. De jó ötlet volt ilyen későn jönni:))
A játszótérre érvén gyermeket kipakolja játékaival együtt a homokozóba, és megkezdődik az "önfeledt" délután, de már szabad is a babahinta, gyere Hugo üljünk bele. Mialatt a gyermek magáravonja boldog sikongatásával az összes játszótérlakó figyelmét, anyuka hintalökés közben elmered, milyen csodaszép az őgyermeke, még hintázás közben is. Idilli hangulatát egy ordító gyermek, és nemkevésbé ordító anyukája töri meg, nameg az a két kétévesé, akik pisztollyal lövöldözik egymást, és holtan esnek össze. A gyerek tovább ordít, anyuka nem venné fel, hiszen neki tuti valami elvei vannak, amibe nem fér bele gyermeke megnyugtatása. Biztos nem akarja elkényeztetni. Gyermek, és anyukája odébbhúzódik a csendesebb homokozóhoz, ahol egy (mint később megtudja), héthónapos kislány játszik a mamájával. Rámosolyognak a kedves emberkékre(ahogy ugye a világ is fog majd vissza). A fiúgyermek érdeklődése a lánygyermek felé csodálatot vált ki a két anyukából, és mivel van olyan nyelv, amit mindketten beszélnek, az érdeklődés már az anyukákra is kiterjed egymás iránt. Fiúsanyuka odaszalad hirtelen a pelenkázótáskának álcázott divatos kézitáskához, és kiveszi a babavizet...vagyis csak venné, de sehol nem találja. A víz továbbra sincs meg, ezért anyuka a tutiraszomjatos gyermekét kiveszi a homokozóból, és egy jókis beszédes félóra elteltével búcsúzik ujdonsült ismeretségétől...persze megbeszélik, találkoznak még.
Anyuka kicsit fáradtan hazatolja magukat,és mindkettőjükből alaposan kirázza a homokot, mielőtt a lakásba lépnének. Ajtó nyílik, végre itthon. Anyuka lepakol, levetkőztet, kipakol, és mivel a kisbababija homoktéri élményektőlbesózva felfedezőútra indul a lakásban, engedélyez magának egy karosszékbenülős hosszú öt percet. (Persze csak a kötelező közös wc után)
Tudja, több úgyse jut neki, míg gyermeke kiabálja valahonnan Mamaaaaaaaa.
A elpilledős öt perc második percében, kulcsfordul a zárban, nyílik az ajtó, és apuka lép be boldog mosollyal az arcán, mikor meglátja kétimádott családtagját. Anyukának, majd babájának is csókot ad, és megkérdezi. Na milyen volt a napod? Fárasztó? És anyuka széles mosollyal az arcán ezt válaszolja. Nagyon jó volt. Tudod, csak a szokásos. Nem történt semmi különös...

Szövegértés

Ma reggel végre bebizonyosodott, hogy a sok beszédnek(mármint az én részemről), igenis megvan az eredménye.(a férjem, eddig ebben egyáltalán nem volt biztos)
Reggelente, köszöntjük Micimackót, és a Százholdas Pagonylakókat, egy olajfestményen, amit még a hugóvárópartira kaptam ajándékba egy tehetséges kedves barátnőmtől.
Minden reggel elmondom:
- "Jó reggelt Micimackó, Malacka, Nyuszi, Tigris, és Füles!"
- "Hugo! Hol van Füles? Mutasd meg!"
És akkor az én okos nagyfiam megfogta a fülemet:)))