Hugo élete,avagy egy kezdő anyuka blogja

A 21.század gyermeke...

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Wed, 09 Dec 2009 11:00:00 +0000

a vízforralóval és egy golyóstollal is képes játszani. Ő tudja hogy kell, sugárzik róla a (szak)értelem
a reggeli körtéjét maga reszeli le(trancsírozza szét), a krémszínű szőnyegen. van, hogy nem támogatom a fiatal tehetségeket, bármennyire is aranyosak:)
a tévét egyedül kezeli, nincs szüksége a szülei segítségére (de az engedélyünkre igen. a 21.század gyermeke, ezt nehezen érti meg)
az apja cipőjét már nem a lábára húzza. az múltszázadi ócska trükk...a kezére (hál istennek,a zanyjáé, amúgy jól el van zárva). és még táncolni is tud benne. végülis a lába szabad
a huszonegyedik század gyermekének nem kell elbújnia a vécében , ha cigizni akar. amíg ez csak ropival történik
az asztalon fekvő laptopból játszi könnyedséggel szabadítja ki az egeret, amivel bebújik az egérlyukába, hogy onnan tudjon vele telefonálni
ha senkit nem hall a vonal másik végén, akkor inkább belebeszél a "cébérádióba"
de ha igazán trendi szeretne lenni a telekommunikáció terén, egyszerűen csak szkájpol...
minden reggel a nagyijával. mert Ő tudja, hogy kell. (nekem 31 évbe került)

Egy szó, mint száz, a 21.század gyermekei fantasztikusak, izgalmasak, és hihetetlenül ügyesek.

Vigyázzunk rájuk, tiszteljük őket, és soha ne becsüljük alul képességeiket!:)

Valami bűzlik

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Tue, 08 Dec 2009 18:53:00 +0000

Nálunk a pelenka szokott(meg a kutya esős időben).

Kérdezem Hugótól:

-Bekakáltál?
Mire Ő:
-Be! (nevet és bólogat)

Ha már a beszédnél tartunk.
Ma fürdés közben kérdeztem:

-Hugo, hogy hívják a Mamit? (feltételeztem tudja)
Hugo:
-Sváááájn...(mivel nagyon is aktualitását éli e germán eredetű szó, schwein, most eltekintenék a lefordításától.
Miután kiröhögtük magunkat, azért kicsit rosszul esett.
Pedig minden megteszek érte:))))))

A héten tanulta még:
blau-kék (miután mindenhol minden fenyőfa ezen fényben "tündököl")

ha-ppa-hoppá(ha leesik valami)

Ó...Á...ÓÁ -ezt pedig Bob Marley: No woman no cry(2:2o percnél a the fugees verzióban) című számából tanulta, miután a mikulásbuliból hazafeléjövet ez ment a rádióban..

A türelem rózsát terem, avagy történet a kisfiúról, aki nem akart aludni...

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Tue, 08 Dec 2009 14:02:00 +0000

Aztán mégis.
És a Jézuska igenis létezik, tud olvasni, vágyakat teljesít. De csak, ha nagyon akarod!

Simán alhattam volna egyhuzamban 6 órát. Csak kérnem kellett.Ha nem lennék olyan lökött, hogy éjfélkor fekszem le, és lefeküdtem volna mondjuk nyolckor.
De a "ha"-val kezdődő mondatoknak nincs sok értelmük.

Hugo szerint az alvás felesleges időpocsékolás. Ezt én is így gondoltam míg ez a minden szempontból tökéletes gyermek meg nem született.

Rövidke anamnézis, Hugo nemalvásáról.

Mielőtt megszületett, volt egy olyan balga elképzelésem a csecsemőkről, miszerint kezdetben úgysincs még mit csinálniuk, csak esznek, és alusznak.
Hugo érkezése után, valóban így is lett...életének negyedik napjáig...attól fogva, félévig a hasa fájt.
A 7. hónaptól fogzik, amit mára átmenetileg szüneteltet.
Ezidő alatt, kisebbfajta népvándorlás történt-történik , ami az ágyunkat, és az alvásmetódusokat illeti, de akinek nemalvós gyereke van, az pontosan tudja miről beszélek, akinek alvós, az ne is olvassa tovább, inkább örüljön :)

Azthiszem, már majdnem mindent kipróbáltunk.
És végül megtaláltuk a megoldást:

Türelmes várakozás.
Mert semmi nem tart örökké.

Minden elvem ellenére, merthogy nehogy a baba az ágybaszokjon, az első éjszaka az ágyunk közepére raktuk, magunk közé, és úgy aludtunk....ott volt a helye.
Papírforma szerint beszokott az ágyba és, hogy nehogy rászokjon a cicin visszaalvásra, bármikor felébredt, cicit kapott.
Egyáltalán nem zavart, kényelmes volt, tudtunk pihenni mégha többször is ébredt...az őrlőfogak jövetelénél kivételt képező 2 hónapban nem...de ha van valamire fogni, az ember gyorsabban elfogadja.

Nem úgy, az utolsó 1-2 hónapot.

Mert arra nincs magyarázat miért ébred egy tüneményes, kiegyensúlyozott, jóllakott, mindig vidám kisgyerek, tízpercenként. És ha nem kap cicit, ordít.
Itt jött a pont, mikor újra mindent sutba dobva megkértem életem párját, konkrétan így: SEGÍTSÉÉÉÉG!!!

Mert nem bírom, mert aludni akarok, és mert vissza akarom kapni a szemeimet, a jókedvemet, a türelmemet, és az ő érdeke is, ha jót akar, ha nem akar egy hónapon belül elválni elsárkányosodott szerelmétől. Segítenie kell! Arról nem is beszélve, hogy ezt a gyereket ketten akartuk, vártuk, életrehoztuk, és életünk végig az ezzel járó mindent vállaltuk.
Együtt, közösen. Mer' igen, másnap dolgozni kell.
Nekem is:)

Szóval elegem lett az ekképp cseppet sem izgalmas metamorfózison átesett önmagamból (is), és elhatároztam, most leszoktatjuk Hugót az éjszakai szopikról. (haha)
És látom az emberek arcán, mikor erről beszélek, hogy nem igazán értik, mi nehéz másfélév kitartó- sikeres szoptatás után egyszerűen nem-et mondani.
És ha valaki nem érti, nem baj:)
És tudom, sokan dörzsölik a tenyerüket, hogy haha, megmondtuk, nem kellett volna elkapatni...de kellett:) És még mindig hiszem, az elkapatás nem ez, és az anyai ösztönök, melyekre kezdet kezdetétől hallgatok, nem csaphattak be.

Tehát nekem ez a leszoktatás nem egyszerű, mert egyrészt:
- soha nem bírtam hallgatni se az enyém, se más gyerekének fuldokló kétségbeesett sírását,
másrészt:
-szeretek szoptatni...mindennek ellenére...és Hugo imádja, ez az egyik legjobb dolog, amit adhatok neki. minden szempontból.

De most jól bemagyaráztam, hogy ez mindannyiunk érdeke, egyszerűen aludni kell!!!

Hugót lefektette az apukája(már hetek óta nem tudom elaltatni, úgyhogy cseréltünk) Ő mellé, én a másik szobába.
Ébred, sír, apa nyugtatja, nem megy...ordít Mammaaaa...nem bírom, még egy perc, megnyugszik...ha bemegyek, tuti nem bírom. Elkapott a lelkiismeretfurdalás, egy émelyítően rossz érzés, hogy mi a francot csinálok? a gyerekem hív! miért nem megyek már????

Rohantam. Vesztettem. De mit is? Alvást.
De Ő megnyugodott, aludt tovább. Félóra múlva ugyanaz...egyszer reggel lett...

Nem baj, holnap újra megpróbáljuk, újra így.
Ő apával, én a másik szobában, ha engem akar, jövök. ..mert ez nem harc. Erre közben jöttem rá. Nem passzióból ébresztget, hogy másnap zombianyja legyen. Tuti.

A következő nap ötször ébredt. Én szopi után visszamentem a másik szobába, apa maradt vele.
Másnap már csak négyszer ébredt, utána kitaláltam, hogy mi lenne, ha én altatnám el megint, ezzel megint erősödne az éjszakai-elalvós kötelék. Mit ad Isten, sikerült.
Aznap nyolctól fél kettőig nem ébredt fel, utána négykor, és hatkor, majd kilenckor!
Tegnap és tegnapelőtt pedig kétszer.
Mindig bementem megszoptatni...ha hívott...aztán 5 perc, Ő továbbaludt, én mentem.
Nem is hiszem el, hogy lehet így is, és nem ordít, egyszerűen megértette???
Vagy ha nem érez, nem zavarom? Na jó nem keresek már megint magyarázatot. Sajnos mániám.

Lassan én is visszaköltözöm. Mert nagyon jó úgy forgolódni arra, amerre akarok...de hiányoznak...az éjszakai szuszogások is (nem a horkolás).

És nem rakjuk különszobába sem. Inkább mi költözünk, ha zavarnánk :)

Összefoglalva tapasztalataimat:
Nem tudom így marad e, nem hiszem:)
Nem tudom mi okozta nála a sok ébredést, és az sem, most hirtelen miért nem ébred hússzor.
Nem tudok magyarázattal szolgálni. Egyszerűen csak megtanulnak aludni.
Egyszer...

Ui: és az átaludt éjszaka ötletét teljesen feladtam. nem vagyok nagyravágyó.
ez így tökéletes...ha így maradna....

G-ének

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Mon, 07 Dec 2009 21:18:00 +0000

Hugo minden kétséget kizáróan az apjára ütött.

Ma énekeltem Neki.
Ez akkora hatással volt rá, hogy mindkét mutatóujját behelyezte a fülébe...kicsit értek a jelekből, így nem is kínoztam tovább és mintegy bocsánatkérésképpen bekapcsoltam a nagy kedvencét....Lédigagát.
Vannak pedig halvány emlékeim, hogy énekversenyeket is nyertem valaha. Itthon nem hiszik el, és úgy tűnik bizonyítani sem tudom...

Útravaló II.

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Mon, 07 Dec 2009 10:16:00 +0000

KI VAGY TE?

Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz: tulajdonképpen a lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel, önmagaddal.
Csak segédeszköz, csak batyú, mely szükségleteid őrzője is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parányi sincsen. De érzelemvilágod, és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, "nem én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság, változás, változatlanság:
ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen: tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.

/Weöres Sándor: A teljesség felé/részlet/

Mumusok(k)

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Mon, 07 Dec 2009 10:04:00 +0000

-Alvás
-Pelenkacsere
-Öltözködés
-Takaró
-Hajmosás
-Szivacs(mosakodó)

Tehát ha igazán rendes lennék, csupaszon rohangálna, mindenhová pisilhetne, kakálhatna, sosem mosakodna, legalábbis hajat, és sohasem kellene aludnia...
De tulajdonképpen most is rendes vagyok. Párat gyorsan átpasszoltam az apukájának:)

Boldog Mikulancsot!

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Sun, 06 Dec 2009 11:11:00 +0000

Kriszmöszparti

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Fri, 04 Dec 2009 13:01:00 +0000

Ugye Nektek is feltűnt már, hogy a gyerekek korán kelnek?
(nem lehet nem észrevenni.sajnos)
Korán kelnek hétköznapokon-hétvégén, mikor kint minden szürke, még sötét van...meg ha süt a nap, akkor is.
Viszont ha tervünk van velük, programot szervezünk, tehát időre megyünk valahová, semmi sem képes őket mormotalétükből felrázni. Más napokon vigyázok, hogy mégcsak meg se moccanjak hétóratájban, mert arra tuti kelünk.
Ma délelőtt tervünk volt vele.
Én nyolckor ébredtem(pánikszerűen, hogy elkésünk). Hugo és Apa meg még fél kilenckor is húzták a lóbőrt, és imádkoztam, hogy ne nekem kelljen Őket felébresztenem. Így nagy zajt csaptam:)) Fél óra alatt elkészültem, reggelit készítettem, összecsomagoltam.(kétpelus, nedvestörlő, váltásruha, szendvics, alma, műzliszelet,rizstej, teljes kiőrlésű keksz, buláta, víz a kulacsba...csakmert ugye megéhezik, megszomjazik, leeszi magát stb...amúgy sosem cserélek ruhát...mert mikor kéne, akkor 1oo%, hogy nincs nálam váltásruha.... H.apa egyébként megleppetten kérdezte meg a "koffer" láttán, hogy akkor ma hová utazunk.pedig mindig ez a menü.kiv váltásruha, vagy pelus...ja pelus. az sem kell sose...csak, ha nem viszek magammal.
8. 3o-kor meg már toporogtam az ajtó előtt. Nem késhettünk el. Ma volt Hugo első Christmas Party-ja. Mert az nagyon fontos.
9.3o-tól 11.3o-ig volt meghirdetve a program, amihez legkésőbb 9 órakor el kellett volna indulnunk, bár így is borítékolva volt a késés. De hát gyerekprogram, nem mi leszünk az egyetlenek-gondoltam. Így is lett.
Végül csak felébredtek. Vetkőztetés, peluscsere, öltöztetés, reggeli, maradékok eltakarítása, vetkőztetés, öltözés, pakkok felnyalábolása....INDULÁÁÁÁS.
Asse tudtuk hová kell menni, de végül megtaláltuk. Szépséges játszóház, rengeteg gyerek, soksok nemlengyel szülő, karácsonyfa, alatta ajándékok, a gyerekeknek finomságok...kell ennél több?
A Varsóban élő nemzetközi anyukákat összefogó Mums & Tots szervezte az eseményt, ahol a gyerekek nagyot játszhattak, találkoztak Santa-val(Mikulás) az anyukák-apukák, meg jól kibeszélhették magukat.(nem egymást)
Hugo egyáltalán nem félt a Mikulástól...sőt. Folyton ceruzákat vitt oda neki:)))
Meg labdázott, mászott, haverkodott, és szerelembe esett...sajnos kikosarazták. Mondtam neki, hogy fiatalabb csajokra hajtson, az idősebbeknél, most még nincs esélye...
Délben értünk haza, mi naiv szülők azt hittük csemeténk aludni fog-ezúttal melléfogtunk.
Azóta csak félórát szunyált, egyórás altatási procedúrát követően. Enyhén szólva is fel-, meg túlpörgette, ez a kicsit sem szokványos esemény. Eddig legalább napközben tudott aludni...de nem baj...
Bye, bye Santa, see You next year:)

"Jaj de széééép aaaa karácsonyfa...."
"Mami, ezt most tényleg meg kell enni? Jó nagy rágógumi..."
"Itt a szája...de minek a szája????? A polipnak nincs is szája..."
"Nézd csak anya, mekkora laszti? Én vagyok az, a gömb mögött..."
"Tente baba tente...(de jó, hogy én már kinőttem az ilyesmiből...)" Aludjál! Nem hallod???
"Santa Claus is coming to us..." Who's the+++++ is Santa???
"De ari!"
"De azért ne nyúlj hozzám jóóóó???"
"Ez az enyéééém? De szép papír!"
"Szépséges kis Santa lány(véletlenül sem sánta)! Van esélyem vajon?"
"Mami, mit csináljak? Segíts!!!"
"Lennél a feleseggem???"

"Micsoda? Mit akar itt ez a törpe?" A felesegge?????? Ó!
"Kérlek, kérlek, ne mondj nemet!"
"Ezt hívják kosárnak...nem baj, annyi csaj van még itt..."
"Mikulásbácsi én meg adok Neked ceruzát a dobozért cserébe jó?"

Kedves Jézuska!

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Wed, 02 Dec 2009 19:54:00 +0000

Mi ismerjük egymást, vagyis sosem találkoztunk, mert hiába vártalak a lépcsőn ülve egész nap 2,3,4,5,6,7 évesen, hogy meglesselek, Te ügyesen és észrevétlenül iszkoltál ki a nappaliból.
Valószínű az ablakon keresztül távoztál.
Ma már tudom, az ablak alatt kellett volna állnom.
És azt is tudnod kell, hogy már egyáltalán nem orrolok Rád, amiért sosem kaptam Barbie-t karácsonyra. Akkor nagyon rossz volt, de mára már sikerült feldolgoznom.

Szóval most, oly' sok év után vettem a bátorságot, hogy újra írjak Neked.

Az okok:

1. a Télapó már totál elfoglalt, vagyis a Mikulás. Vagy a kettő ugyanaz? Mindegy is.
2. szeretnék pár dolgot Karácsonyra kérni Tőled. Azt hiszem, Te vagy a legmegfelelelőbb ember akitől kérhetem, hiszen apukád MINDENHATÓ. (ezért sem fordultam a Mikuláshoz)

Kérésem:
1. kérlek adj egészséget az imádott családomnak, a barátaimnak, mindenkinek akit szeretek
2. ezért, kérlek nekem is
3. más nem is lenne fontos, de hazudnék, ha ezt mondanám. nem akarok Neked hazudni
Ezért add, hogy még nagyon sokáig éljenek a szüleim. meg nagyikám is(bár Ő mindig azt mondja isten ments, de mondd meg apukádnak légyszi, ezúttal ne törődjön vele. köszi!)
4. segíts nekem hogy megszabaduljak pár kellemetlen tulajdonságomtól, mint a reaktív viselkedés, túlreagálás, a túlaggódás, a harag. a csalódásaimon segíts át, hogy engedjem el akit el kell, és lépjek túl azokon az embereken, akikre nem lenne szabad több energiát fecsérelnem. ez helyzetekre is értendő
5. kérlek tedd néha szabaddá az agyamat, vagy mutasd meg hogy kell, hogy tartós is legyen
6. légyszíves szabadíts meg a felesleges aggódástól(vagy ezt már kértem?), a félelmeimtől, a nekem ártó gondolatoktól...vagy mutass utat, hogy szabaduljak...hogy tartós is legyen
7. segíts, hogy megtaláljam az utam. csak útjelzőket adj, vagyis hiszem, hogy most is adsz, és néha észre is veszem...de a néha helyett inkább "rúgj" belém, hogy minden esetben észrevegyem őket.
8. kérlek adj erőt, hogy megbocsássak az ellenünk vétkezőknek
9. de ha az előző nyolc pontot nem is tudod teljesíteni, csak még egyet kérek.
soha ne legyen rosszabb, mint ami most van
és + 1 bónusz kérés:
kérlek adj egy éjszakát, mikor alhatok 6-7 órát egyhuzamban, mélyen. 6-tal is kiegyezek, nem bánom. és már egyetlenegy is elég lenne...

Tudom, tudom, nagyon sok kérés ez. De azért jó hír, hogy egyik sem kerül pénzbe. Most a kialakult gazdasági válság alatt, azért előnyös egy ilyen költségkímélő kívánságlista... ezt azért figyelembe veheted.

Köszönöm szépen, és remélem egyszer találkozunk. Na annyira azért nem sürgős...

Hugomum(Hugo anyukája)

Ui: jaj türelmet is kérnék, de az már igazán sok lenne:)
és majd' elfelejtettem megemlíteni: Még mindig hiszek BENNED!

Az első csók

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Wed, 02 Dec 2009 16:10:00 +0000

Gyors vizit

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Tue, 01 Dec 2009 22:43:00 +0000

Már régóta halogatom(abban nagyon jó vagyok) az orvoslátogatást, mert nem szeretek oda járni. Ki szeret? Ha Hugo beteg lenne, nem is kapnánk időpontot, csak egy hét múlva vagy kettő... röhej. De mit tegyek, ilyen itt a rendszer. De a lényeg, nincs baj, csak státuszvizsgálat.

A másféléves.

Gombóccal a gyomromban lépek be mindig az épületbe, a szag az oka, sejtem, már megint nem fognak megérteni, vagy oltást tukmálnak, vagy oltást adnak.Tökmindegy, Hugo ígyis-úgyis sírni fog. Ő se bírja ha macerálják.

Nem kellett volna félnem, mert mindegyik bekövetkezett :))

Bemegyek, ott a recepcióshölgy, mondom ki vagyok(hogy kivagyok az gondolom feltűnt neki is)
Kérdeztem elvihetem e egyúttal Hugo papírjait, mert úgy tűnik elhagyjuk az országot.
Mondja persze, de csak kópiát kaphatunk. Micsoda? Na mindegy, nem vitatkoztam, mondom elviszem azt. Azért vissza kell jönni, majd a héten. Oké. De töltsek ki egy űrlapot. Oké. Idead egy űrlapot, kezdem tölteni, vagyis kezdeném, mert előttem ismeretlen hieroglifák vannak a papíron. Mondom nem értem, lengyelül van. Mondja nem baj, angolul is írhatom. Mondom, de nem értem azt a pár sort. Pont azt, amire válaszolnom kellene. Mosolyogva közli: Csak egyszerűen ki kell tölteni, és aláírni. Mosolyt álcázva vettem el a papírt.
Sorrakerülünk a dokinéninél. Ó de megnőttél Hugo-mondja, mondom igen, amúgy Hugo egyszerűen integetve begyalogolt a rendelőbe. Aztán már nem integetett, sőt kezdett neki feltűnni, hogy az oroszlánbarlangjában van. Vetkőztetem, még nem sír, dokinéni kezdi. Jaj éppen aktuális az oltás. Nahát, tényleg?:))))mindig van aktuális nem fura?De már jó előre felkészültem a válasszal. Az MMR.-mondja. Ja az? Azt nem kérjük köszönöm. Oké, de ugye tudom, minek teszem ki a gyermekemet. Mondom igen, teljesen tudatában vagyok döntésemnek. Nem forszírozta tovább. Ja de van itt egy másik, az ismétlő. Az rendben, mehet, és a szívem már a torkomban dobogott Hugo miatt. Nem vagyok oltásfóbiás, de ha már belékerül az az anyag, bármi is legyen az, az már ott van, ki nem jön. Ez nem tetszik.
Na mindegy, a kötelezőket megkapta, és azt bizony ismételni kell. Közelít a sztetoszkóp, Hugo sír, kapaszkodik, végre túlvagyunk mindenen. 9 kiló, és 77 centi egyébként, és makkegészséges. A lényeg ez!
Gyorsan végeztünk, mert nem volt kérdésem, és ez mindkettőnknek előnyös volt.a dokinéni is leplezetlenül örült ennek. Gyorsan távoztunk. Hugo most ébredt, és nagyon sírt, és kiabálta Vauvauu. Kutyás rémálom. Nem irigylem. Szegényke. De a jó hír, hogy legközelebb 6 éves korában kap csak oltást, megint ismétlőt.
El is felejtettem, hogy nem mondtam igazat, mert mégiscsak volt egy kérdésem, a malacnyavajával kapcsolatban, mi a helyzet az országban. Pánikra semmi ok-közli-persze van egykét beteg, de nem számottevő, a felnőtteknek akkor már a sima influenza elleni védőoltást javasolja. Micsoda különbség, és akkor már kezdtem mégiscsak szimpatikusnak ítélni a rendszert.
Minden jó, ha vége jó:)
Ja és mi a vége? Hát egy tanulság, mint mindig.
Amitől félsz, az bekövetkezhet. De nagyrész nem szokott, úgyhogy felesleges idegeskedni. Elég akkor, ha bekövetkezik.

Az első adventi kalendárium

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Tue, 01 Dec 2009 22:08:00 +0000

Az első nekem, az első Hugónak, az első a családunknak.
Az első nap Hugo, másnap H.apa, majd én leshetek bele a zsebekbe.
A barátaink leptek meg bennünket ezzel a szép és nagyon ötletes ajándékkal. Köszönjük!:)

Párbeszéd németül frissítve!

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Tue, 01 Dec 2009 09:09:00 +0000

Apa és fia beszélgetnek.

Apa: So schön bist Du!
Hugo: Sájsz... (németül:scheiß-most az egyszer nem írom ide mit jelent:))

Pukkadozva fetrengtünk, sőt azóta is...mert a schön még mindig scheiß Neki :)))))))
Hú de gyorsan tanul.

Az árnyékom

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Mon, 30 Nov 2009 11:16:00 +0000

egy csodálatos, engem mindenhová követő, pufrincs gömbifej.
Az egyetlen "árnyék", amely ragyog. Imádom!

Nyelves csoda

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Sun, 29 Nov 2009 19:16:00 +0000

Bár a cím egy recept is lehetne, de most mégsem.

Már régóta készülök erről írni, de sosem áll össze a kép, mert többet ámuldozunk, tapsolunk, ujjongunk mintsem tollat ragadnék és végre leírnám a kimondott hugoszavakat. Meg lusta is vagyok....meg mindig azt gondolom, ezt hallani kell... és...és annyi új szót tud, és leírva biztos nem is adja vissza a nekünk legalábbis szenzációt, hogy Hugo 4 nyelven gagyog, és néha értjük is.

Szóval, az anyanyelve, ugye magyar, az apanyelve német, mi jobbára angolul beszélünk otthon egymással, vagy germglish-t. Néha már magunk sem tudjuk, és a bábeli zűrzavarban jó, ha megértjük a másikat. De gyanítom, ez nem mindig csak a nyelven múlik.
Videót is szeretnék róla felrakni, ha májsztró nem lenne kameraszenzitív, illetve kamerabolond, ami azt jelenti, hogy ő szeretne a kamera egyedüli birtokosa lenni. Nem könnyű elkapni...de neki sem a kamerát.

Elég korán kezdett el szövegelni, beszédfejlődése jóval meghaladta a motorost, bár szenzomotoros minden téren tarolt.
Szóval, kezdte úgy 9 hónap körül, a Mama-t (meg Mámmá-t is, csak úgy olaszosan, de esküszöm ott csak nyáron voltunk)...majd jött a váuváu(ennek minden verziója volt már), és a "hinta", vagyis szimplán csak ta. Gyeje, és mm....mmmm....mmmmm-ez az úgynevezett: mindent akarok, de magam sem tudom pontosan, de ha nem kapom meg, mingyá üvöltök, és azt ti alapból nem bírjátok, és úgyis tesztek valamit, hogy megkapjam a magam sem tudom mit-makogás. Ez még amúgy mind a mai napig nagyon menő.

De nagy meglepetésemre, a magyarral totál leállt(na jó, mondja még kákká(kakas) máúúúm(minden cica. néha kutya is, és elefánt. vannak napok, mikor minden, és mindenki máúúúm..persze tudja, hogy nem, és ilyenkor huncutul nevet)
Egyébként én csak magyarul beszélek vele, és ha angol szó hagyja el a számat eléggé zokon veszi. Mindent megtesz, hogy megszakítsa az aktuális beszélgetést.

És tuti más gyereke is pontosan ilyen okos, ügyes, főképp többnyelvű családban nyelvügyileg, de amit a napokban produkált, az elképeszt.

Mondja, nomáááál, ez a noch mal lenne, ami magyarul "mégegyszer"-t jelent. Gondolhatod kedves naplóm, ez hányszor hangzik el egy nap:))) nomáál, nomáál, nomáál, nomáál, éjszaka is mondja álmában, csak akkor nyomáál mamma-ra módosul.
Minden égő lámpa, aktívfazék, tűzhely, fény,(beleértve a falra vetülő napsugarakat), és még a tányérban a leves is. Hájsz, hájsz, hájsz, németül heiss(forró). És odakap(de nem meri megérinteni) hirtelen visszahúzza a kezeit, és vigyorogva skandálja, hájsz, hájsz, hájsz. Megzabálandó!!!
Ha valaki megitatja a saját poharából azt mondja: dááán...danke(köszönöm)
Ha búcsúzunk, integet, és az báj (bye)
Jaj mit mond még, pedig ez a poszt csak erről szól, és most nem jut eszembe.

Ja igen, mondja jó. Ez ugye magyar. Ezek szerint néha mégiscsak beszél magyarul. Mikor valamire rá akarom fondorlatos módon venni, nagyon kedvesen odateszem a mondat végére kérdés gyanánt "jó?" vagy "jó Hugo?"(kicsitsem szuggesztív)és közben hevesen bólogatok. Ő pedig így válaszol: "Jó" ...és nagyokat bólogat(persze nem, nem történik az, amit szeretnék, de annyira tökéletesen mondja jó, mintha pontosan értené mit mondok(szerintem érti is, csak úgycsinál, mintha Ő még túl kicsi lenne hozzá és nem értené. Pedig érti. Érted?:)))

Használja a nem, nein, és no szavakat(nem csak utánozva). Ezek biztosan merem állítani, a leggyakrabban kimondott szavai-a mamma és a pappa után persze.
Ja és mondja gággá. Most kicsit bánom, hogy nincs komment, kiváncsi lennék ugyanis, ki mit tippel.
És mutogat is közbe a "gággá-ra". Mindig. És bárhol felismeri.

Most a papa a sztár, aki olykor páppá,(ezért nem mondjuk távozáskor pápá, mert az már tényleg kínzás lenne) .
Vicces még(legalábbis nekünk, Ő még nem nyilatkozott), hogy a fület, orrot keveri németül, mert az orr magyarul orr, németül nase(ejtsd:náze), de milyen már, hogy a fül németül ohr(ejtsd ór). nem irigylem:))
(Apropó papa. Ha már itt tartunk, van egy népszerű dal csapból is az folyik, az is páppá, és egy másik ami eddig a csapból folyt az mmammammamaaaaa...ugyanattól az előadótól).
Hugo zenebolond. Egy mese se érdekli..bezzeg a vivaemtíví.

És majdnem kifelejtettem. Szerintem(és a nézőközönsége szerint is) magasan a legnagyobb alakításaa következő... ugyanis ez lengyelül van.
Ha eltűntet valamit, vagy lekapcsolja a villanyt, vagy üres lesz a keze, kitárja és azt mondja halálkomoly arcot vágva: Nyemá..vagyis "nincs" :)))))

Folytatom még.

Nemhiába a tetőn lakunk. Bábel tornya. remélem ettől függetlenül azért egyszer csak elérjük Istent;)

Imádnivalóak, szépségesek...

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Sat, 28 Nov 2009 17:50:00 +0000

unokaTESTVÉREK:)

Otthonos-barátos

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Fri, 27 Nov 2009 10:15:00 +0000

Egyébként isteni hétvégénk volt, meghosszabbítva pár nappal, így jutott időnk végre a családra, a barátainkra, és új ismeretségre is.
Sokat tanultam a pár nap alatt Magyarországon:

-hogy ha nem is sok, de az embernek a nagy távolság ellenére is vannak-maradtak igaz barátai, akiket megölelhet, nosztalgiázhat, akinek kiöntheti a lelkét, aki meghallgatja és viszont. de jó is az.
-hogy Hugónak bimbammos faliórát kellene karácsonyra venni, mert a nagyapája órája mellett senki, és semmi nem rúghat labdába...csak bammbammm....az agyunkba
-hogy a H1N1 vírus már mutálódott, de pánikra semmi ok(aki beoltatta magát), mert a csodaoltás az ellen is véd :)))(egyszer mertem megnézni a híradót)
-hogy otthon mindennek jobb íze van, és Hugóci is így gondolja, mert egész nap evett. komolyan, bármit amit kapott begyűrte... és hitetlenkedve néznek, mikor azt mondom nem igazán van étvágya....még mindig reménykedem benne, hogy nem a főztöm az oka...
-hogy internet előnyök-hátrányok ide vagy oda, tök jó, hogy blogolok, így nem ismerném azokat a kedves embereket, akikkel virtuális ismeretségünk kölcsönös szimpátiájából adódóan arra "vetemedtünk", hogy élőben is megmutatjuk hús-vér önmagunkat, és nemcsak egyszeri alkalomból.
Na nézzük sorjában:

Hugo találkozott a Mikulással, és megdumálták amit kellett, hiszen levelet még nem tud írni.
Találkozott Hunor haverjával(sajnos csak az egyikkel:(). Imádták egymást, Hugo pedig nagyfiúhoz méltó gondoskodással megitatta Hunit vízzel, ráadásul a saját! butykosából, törődve ezzel kishaverja egészségével. Na de, mivel Hugóról írok az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a "trónt" már nem adta át:)))
(amúgy a trón a barátnőm macskájának az ágya) De néhány nappal később már csapatmunkában dolgoztak meg az álomautóért, amit mikor kihalásztak nagynehezen, méltatlanul cserben is hagytak.... Ja, és egy kép, hogyan is kell használni az efpés ülőkét...akarommondani állókát.
Szóval összefutottunk még egy játszóházban Magdival, Hugo nagy szerelmével, az én virtuális-való barátnőmmel, aki ugyan a 3 fiát nem hozta, hiszen, ők már igencsak kinőttek a játszóházasdiból. Nem is értem, hogy lehet egy harmincas csinos nőnek három nagyfia :)
És nem utolsó sorban találkoztunk Csillivel és Milánnal, akik személyében egy tündéri, végtelenül barátságos és kedves duracell-kisbabát, és ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező anyukáját ismerhettük meg. (Kiv. duracell:)))Nagyon hamar elrepült az a pár óra...ez a pár nap is.
És nagyon szép időnk volt, napsütéses. Majdnem elfelejtettem milyen is az. Irigylem a magyarokat, akik otthon élnek. Bennem az otthon él. Viszem magammal...mindenhová:)

etika, blogmorál, megbocsátás...vagy amit akartok(ideiglenes poszt)

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Thu, 26 Nov 2009 20:13:00 +0000

Meg amit én nem.
Eddig nem volt kedvem írni. De mostmár van.
Blogmorál viszont nincs...vagy valahol jól elveszett...és nemcsak két hónapja...
Tulajdonképpen, ha a pozitív oldalát nézem, büszkének kellene lennem, hogy lopnak tőlem. Én mégsem vagyok, inkább elszomorít. Megint nem leszek kedves és népszerű.
Pár hete felraktam ide az oldalra egy "kukkoló" programot, ami azt nézi, ki, és mit másol ki az oldalról. Vagyis a "ki?" csak később derül ki. Szóval üres haszna vehetetlen időmben arra pazarolok egy percet, hogy megnézzem, (a figyelmeztetés ellenére), mégis hányan másolgatnak ezt-azt innen.

Ezeket a posztokat másnál olvastam: és idiótán éreztem magam, mert egyből tudtam, hogy én ezt már olvastam...ami még rosszabb, hogy ezeket nagyrészt én írtam...korábban...egy hete...meg jóval korábban....

Mostanában nincs kedvem, sem időm valami értelmes bejegyzést összehozni., pedig van miről. Itt volt a húgom pár napot, ami jó volt csak gyorsan eltelt. Jó volna sűrűbben látni a családomat de tudom ez egyenlőre lehetetlen a nagy távolság miatt.
Szerencsés vagyok, mert van otthonom. Élnek a szüleim, az ajtó, ott mindig nyitva áll, ott mindig szeretettel fogadnak, szeretnek. Feltétel nélkül. Pontosan olyannak, amilyen vagyok.

Nagyon vágyom már haza, abba az otthonomba, ahol a szüleim élnek. A kisvárosban. Ahol kicsit újra gyermek lehetek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy van családom, hogy olyan családom van, amilyen. Gyakran említették, milyen fontosak is az otthonról hozott minták, mert ugyan az ember sok mindent cipel, de felnőtt személyiségét, kiegyensúlyozottságát, problémáit, rossz, vagy jó, tulajdonságait, szokásait, bizony javarészt "otthonról" hozza.
Akkor megtanultam, most meg közvetlen közelről tapasztalom..
Ezek után biztos vagyok benne, hogy Patrik átveszi észrevétlenül a boldogságunkat, örömünket, bánatunkat, szomorú hangulatunkat, mikor idegesek vagyunk, türelmetlenek. Megtanul homlokot ráncolni, gesztikulálni, veszekedni, millió szerepet játszani, manipulálni... De szeretni is megtanul, őszintének lenni, megbocsátani, a hibáiból tanulni, a félelmeit kezelni, szeretetet kimutatni, tiszta szívből örülni, nyitottnak lenni az emberek felé, önmagában, másokban, a világban bízni. Mint ahogy a pesszimizmust, és a hitetlenséget, úgy a hitünket is átveszi , mind a pozitív gondolatokat.Ami Patrikot illeti, már megint csak azt kell írnom, sokat fejlődött.
Imádom nézni Patrikot ahogy játszik, rendezkedik, pakolászik, ahogy a tükörbe néz és mosolyog magára, vagy ahogy a gesztusainkat lekoppintja, utánoz...órákon át tudnám Őt figyelni :-)

Sokszor gondolok vissza a terhességemre Patrikkal, még mindig olyan mintha most történt volna minden és már eltelt egy év. Szerettem terhesnek lenni mindennap látni ahogy növekszik a pocakom érezni e kis embert aki bennem fejlődik, hatalmas rúgásait, vagy amikor édesen csuklott :) Szent este mozdult meg először, szebb és boldogabb ajándékot nem is kaphattam volna.
Persze mindennap aggódtam is, mint minden kismama ilyenkor, hogy minden rendben legyen vele, a neme nem volt fontos csak az , hogy egészséges baba legyen. Nem tudom miért tudtam, hogy fiú lesz, éreztem valahol. Rosszul léteim nem voltak, kívánós sem voltam, minden olyan volt mint általában. A terhességem alatt minden vizsgálatom a legjobb eredményt mutatott, aggodalomra nem volt gond, csak akkor mikor 2 hónapra szigorú fekvés volt, mert a hasfalam be vérzett, az iszonyú volt de azt csak magamnak köszönhetem mert végig dolgoztam a terhességem alatt. Hatalmas pocakkal csináltam mindent soha nem hagytam magam el egy percre sem, mindenki azt hitte, hogy ikreim lesznek, az esély meg volt rá :) Amekkora a hasam volt Patrik nem volt olyan nagy baba, 51 cm és 2670g volt, de egészséges nekem(ünk) ez volt a legfontosabb. Úgy vártam már, és mégsem tudtam elképzelni, hogy valaha itt lesz, hogy anya leszek, hogy valaki mégis engem választott, és hamarosan egyetlen biztos pontja leszek, a táplálékforrása, a minden igényét kielégítő legfontosabb élőlény a világon. Legalábbis az Ő számára.Mi ketten Patrikkal megbeszéltük, hogy minden rendben lesz, hogy nagyon várjuk már, hogy megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy méltó legyek az anya névre....úgy él bennem, olyan élénken minden, mintha csak ma lett volna. A félelmeim is. Tulajdonképpen a bizakodás, a félelem, kíváncsiság, türelmetlenség, kétségbeesés váltakozott, majd megint jöttek a pozitív gondolatok. Szoktam nézni a pocakos nők tekintetét a bevásárlóközpontban vagy amerre éppen megyünk és sejtem, MI járhat a fejükben, mikor Patrikot nézik a karomban.Arra gondolhatnak, vajon milyen lesz? Minden rendben lesz? Milyen szülni? De jó, hogy Ő már túl van rajta ;-)). Az első találkozásnál könnybe lábadtak szemeim, csodálatos volt amikor a karjaimban foghattam, minden fájdalmam elmúlt akkor, ő nem volt olyan maszatos mint általában a babák, gyönyörű volt és szép formás, még most is az.. Remélem még egyszer megadatik, hogy átélhetem ezeket...persze tudom, már nem lesz semmi ugyanolyan. Se baj;-) Gyermeket hordani a szívünk alatt nagy Kincs. Az egyik legnagyobb a világon.

Szeretném leszögezni, a blogomat elsősorban magamnak, illetve Patriknak írom örökség gyanánt, hogy amikor eljön AZ idő, hogy elolvassa, emlékezzen, megtudja, képet kapjon a korról, mikor "kicsi" volt, önmagáról és a körül vevő emberekről a szülei szemszögéből, és nem utolsó sorban a gondolatainkról. A most-ból..mert amikor írok, mindig most van... Gondolatok jönnek, moderálatlanul, nem gondolkodom rajta ezt mások hogyan értelmeznék, hogy rejtett szavakat találnak, rossz indulatot, bántást feltételeznek, vagy megbántódnak. ELNÉZÉST, de nem tudok így írni . A blogom nyitott (egyelőre), nem találtam még okot a bezárására.
Ha a fiam ezt elolvassa, akkor is most lesz. Szeretném, ha nem egy kitalált történetet olvasna, hanem AZ anyja és apja valódi gondolatait, nézőpontját, lényét kapná...nem tudok mű lenni, állandóan arra gondolni, kit bántok meg...nem ülök órákat egy post felett, sokszor át sem nézem, tele van hibával. Igen a hiba is AZ életünk része. Nem vagyok tökéletes. Nem is akarok AZ lenni. Nem könyvet írok...blogolok. Érdekes műfaj....virtuális, mégis többnyire valós emberekkel...szeretem. Azt is, ha hozzászólnak, kritizálnak, vagy csak ha csendben olvasnak. De ha nem, AZ sem baj. Én élvezem, örömömet lelem benne, és NEKEM ez a lényeg.
Képtelen lennék megbántani embereket direkt. De AZ is tény, minden szót, mondatot, gondolatot ezer képen lehet értelmezni. Egy post egy kiragadott, és leírt gondolatmenet. Nem fedi a teljes igazságot...hogyan is tenné...
...Még is. Most először, és utoljára. ELNÉZÉST kérek mindenkitől, akit valaha is bármelyik postom tartalmával megsértettem volna. Nem szándékosan teszem, vagy tettem....

Furcsa volt olvasni más blogján Hugo nevét, Patrikra cserélve. Ideges is lettem tőle, de már nem vagyok. Megbocsátok PatrikAnyának, de lenne egy kérdésem, illetve egy kérésem hozzá.
Kedves Patrikanya, kérlek ne tedd ezt mégegyszer, mert a blogodat gondolom magadnak és a kisfiadnak írod, meg van egykét olvasód is, mellesleg engem is olvasnak, nem szép dolog becsapni őket! Meg magadat sem, meg más gondolatait elvenni! Megértésedet előre is köszönöm!

Az eredeti bejegyzéseket, itt, itt, és itt, és itt el lehet olvasni nálam.

Lehet mindenkinek csak zárt babablogot kellene vezetnie?
Igyekszem levonni az eset tanulságát.

Recept

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Thu, 19 Nov 2009 10:44:00 +0000

Egy olcsó, és nagyon mókás játékhoz. Pillanatokon belül kész van.

Végy:
-egy fürdőszobai kukát
-egy kidobásra váró papírdobozt
-egy minden iránt érdeklődő fantáziadús 17 hónapost

majd hagyd gyermeked, had' tegye a dolgát.
Jó étvágyat!
(mert közben meg is tudsz ebédelni:)

Well done!

Evés, ivás, alvás

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Wed, 18 Nov 2009 10:12:00 +0000

A három kedvenc témám

Mindhárom rapszodikus, de az ivásnak vannak a legjobb mutatói.

Hugo nem a szokások rabja. Az imádott csőrőspohara is jégre került, most a szívószálas verzió a nyerő, benne még mindig víz.
A bérescseppes itókát messziről kiszagolja...majd ellöki.
A vizespalackból még mindig szeret inni, de nagyon rossznéven veszi, ha próbálok segíteni Neki. (a fröccsenésmentesség, és lakáseláztatás elkerülése végett) Többnyire feltörlés átöltözés,
és... sírás a vége.
A pillepalack egyébként még sokmindenre jó, képes órákon át játszani, hogy: rárakjuk a kupakot, csavarjuk,kész, tapsolunk, levennénk a kupakot, nem megy, remeg az idegtől, segítek, levesszük a kupakot, iszik, majd elölről...a dolog szépséghibája, hogy csak a vízzel teli az igazán élvezetes játék....és nem szereti, ha közben a palack alját támogatom.
A jó dolog azonban, hogy karácsonyi ajándék ötleten nem kell sokat a fejünket törni.

Ami az evését illeti, hát eszik nem eszik, mint eddig is. Minden étellel szemben szkeptikus, a kuszkuszt tuti nem szereti. Nem adom fel, és nem adok mindennap tésztát, mert azt megenné...
de olyan érdekes, hogy a földről felcsippentve, mindent szónélkül töm a szájába. Amit ott hever az csak jó lehet.
Hmmm...elgondolkodtató.

Már éppen megírni készültem, három nap kétszerkelés után az örömhírt, de kár lett volna, ma megint csak zombiként teszek veszek...napközben egyszer alszik 1.5-2 órát, éjszaka összesen 11-et...kisebb nagyobb megszakításokkal. Még mindig van olyan, hogy hajnal kettőkor jókedvűen kipihenten ébred, és kezdené a napot. De mivel én még nem, így határozottan rászólok:
-Aludjál Hugo! És láss csodát, alszik.

Összességében elmondhatom. Mázlim van.

Tizenhét...

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Mon, 16 Nov 2009 21:42:00 +0000

...meg kilenc hónapja élsz velünk, bennünk, általunk.Te pedig minket éltetsz...

Szemedbe nézek.
Nem félek.
Mindent látok.
Csak nézlek.
Szeretlek, és terellek. Az ég felé emellek.
Onnan jöttél, oda mész, de közte, még velünk élsz.
Az ajándék kész. Megkaptuk már.
Mindent.
Mit lehet...
Visszaadjuk Neked!

/by Hugomum/

Minták

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Sun, 15 Nov 2009 19:54:00 +0000

Nem tettem ma egyetlen olyan felfedezést sem , amit még soha senki . Sőt, már én is írtam róla, nem is egyszer. De mit tegyek, igencsak foglalkoztat a téma.

Mikor pszichológiát hallgattam pár éven át, gyakran említették, milyen fontosak is az otthonról hozott minták, mert ugyan az ember a "kozmikus batyujában" is sokmindent cipel, de felnőtt személyiségét, kiegyensúlyozottságát, problémáit, rossz, vagy jó, tulajdonságait, szokásait, bizony javarészt "otthonról" hozza.
Tudjuk például mennyit jelent a tehetség, de nem sokat ér, ha nem tudja valaki kibontakoztatni, vagy nem segítik, vagy még el is nyomják. Azt is tudjuk, micsoda csoda történik, ha a tehetséget támogatják, segítik, motiválják.
Akkor megtanultam, most meg közvetlen közelről tapasztalom...pszichológia nélkül, csak úgy, mert megfigyelek. Igazat mondtak.

Mert annyira mókás, és tényleg végtelenségig, és megunhatatatlanul szórakoztató Hugót nézni ahogy fésülködik, mindent magárafúj (sziszeg hozzá), ahogy főz, ahogy a macikat eteti(meg a kutyát), vagy berakja a babababakocsiba, vagy virágot locsol, vagy a gesztusainkat, hangszínünket lekoppintja...órákon át tudnám Őt figyelni. Bár akkor kicsit szégyenlős, és abbahagyja. Kuncog.
Másfél éves! sincs még. És nem győzőm mondani, deokos, deszuper,
Utánoz. Félelmetesen...néha.
A legutóbbi számottevő "majomkodás" tegnap este történt, mikor vacsorázni készülődtünk házon kívülre és a hajamat futólag megigazítottam a tükörben...csak épp egy pillanatra álltam meg előtte(nekem legalábbis csak annak tűnt:) egy perc sem telt bele, Ő is szépen elsuhant a tükör előtt, de megtorpant, és annak rendje és módja szerint megigazgatta a "haját". Beléivódott a mozdulat egy perc alatt. Mert oké, hogy megtanulja a gyakran látott életképeket...és számomra még mindig hihetetlen, hogy tanítás nélkül eszik villával, vagy ahogy gondozza a plüssállatait. És ahogy Lucit(a kutja) fenyíti az ujjával mutogatva, hogy feküdjön le, és óbégat is hozzá.

De ez mind, mind csak külsőség.

Ezek után biztos vagyok benne, hogy átveszi észrevétlenül a boldogságunkat, örömünket, bánatunkat, szomorú hangulatunkat, mikor idegesek vagyunk, türelmetlenek. Megtanul homlokot ráncolni, gesztikulálni, veszekedni, millió szerepet játszani, manipulálni... de szeretni is megtanul, őszintének lenni, megbocsátani, a hibáiból tanulni, a félelmeit kezelni, szeretetet kimutatni, tiszta szívből örülni, nyitottnak lenni az emberek felé, önmagában, másokban, a világban bízni. Mint ahogy a pesszimizmust, és a hitetlenséget, úgy a hitünket is átveszi , mind a pozitív gondolatokat. Ha eléggé figyelünk Rá, nem felejti el egy fában, madárban, egy kőben, virágban, nyitott szájjal, megmagyarázhatatlan, sejtelmes áhítattal az örök szépséget, az állandóságot megfigyelni, és azon elmerengni. És ha majd azt mondja nekem, hogy a fa mondott valamit, akkor ahelyett, hogy kételkednék a szavában, vagy hazugnak nevezném, vagy kijelentem, hogy márpedig a fák nem is beszélnek, azt fogom kérdezni.:
És mit mondtak Neked?

Minden attól függ, mit lát, mit érez, mennyire vagyok a partnere. Mennyire veszem észre, hogy ÉN, s a GYEREKEM, nem állunk tulajdonviszonyban...Én vagyok az Ő "idegenvezetője", és a világ olyan lesz számára, ahogyan én abba bevezetem.
Ha nekem nem tetszik neki vajon fog? Lehet.
De valljuk be, csöppnyi az esély rá.

Sokat tanul tőlem/tőlünk. Sokat tanulunk tőle.
Rajtam múlik, nagyrészt, milyen ember lesz belőle, mit, jobbanmondva KIT? adhatok a jövőnek. És ezt minden jelentéktelennek tűnő "szürke" hétköznap dönti el.
Hogy felveszem e az ölembe, mikor kéredzkedik, hogyha szeretetre vágyik, leteszem e a fakanalat érte. Ha sír, ott hagyom e, had' tanulja meg, hogy milyen "kegyetlen az élet", vagy eldönthetem, hogy felveszem, és megadom neki, amire szüksége van, de nem halmozom el mindennel....elmagyarázhatom, miért nem szabad valamit megtennie...nyugodt hangon, értelmesen. Lehalkíthatom hangomat, mikor tök más miatt éppen kiabálnék, nem oda való szavak hagynák el a számat. Mikor ingerült vagyok, mikor a világból is kifutnék, mikor haragszom rá, mert nem alszom napok óta..."MIATTA!"
Akkor megállhatok egy percre. Igen megtehetem.
Minden nap változhatunk, a gyerekeink miatt, igenis megéri. Meg magunk miatt is.
A gyerekek szivacsok. Különböző formájúak, színűek, alakúak, de mindent magukba szívnak, kontrollálatlanul. Azt, hogy milyen nagy szivacsok lesznek, hogy mit eresztenek ki magunkból, az attól függ, a mamáik, papáik, mit mutattak példaként, otthon. Mit engedtek nekik felszívni...
Hogyan bántak velük babakorukban...vagy például később beszabályozás nélkül, mégis tudtak e szabályokat állítani...vagy útravalóul adtak e szűrőberendezést :))

A szülők szerepe a világban sosem volt még ennyire fontos szerintem. Hogy megállíthassuk a pusztulást. Az agyét, az értékekét, az igaz érzelmekét, a környezetünk pusztulását, a Földét.
Hogy megállítsuk ezt, és helyette építsünk . Építsünk maradandót, értékeset, örökkévalót.
A MÁ-t, a jövőt. Bármilyen múlttal is jöttünk a világra.

És még egy gondolat Rólam. Csakhogy tökéletlenségemet bizonyítsam.
Nem bírom, ha egy babakocsiban ülő gyerek kezében gumicukros zacskót látok, mikor azt látom, hogy a Hugónál jóval fiatalabb babának csokiszószos vaníliafagyit kanalaznak
"táplálékként"(vagy desszertként???) a szájába, hogy tele van a meki gyerekekkel, hogy nem vennék ki a síró csecsemőt a százfokos játékboltban a babakocsiból, mert talán még el is hallgatna az anyja karjában. Hogy a játékboltok már most, roskadásig teltek idiótánál idiótább, engem legalábbis falkaparásra ösztönző, eredetileg tanító jellegű színes műanyag vacakkal, karácsonyi ajándék ötlet gyanánt, és ki se kerülheted, mert a promós-nyavajgós mikiegerektől, már a boltba se tudsz belépni...(mondanom sem kell, hogy hazafelé a kocsiban Hugo mikiegeres hangon nyavajgott)

Arra is rájöttem, hogy van még mit bőven tanulnom, ami a toleranciát illeti.

Na meg azt, hogy ezek után a H1N1 egy lájtos piskóta
a "bajok a világban" nevű cukrászdában. Szóval tőle továbbra sem félek!
Ezt mind ma derítettem ki magamról. A bevásárlás alatt:)
Ugye semmi újról nem volt szó???...vagyis ez egy költői jellegű kérdés, mert a naplóm nem tud válaszolni. Nem is baj :))

A Nagy Kajakurzus(förszt lesszön)

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Sat, 14 Nov 2009 09:07:00 +0000

Ma megtanítok minden "rosszevő" gyereket villával, kézzel, gondolattal, egyszóval...enni. Mert "rosszevő" gyerek nincs is. Esetleg csak rossz kaja. De ezt ne nagyon említsétek. Főleg az én anyukámnak. Köszi:)

1. lépés gyanánt, én mindenképpen megpróbálnék megszabadulni az ételtől, mikor anyukám éppen nem figyel...Csiribííííí, csiribááááá, tűnj el KAJA!
2. lépés: mivel a vuduzás, még kísérelt alatt áll, az nem szokott bejönni.
Ekkor inkább szúrjuk az ételünk egy darabját a villára. a babavillákkal képtelenség enni, úgyhogy követeljük ki hangosan, hogy (meg is értsék) nekünk is jogunk van a nagyot használni. Hivatkozzatok az egyenjogúságra, hangoztassátok az esélyegyenlőséget!
3. lépés: helyezzük az ételt a szánkba. Kicsit hosszú az út(a villa nyele), de megéri...
hú valóban megéri???-mondod. itt valószínű kissé elbizonytalanodsz, de kérlek, semmiképp se add fel! (már hallható is szüleid tapsa, és a deügyesvagy! kiáltások. nézz a szemükbe! ragyogni fognak.megláthatod, milyen büszkék is rád. ezért is csináljuk. már ezért is megéri...
...mégha az arcod, most nem is ezt tükrözi épp.

4. lépés: hunyd le a szemed, és inkább számolj el háromig...vagy ameddig tudsz, mondjuk egyig tuti menni fog...már nincs sok hátra. mantrázzuk: menni fog! meg tudom csinálni! MERT MEG TUDOD CSINÁLNI!
5. lépés: itt érezhető lesz majd egy kis megtorpanás. mivel a kaja nemigen gyorsan fogy(mégegyszer bocs). De a nyakunkba rakott izétől, mindenesetre tüstént szabaduljunk meg. A szakálkához, még amúgy is túl kicsik vagyunk. lesz még elég lehetőségünk borotválkozni...nem igaz?(nemtől függetlenül értem ezt)
6. lépés: könnyítés következik. már sikeresen bemutattuk, hogy villával is tudunk enni, így elhiszik, nem kell már bizonygatni, áttérhetünk az ötágú szerszámunk használatára, ami (ugye szó szerint:) mindig kéznél van...indiai(meg jól bevált módon) folytathatjuk az étkezést. így átjön a testünkbe az étel energiája. határozott mozdulattal, keressünk egy falatkát...ugye mennyivel könnyebb, mint azt a vasat tartani, keresni, szúrni, megtartani, szánkhozemelni, beletalálni...???
7. lépésként éééélvezettel vegyük a szánkba a falatot. ááááhítattal. s képzeljük el , hogy a legfinomabb csemegét esszük....mert ugye a kaját nem cserélték ki...azért ne feledjük...

8. lépés: itt már magad is elhiszed, milyen finom étel is van a szádban. itt adj hálát, hogy van mit enned! hú de jó ízű is ez..."tisztára az arcomra van írva"...de...de..mi is ez?9. lépés: ha eddig pontosan követted instrukcióimat, hihetetlen változás következik be. élvezni fogod ételed varázslatos ízharmóniáját, elvarázsol a siker, szüleid biztató tapsvihara, ujjongása, rajongása...rájössz, hogy amit eszel az: FINOM! mégha karfiolból is van. vagy ezt most nem kellett volna mondanom?upsz!
1o. lépés: azért ne röstellj segítséget kérni. nem szégyen...mostmár azért besegítene valaki???...kóstoljátok csak meg Ti is nyugodtan!
LÉGYSZÍÍÍÍ! FINOM! BECSSZÓ...

Jó étvágyat kívánok!:) folyt. köv.

Az általam elfogyasztott és prezentált étel receptjét anyukám ide tette fel! Igen, ez itt a reklám helye!

Sztárallűrök

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Fri, 13 Nov 2009 10:27:00 +0000

-legalább háromszor kell naponta átöltöztetni(víz, kaja, kutyaszőr, egyéb...)
-a spenótot csak tésztával hajlandó megenni.( igazából mindent csak tésztával hajlandó megenni, így minden ételből tésztaszósz lesz. kivéve a tésztából)
-a tésztát, csak villával eszi
-a vizet csak palackból issza(meg a fürdőkádból)
-aludni csak takaró nélkül hajlandó
-és egész nap képes lenne pisis pelusban lenni(ugyanabban, amiben este lefektettük)
-a zoknit sem állhatja
-a nyakakörül sem lehet semmi sem
-minden nap meg kell nézni Süsü belépő dalát
-csak az apja hasán alszik el este
- biztos írtam már, de még sosem aludta át az éjszakát...

Őrlődünk?

hugomummy@gmail.com (Hugomum) — Wed, 11 Nov 2009 18:28:00 +0000

Bár Hugónak 16 tejfoga van, és csak négy őrlő hiányzik, amiknek igazság szerint később, csak 2 éves kora körül kellene előbújnia, mégis azt gyanítom. Fogzik!(nahát micsoda újdonságok!)
Már megint, még mindig.
Nem lázas, de tegnap óta megfázásos tünetek nyomasztják, bár az orrtrutyi jól lecsorog a garaton(ki nem), nem köhög, csak a szeme duzzadt, könnyes, ingerlékeny.
Nem, nem fáradékony.
Éjszaka legkevésbé.
Volt egy éjszaka, tegnapelőtt, mikor még nem tudtam, hogy "beteg", megszámoltam.
16-szor ébredt.
Akkor megfogadtam, hogy "leszoktatom" holnaptól az éjszakai étkezésekről, és a fülébe súgtam, élvezze ki minden pillanatát, mert több ilyet nem bírok ki....hallgatás, beleegyezés.
Jól meg is fogadtuk mindketten, mert azóta nem hajlandó enni, de még inni sem. Csak anyatejet(meg Osanit-ot).
Már megint illúzióim voltak, biztos már nem tudtam értelmesen gondolkozni. Biztos a fáradság teszi...Hogy is lennék képes elválasztani? Egyikünk sincs még kész rá.
Már megint nem, mint mindig.

Azért nagyon reménykedem, hogy Hugóci lesz az a kevés átlagtól eltérő, kivételt képező gyermekek egyike, aki erősíti ezt a kétéveskorkörüljönkiazutolsóőrlő "szabályt".

Pedig már volt olyan éjszaka,( nem is olyan rég) mikor csak kétszer kelt.
Hol volt, hol nem volt...lehet igaz sem volt :))))